A kínai fegyverkezést az ország gazdasági növekedése hajtja, ami nyugatról nézve most már komolyan fenyegető lett.
Közös katonai szövetséget hozott létre Ausztrália, az Egyesült Királyság és az USA múlt héten, amit sokan egy Kína elleni koalíciónak tartanak. A ki nem mondott ok, hogy Kína agresszívan próbálja kiterjeszteni a befolyását a dél-kínai tengeren, hadserege pedig az elmúlt 20 évben modernizálódott, és egyre nagyobb fenyegetést jelent a nyugati szövetségi rendszerekre. A nagy különbség a 2010-es és a 2020-as évek eleje között nem a fegyverkezés ütemében van, hanem abban, hogy a globális terrorellenes háború szétszórt arcvonalait mára felváltotta a két nagyhatalom közötti egyértelmű versengés. Most a Csendes-óceánon nyíltan egymásnak mutogatja fegyvereit a világ két legnagyobb gazdaságú országa.
Az AUKUS-ra keresztelt szövetség első célja, hogy Ausztráliát atom-tengeralattjárókkal fegyverezze fel. Ausztrália stratégiailag fontos helyet foglal el a csendes-óceáni térségben, ami Kína számára „hazai pálya”, és amire szeretné kiterjeszteni a befolyását. Míg a három szövetséges az AUKUS megalakulásával a Csendes-óceán stabilitását hirdette, Kína provokációnak titulálta az összeborulást. A paktum kapcsán ismét felszínre került Kína és az USA rivalizálása. A kereskedelmi háború kirobbanása után új fordulatot egy fegyverkezési verseny hozhat. Egyébként Franciaország is tervezett tengeralattjárót eladni Ausztráliának, mivel nem jött össze az üzlet annyira kiakadtak, hogy a francia védelmi miniszter le is mondta megbeszélését angol kollégájával.
A Guardian biztonságpolitkai szerkesztője szerint a fegyverkezési verseny már nem is a jövő, hanem a jelen valósága. Azonban ennek némileg ellentmond, hogy Kína az elmúlt években arányaiban csökkentette a védelmi kiadásait kormányzati költésen belül, ahogy az USA is. Ami nyugatról agresszív fegyverkezésnek tűnik, az nagy részben a gazdasági növekedés természetes velejárója. A kínai védelmi kiadások abszolút értéke úgy nőtt hatalmasat az elmúlt húsz évben, hogy a kormányzati erőforrások egyre kisebb részét fordítják a hadseregre.
A fegyverkezési szándék abban is mérhető, hogy egy ország a rendelkezésére álló összes erőforrásból mennyit költ a hadseregére. Kína az elmúlt 20 évben a kormányzati kiadások 10 százalékát a hadseregre fordító USA, India és Oroszország társaságából átkerült a másodvonalba, ahol az államkassza 3 és 5 százaléka között költenek védelemre. Ebben a csoportban található az Egyesült Királyság, Ausztrália és Franciaország is.Kína az elmúlt 20 évben olyan komoly gazdasági növekedést produkált, hogy míg egyre kevesebbet fordít arányaiban a hadseregére, az mégis rengeteg forráshoz jut, és gyorsan modernizálódik. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy Kína katonai kiadásainak abszolút értéke 2015-ben meghaladta az Európai Unió országainak összeadott értékét. Kína a világ második legnagyobb országgá vált a védelmi kiadások terén, de az USA éves kiadásainak így is csak a harmadát költi el. Kína becslések szerint 250 milliárd dollárt költ évente a hadseregére, míg az USA 700 milliárd dollár körül.
Kína hadseregének és hadiiparának nagy léptékű modernizációja a 2000-es évek közepére tehető. Kína fegyverkereskedelmi mutatói azt jelzik, hogy a 2000-es évek elején 3-4 milliárd dollárért vásárolt Kína külföldi fegyvereket. Ezt követően erősödött meg az exportképes fegyvergyártás. A 2010-es évekre az export utolérte a csökkenő importot. Jelenleg Kína akkora értékben importál fegyvert, mint 1998-ban. Megjelentek azonban a kínai tulajdonban lévő versenyképes fegyvergyártók. Közülük négy, az AVIC, a CETC, a NORINCO és a CSGC is a világ 25 legnagyobb forgalmat lebonyolító haditechnikai cége közé került.
A csendes-óceáni izmozás egyébként annak köszönhető, hogy Kína a 1940-es évektől fogva pedzegeti, hogy a dél-kínai tenger nagy része az ő fennhatósága alá kerüljön. Ki is jelöltek egy szaggatott vonallal körbezárt vízi területet. A szaggatott vonal Tajvantól keletre indul, és a Fülöp-szigetek partjaitól pár mérföldnyire fut Malajzia előtt Indonéziáig. Majd visszafordul Kína felé Vietnám partjaival párhuzamosan futva a Hajnan szigetig. Ezt az igényt a nemzetközi közösség nagy része visszautasítja; a hágai Nemzetközi Bíróság 2016-ban kimondta, hogy Kínának nincs jogi alapja arra, hogy ilyen formában követelje a tengert.Kína a maláj partoktól alig 24 tengeri mérföldre fekvő James-zátonyra, mint saját területeinek legdélebbi pontjára hivatkozik. Az erőfitogtatás tehát a tengereken nagyban megy, és közel a saját partjaihoz Kínának lehet előnye, már csak azért is, mert a hajók mennyiségét nézve már Kínáé a legnagyobb hadi flotta a világon.
