Élesedik a világ egyik legnehezebben megoldható folyami konfliktusa

Kemény hangnemben üzenget egymásnak Etiópia, illetve Egyiptom az előbbi területén épülő hatalmas vízerőmű miatt. Az etióp kormány ugyanis azt tervezi, hogy a következő hetekben elkezdik feltölteni a 70 százalékban kész létesítmény víztározóját, ami értelemszerűen a vízhozam csökkenésével jár a folyam alsóbb szakaszán, ami nem tetszik Egyiptomnak.

Ahogy már az általános iskolában is megtanulhattuk, Egyiptom léte a Nílustól függ. Nem pontosan úgy, mint az ókorban, de a már százmilliós, nagyrészt sivatagos ország napjainkban is kiszolgáltatott a folyónak, egyebek mellett az ivó- és öntözővíz szempontjából. Az Etiópia és Egyiptom között elterülő 42 milliós Szudán is hasonló helyzetben van. Nem csoda, hogy egyik ország kormánya sem lelkesedett, amikor a közel 110 milliós Etiópia elkezdte építeni a Nílus vízhozamának 85 százalékát adó Kék-Níluson a 4,6 milliárd dollárba kerülő, Nagy Etióp Újjászületés Gátjának elkeresztelt, energiatermelésre szolgáló létesítményt.

Egyiptom és Szudán attól tart, hogy az etiópok a vízhozam nagyobb részét fogják felhasználni, mint eddig, így nekik kevesebb jut. Egyiptomi részről korábban háborús fenyegetések is elhangzottak, de a fegyveres konfliktust elkerülendő a felek nemzetközi közvetítéssel évek óta próbálnak megegyezni a víz megosztásáról. Ezek az elmúlt napokban nem sok eredményt hoztak az al-Dzsazíra tudósítása szerint; Egyiptom azzal vádolta Etiópiát, hogy felrúgta a korábbi megállapodásokat, és kész helyzet elé akarja állítani a másik két országot.

Az üzengetésből az hámozható ki, hogy az egyiptomiak csak egy olyan megállapodást hajlandóak aláírni, amely a lehetőségekhez képest tartós aszály idején is biztosítja a vízellátást, egy kötelező érvényű vitarendezési folyamat keretében. Az etiópok viszont úgy látják, hogy a korábbi évtizedekre jellemző állapot a gyarmati rendszer örökségeként nem ad elég jogot számukra a víz felhasználására. Februárban az ország el is utasított egy amerikai közvetítéssel létrejött tervezetet, mondván, az túlságosan Egyiptomnak kedvez.

Annyi jó hír legalább van, hogy a felek folytatják a tárgyalásokat, így továbbra is van remény a békés megegyezésre. Afelől persze senkinek sincs kétsége, hogy nehéz lesz kompromisszumot találni, hiszen a folyó mentén fekvő országokban továbbra is gyorsan nő a lakosság száma, az éghajlatváltozás miatt pedig valószínűleg szélsőségesebb lesz a Nílus vízjárása.