A lakosok vagy a politikusok érdekét szolgálja valójában a nemzeti konzultáció és a Budapesti Lakógyűlés?

Ha a demokratikus innovációknak van egy nagyon fontos üzenete, az az, hogy ezekben a döntéshozatali helyzetekben, amelyekben az állampolgárt fel lehet hatalmazni, a döntéshozó ezt a felhatalmazást valóban meg akarja-e adni nekik- mondta Oross Dániel az e heti G7 Podcastban.

A különféle felmérések szerint Magyarországon eléggé eltér a demokrácia megítélése az állampolgárok között attól függően, hogy valaki ellenzéki vagy kormánypárti, ugyanakkor demokratikus innovációkból egyik oldalon sincs hiány. A Fidesz 2002-es választási veresége után fontos szerepe volt a párt újrapozicionálásában az akkor még teljesen máshogy felépülő nemzeti konzultációknak, 2019 óta pedig az ellenzéki önkormányzatok többféle új intézményt is bevezettek a közösségi költségvetésektől a mostanában lezáruló Budapesti Lakógyűlésig. A demokratikus innovációkról könyvet író Oross Dániellel, a Társadalomtudományi kutatóközpont Politikatudományi intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk a G7 Podcast e heti adásában.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

A demokratikus innovációk sosem függetlenek a politikai pártok érdekeitől, ugyanakkor az, hogy mennyire demokratikusak, nagyon nagy részt attól függ, hogy formailag hogyan néznek ki és mennyire intézményesülnek.

Nyilván politikai érdek nélkül nincs politikai folyamat, ezt kár lenne eltagadni

A politikai érdekek az innovációk átalakulásának is megágyazhatnak, amire jó példa a nemzeti konzultáció. „Az, hogy 2005-ben a Fidesz életre hívta a nemzeti konzultációt, nagyon világosan azzal függött össze, hogy a korábbi kormányzás tanulságait levonva érzékelték azt a kritikát, hogy kormányon nem fogadtak be elég állampolgári véleményt. A nemzeti konzultáció egy állomás volt, hogy megmutassák, hogy a párt demokratikus, tanult a hibáiból” – mondta.

Miközben viszont 2010 előtt ez egy állampolgárokhoz közeli, civil bizottsághoz tartozó eszköz volt, amelyben nyitott kérdések voltak, 2010 után egy teljes más intézményi konstellációba került be, a miniszterelnök brandjévé vált, és teljesen más szerepet kapott. Ennek a váltásnak a kiteljesedése a 2017-es Soros Györgyről szóló konzultáció, amiből az ügy, a tartalom már teljesen eltűnt. „Ez tulajdonképpen már egy az egyben egy ilyen fekete-fehér-igen-nem világmagyarázat, ami a miniszterelnökhöz való lojalitás kifejezése” – mondta.

Abban a kérdésben, hogy mitől függ, hogy valóban az állampolgárok bevonását segítik-e elő ezek az innovációk, Oross Dániel szerint nem az számít, hogy hány ember vesz részt bennük, sokkal inkább az, hogy mennyire intézmenyesültek.

Az számít, hogy mennyire van jól szabályozva és transzparensen kommunikálva. Nem azon múlik, hogy 5000 ember szavaz vagy kétmillió, erre mondjuk egy jó példa a párizsi részvételi költségvetés, ahol több millió ember tud átlátható módon szavazni, de nyilván óriási összegeket és erőforrásokat tesz bele a helyi városvezetés, és nagyon részletesen szabályozott és nagyon sok elemből álló részvételi folyamat zajlik, aminek csak egy állomása a részvételi költségvetés

A beszélgetésben ezeken kívül szó volt még arról is, hogy:

• mitől függ, hogy mi számít demokratikus innovációnak, és történelmileg milyen időszakhoz köthető a megjelenésük,
• milyen nemzetközi példák vannak rájuk és Magyarországon mennyire eltejedtek,
• és hogy milyen társadalmi problémákat lehet kezelni velük.