Olyan gázársapkát javasoltak, amelyet talán soha nem léptetnek életbe Európában

Hosszas szakmai és politikai egyeztetések után az Európai Bizottság letette az asztalra azt a javaslatát, amely a hivatalos elnevezés szerint egy piaci korrekciós mechanizmus, a köznyelvben azonban csak az európai gázársapka néven nevezik. A javaslatban valóban szerepel egy felső érték, amelynél bizonyos feltételek teljesülése esetén nem lehet drágább a földgáz ára Európában, ám ha az intézkedés működését nézzük, akkor valóban sokkal jobban illik rá a korrekciós mechanizmus kifejezés.

Hogyan működne a korrekció?

A javaslat a TTF (Title Transfer Facility) nevű holland virtuális gázpiac árain alapszik, az itteni árfolyam ugyanis meghatározó az európai gáz adásvételi szerződéseknél. A korrekciós mechanizmus csak akkor lépne életbe, ha az alábbi két feltétel egyszerre teljesülne:

1. A gáz TTF ára legalább két hétig nem megy megawattóránként 275 euró alá.
2. A TTF ár legalább 10 egymást követő kereskedési napon megawattóránként legalább 58 euróval magasabb, mint az aktuális LNG (Európába általában hajóval szállított folyékony földgáz) referenciaérték.

Amennyiben a fenti két feltétel teljesülne, a TTF-en egy automatikusan életbe lépő korlátozás miatt nem lehetne 275 eurónál magasabb értéken szerződést kötni.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Szakértők szerint a két feltétel egyidejű teljesülésére nagyon kevés esély látszik.

• Egyrészt a TTF-ár csak idén augusztusban lépte át a 275 eurót, amikor az európai országok nagyüzemben töltötték fel a gáztárolóikat, de akkor is csak pár napig maradt az érték a sapka fölött.
• Másrészt az LNG-feltétel tovább csökkenti az aktiválás valószínűségét, ám erre szükség van annak érdekében, hogy a szállítók ne fordítsák meg a hajóikat, és ne vigyék máshova a gázt, oda, ahol magasabb áron is el tudják adni.

A bizottsági javaslat csak akkor töri le mesterségesen a gáz árát, ha az már tényleg szélsőséges kiugrásban van, vagyis önmagában nem alkalmas a magas árak érdemi mérséklésére, de arra igen, hogy az esetleges extrém kiugrásokat megakadályozza.

A 275 eurós plafon nagyon messze van egyes tagországok 115 eurós célértékétől, de a kialakítás során olyan sok egymástól eltérő érdeket kellett figyelembe venni, hogy a közös nevező csak ez a jóval tágabban értelmezett megoldás lehetett.

A javaslatból ugyanis csak akkor lesz (2023 januárjától) működő mechanizmus, ha azt a tagállamok elfogadják. Arról, hogy melyik tagállam miért lobbizott, és miért volt különösen nehéz kompromisszumra jutni, ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

A mechanizmust egyébként az is gyengíti, hogy még ha életbe is lép, nagyon könnyen hatályon kívül lehet helyezni. A sapkát azonnal fel lehetne függeszteni, ha a kontinens gázellátása veszélybe kerül, pénzügyi bizonytalansághoz vezet, veszélyezteti a meglévő szállítási szerződéseket, sérti a belső piac szabad kereskedelmét vagy az elektromos áram túlfogyasztásához vezet. (Utóbbi azért lehetséges következmény, mert a villamos áram ára szorosan összefügg a gázéval, és ha azt mesterségesen alacsony értékre szorítják le, akkor az áram is olcsóbb lehet, ám ez megnöveli a fogyasztói igényt.)

Végső soron hogyan lehet értékelni a javaslatot?

Az Európai Bizottság elsősorban politikai intézkedést tett, amikor egy erősen kompromisszumos javaslatot tett le az asztalra. Ez várhatóan messze nem fog megfelelni sok tagország sokkal vérmesebb várakozásának. A magyar álláspont eddig az volt, hogy minden ársapka elfogadhatatlan, mert ha emiatt Oroszország elzárja a csapokat, akkor mi különösen nehéz helyzetbe kerülünk. A beterjesztett bizottsági javaslat azonban annyira kilúgozott, hogy ennek a forgatókönyvnek az esélye gyakorlatilag egyenlő a nullával. Közvetlen energetikai szankciót Oroszországgal szemben ugyanis az unió nem fogadott el, ráadásul még most is meghagyta azt a kiskaput, hogy a TTF-en kívül kötött üzletekre az ársapkát nem érvényesíti, vagyis a holland tőzsdén kívül bármelyik ország vehet gázt bármennyiért.

A javaslat végső soron azt a szakértői véleményt támasztja alá, hogy a globalizált energiakereskedelemben még az olyan nagy szereplők sem tudnak elszigetelt módon, önmagukban tényleges árletörő intézkedéseket hozni, mint az Európai Unió.