Húsz éve nem volt akkora drágulás az építőiparban, mint most
A KSH adatai alapján is nagyon látványos az áremelkedés az építőiparban. Júliusban már 20 éves csúcson volt az ágazati infláció, de ha minden jól megy, sokkal magasabb nem lesz.
Kifejezetten erős hónapot zárt júliusban a magyar építőipar. A statisztikai hivatal ma közzétett adatai szerint a hetedik hónapban közel negyedével volt több mennyiségben (volumenben) a termelés, mint egy esztendővel korábban, ez pedig két éve a második legnagyobb mértékű növekedés.
Termelési értékben azonban még ennél is sokkal nagyobb volt a bővülés. Miközben tavaly júliusban ez egy hajszállal 336 milliárd forint alatt maradt, most a 464 milliárdot is meghaladta, ami 38 százalékos gyarapodás.
A két szám közötti különbség az árak változásából adódik, hiszen a volumenindex pont azt mutatja meg, hogy az egy évvel korábbi áron számolva mennyivel nőtt a termelés. Így a KSH adataiból az is könnyedén kiszámolható, hogy mekkora volt a drágulás az építőiparban, és ha ezt megtesszük, kiderül, hogy nagyobb mértékű, mint bármikor az elmúlt 20 évben. Utoljára 2001 elején volt hasonló mértékű áremelkedés.
A lakosságot jobban érintő épületépítéseknél ráadásul még nagyobb volt a drágulás. Ebben a szegmensben júliusban hetedével kellett többet fizetni, mint egy évvel korábban, ami szintén két évtizedes rekordnak számít.
Az építőanyagok árának emelkedésével korábban több cikkben is foglalkoztunk. A drágulást alapvetően olyan globális folyamatok okozzák, amelyek a járványra, illetve az amiatt bevezetett lezárásokra vezethetőek vissza. A fa például azért drágult, mert a nyugati országokban – és különösen az Egyesült Államokban – a várakozásokkal ellentétben a pandémia felpörgette az építőipart, ez pedig általános fahiányhoz vezetett. Méghozzá olyan mértékben, hogy a nyugat-európai országok és az USA lényegében elszívták a fát a régiónkból is, így tavasszal az alapvetően exportból beszerző magyar kereskedők sem tudtak normális mennyiségben fát szerezni, ami pedig mégis beérkezett, az méregdrága volt. Az acélpiacon a megugró kínai kereslet hajtotta fel az árakat, a szigetelőanyagoknál pedig a vegyipar – nagyrészt szintén a járványra visszavezethető – problémái.
A kormányzatot kifejezetten érzékenyen érintette az építőipari anyagok drágulása, mert az jelentős részben elvitte a családoknak biztosított, legfeljebb 3 millió forintos felújítási támogatást. Az elszálló árak ellen személyesen Orbán Viktor hirdetett harcot, és az állami szervek mindent meg is tettek, hogy a kormányfő elvárásainak megfeleljenek.
A gond csak az volt, hogy a fent említett globális folyamatokat Magyarországról nem egyszerű érdemben befolyásolni. Ennek ellenére az intézkedések valószínűleg nem voltak teljesen hatástalanok, a betonacél esetében például valószínűleg részben ezeknek köszönhetően szűnt meg a hiány. Más kérdés, hogy ez kevésbé a lakosságnak segített, hiszen acélt nagy mennyiségben a nagyobb beruházásokhoz használnak, azaz a siker fő haszonélvezői – a nem ritkán kormányközeli – építőipari cégek lehettek.
Ezzel párhuzamosan azonban a világpiaci folyamatok is kedvező fordulatot vettek, így az elmúlt hetekben az itthoni intézkedésektől függetlenül is javult a helyzet. A lapunknak nyilatkozó ágazati szereplők szerint ugyan az árak nagyon látványosan még nem indultak el lefelé, de némi árcsökkenés már látható, ráadásul a korábbi hiánytermékekből is nagyobb mennyiség jut a piacra. Ez alapján könnyen lehet, hogy a most közölt júliusi adattal érte el a csúcsot az építőipari drágulás, és ennél jelentősen magasabb ágazati inflációs adat már nem érkezik a következő hónapokban.
