Tényleg elkerülhetetlen a nyugdíjrendszer összeomlása?
(Lantos Tamás a Nyugdíj Másképpen pénzügyi szakértője.) Sajnos nincsenek egyszerű helyzetben azok a fiatalok, akik 30-40 év múlva érik el a nyugdíjas kort, de még azok a felnőttek sem, akik 10-1...
(Lantos Tamás a Nyugdíj Másképpen pénzügyi szakértője.)
Sajnos nincsenek egyszerű helyzetben azok a fiatalok, akik 30-40 év múlva érik el a nyugdíjas kort, de még azok a felnőttek sem, akik 10-15 év múlva mennek nyugdíjba. A nyugdíjrendszer ugyanis roskadozik, és előbb vagy utóbb, de ránk szakad.
A jelenlegi, felosztó-kirovó rendszerben leginkább csak zsebpénzre számíthatunk az államtól. Cikkünkben most annak járunk utána, hogy milyen okok állnak emögött, mit tehet ez ellen az állam, és mi mit tehetünk magunkért.
A felosztó-kirovó rendszer sajátosságai
A legtöbb ember tévesen úgy gondolja, hogy a nyugdíja egy egyéni számlán gyűlik. A valóság azonban az, hogy az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer alapján kezelik őket.A jelenlegi magyar nyugdíjrendszert talán úgy a legkönnyebb elképzelni, mint egy hiperszenzitív mérleget. A mérleg egyik serpenyőjébe azok a befizetések kerülnek, amelyeket az aktív munkavállalók járulékaiból (a nyugdíjjárulékból) kerülnek befizetésre.
A másik serpenyőben pedig a kifizetések vannak, vagyis az az összeg, amelyből a jelenlegi nyugdíjakat finanszírozzuk.
A mérleg nyelve most még épp egyensúlyban van, azonban záros határidőn belül – a szakértők szerint 2030-35-re – ez az egyensúly jelentősen megbillen.
A rendszer sokáig fenntartható volt, azonban mára megváltozott a demográfiai helyzet.
Demográfiai változások Magyarországon
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért éppen 2030-35-re datálják a nyugdíjrendszer összeomlását?A Ratkó-korszak gyermekei most még az 50-es éveik közepén járó, aktív dolgozók, azonban 10 év múlva már nyugdíjaskorba lépnek, így jelentősen megnövekedik a nyugdíjasok száma.
Ha még emlékszünk, akkor a nyugdíjrendszert egy érzékeny mérleghez hasonlítottuk, ahol már egy kisebb változás is jelentősen felboríthatja az egyensúlyi állapotot. Azonban az, hogy a Ratkó-gyerekek nyugdíjasok lesznek, csak a torta egyik szelete.
A torta másik szelete, hogy egyre csökken a születések száma: az utolsó nagy, hazai bébi-bumm mintegy 50 évvel ezelőtt(!), a '70-es években volt. Azóta pedig a szám egyre csökken.
A 2005-ös adatok alapján például 97,496 gyermek született itthon, 2019-ben 89,193, 2020-ban pedig 92,233 (utóbbi magasnak számít az elmúlt éveket figyelembe véve).
A torta harmadik szelete az, hogy a várható élettartam, szerencsére, egyre növekszik. Míg például 20 évvel ezelőtt a férfiak átlagéletkora 68,15, a nőké 76,46 év volt, ez a férfiaknál 72,86 évre, a nők esetében pedig 79,33 évre nőtt. Ahogyan az adatokból is látható, ez a férfiaknál plusz 4 évet, a nőknél pedig plusz 3 évet jelent.
Jól láthatjuk, hogy a fenti változások milyen hatással vannak a magyar demográfiai mutatókra: egyre kevesebb gyermek születik, és egyre több lesz a hazai nyugdíjas.
Ráadásul – és így a torta negyedik szeletéhez érkeztünk – kevés az aktív munkavállaló. Ez egyrészt betudható annak, hogy egyre kevesebb gyermek születik, viszont az is problémát jelent, hogy egyes iparágakban – jellemzően a vendéglátó-, és építőiparban – az alkalmazottak csak részmunkaidőben vagy egyáltalán nincsenek bejelentve. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy kevesebb járulék jut a közös kasszába.
Ezenkívül még egy kardinális problémát érdemes megemlíteni: az elvándorlást. Sajnos rendkívül sok fiatal hagyja el az országot, ez a szám pedig várhatóan nemhogy csökkeni fog, hanem inkább növekszik.
Ahogyan a G7 korábbi cikkében is taglalták, 2010-ben még csak 215 ezer magyar élt külföldön, 2017-ben pedig már 505 ezer. Ez 290 ezres növekedést jelent, mindössze 7 év alatt.
A statisztikában pedig csak olyanok szerepelnek, akik vélhetően már nem térnek haza, hiszen bejelentett lakcímmel élnek külföldön. Jelenleg, nagyságrendileg, a magyar munkaképes korú lakosság (6,3 millió fő) 5 százaléka dolgozik külföldön.
De mit tehet az állam a nyugdíjrendszer összeomlása ellen?
Ebben az esetben persze felmerül a kérdés, hogy mit tehet az állam ennek megelőzése érdekében.Vannak eszközök, módszerek az állam kezében, azonban ezek sok esetben nem elegendőek, vagy fájdalmasak. A kérdést még inkább árnyalja, hogy a nyugdíj meghatározása nagyrészben függ az épp aktuális kormányzattól és annak nyugdíjpolitikájától. Így a jogszabályi környezet folyamatos változása méginkább kiszámíthatatlanná teszi a nyugdíjkérdést.
Az egyik, és elkerülhetetlen opció, a nyugdíjkorhatár emelése.
A nyugdíjkorhatár emelése egyébként jelenleg is folyik, méghozzá lépcsőzetesen. Így jövőre, 2022-re a férfiak és a nők esetében is egyaránt 65 év lesz. Ugyanakkor a hölgyek továbbra is számíthatnak a 40 éves korengedményre.
Viszont ez várhatóan még tovább emelkedik majd, hiszen az emberek egyre tovább élnek. Így a szakemberek szerint nem kizárt, hogy a közeljövőben 70, az elkövetkezendő évtizedekben pedig akár 75 év is lehet a nyugdíjkorhatár.
A másik állami opció, a nyugdíjrendszer összeomlása ellen a járulékok emelése – ez azonban igencsak népszerűtlen intézkedés lenne. Gondoljunk csak bele, hogy az így is egetverően magas járulékokon még tovább emelnének: ez maga lenne a politikai-, és gazdasági öngyilkosság.
A harmadik, szintén elkerülhetetlen, ám egyúttal népszerűtlen opció a nyugdíjak csökkentése. Hogy ez mikor, és hogyan következik be, nem lehet tudni, hiszen itt már a politika kérdése is megkerülhetetlen.
Melyik kormány meri bevállalni ezt a népszerűtlen intézkedést? Mikor és hogyan kerülhet erre sor? Milyen hosszú távú gazdasági, társadalmi hatásai lesznek?
Főleg ez utóbbira érdemes nekünk is figyelnünk, hiszen a nyugdíj már így is alacsony. Nem egyszerű belegondolni abba, hogy 30 év múlva pedig ennek az alacsony összegnek csupán a töredékét kapjuk majd.
Mekkora nyugdíjra számíthatunk?
Létezik egy úgynevezett függőségi ráta, aminek lényege, hogy megmutatja, hány nyugdíjas függ egy munkavállalótól. Ennek értékéből kiindulva nagyságrendileg meg tudjuk határozni, hogy mekkora lesz a nyugdíj mértéke.Ezek alapján a függőségi ráta, ami 1990-ben 0,2 százalék, 2010-ben 0,24 százalék volt, 2030-35 környékén 0,4 lesz, ami azt jelenti, hogy a jelenleg esedékes nyugdíjunk 60%-át kapjuk majd meg. Ha egy 127.000 forintos, 2020-as átlag nyugdíjat veszünk alapul, akkor ez 76,000 forintot jelent – ennyi pénzből kell tehát gazdálkodni.
Megjegyzés: hozzátennénk, hogy ez nem feltétlenül pontos előrejelzés, így kisebb-nagyobb eltérés lehetséges, pozitív vagy negatív irányba. Azonban az elmúlt évtizedek adataiból kiindulva ez valószínűsíthető.
Azt azonban kijelenthetjük, hogy 10-15 év múlva semmiképp sem számíthatunk majd olyan nyugdíjra, ami fedezné a biztos megélhetésünket.
Elengedhetetlen az öngondoskodás – lehetőleg minél korábban kezdjük el
Visszakapcsolódva a kettővel ezelőtti alcímben szereplő témához: létezik egy 4. opció is a nyugdíjrendszer összeomlása ellen. Azonban ez sokkal inkább az egyéni felelősség-, semmint az állami szerepvállalás kérdésköre. Ez pedig az úgynevezett öngondoskodás.Jelenleg is elérhető a piacon három olyan konstrukció, amire 20 százalékos állami támogatást kapunk a befizetéseink után.
Ez a három konstrukció:
- az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP)
- a nyugdíjbiztosítás
- és a nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ)
- az ÖNYP esetében évi maximum 150 ezer-,
- a nyugdíjbiztosítás esetén évi maximum 130 ezer-,
- a NYESZ tekintetében pedig évi maximum 100 ezer forintban.
Az összeget egyébként kérhetjük egyben, illetve 15 éves járadék formájában is, ami megkönnyíti azt, hogy be tudjuk osztani a pénzünket.
Így, az öngondoskodással kiegészítve, már élhető, majdhogynem nyugat-európai szintű nyugdíjunk lehet – ehhez azonban az kell, hogy még időben, már 30-as éveink elején elkezdjük befektetni a megtakarításainkat.
A cikk megjelenését a Nyugdíj Másképpen támogatta.
