Fejre állt a világ, most a kínaiak vásárolják fel az acélt külföldön

Köteteket lehetne megtölteni az európai acélgyártók panaszaival, akik az utóbbi két évtizedben visszatérően kifogásolták a kínai acéldömpinget. Vagyis azt, hogy az ázsiai ország termelői szabálytalan eszközökkel versenyeznek, és azért tudják kedvező áron adni az – egyre jobb minőségű – termékeiket, mert odahaza segítik őket állami támogatásokkal, olcsó hitelekkel és alacsonyan tartott energiaárakkal. Emellett pedig nem kell olyan szigorú környezetvédelmi előírásoknak megfelelniük, mint az Európai Unióban termelő cégeknek. (A koronavírus-járványon kívül lényegében erre hivatkozva kért állami segítséget nemrég a Dunaferr is.)

Kína messze a világ legnagyobb acélexportőre, és a hatalmas ottani termelés miatt nem meglepő, hogy az importban általában kevésbé meghatározó. Most azonban olyan nagy különbség alakult ki a hazai és a külföldi árak között, hogy megéri külföldön vásárolni a kínai vállalatok számára. Míg ugyanis a világ nagy részén legjobb esetben is csak éledezik a gazdaság a koronavírus-járvány pusztítása után, addig Kínában sokkal jobb a helyzet, és az állami infrastruktúrafejlesztési programok is növelik az acél iránti keresletet.

Ennek hatására júniusban Kína közel 1,9 millió tonna kész acélterméket importált, amire legutóbb 2009 szeptemberében volt példa – írja a Bloomberg. Nem véletlenül, legutóbb ugyanis akkoriban volt a mostanihoz hasonló a helyzet: míg a világ épp csak próbált kikecmeregni a válságból, a kínai gazdaság már dübörgött. A fejlett világbeli válság lecsengése után, az utóbbi nyolc évben a havi kínai import ritkán haladta meg az 1,3 millió tonnát.

Az iparág világszervezete*

szerint idén a világ acélfelhasználása 17 százalékkal zuhan, Kínáé viszont egy százalékkal nő.