Jól hangzik a zöld bányászat uniós szlogenje, de van vele néhány probléma

Új beszerzési források után néz az EU ásványi anyagokból, miután a kereslet megugrásával egyre látványosabb lett a függése Kínától és Oroszországtól – írta az Investigate Europe.

• Az akkumulátorokhoz is használt lítium, a kobalt és a mangán globális feldolgozásának több mint a felét Kína irányítja.
• Kína legutóbb korlátozta a grafit exportját, amely a lítium-ion akkumulátorok fontos összetevője. Globálisan az összes grafit 90 százalékát kínai cégek finomítják.

2050-re Európa 21-szer több lítiumot és négyszer annyi kobaltot fog használni egy bányászati lobbivállalat széles körben idézett tanulmánya szerint.

• A megnövekedett igény 60 százalékát a közlekedés adja, mivel 2035 után nem lehet új benzines és dízelautókat értékesíteni az EU-ban.

ezek az előrejelzések „az autóhasználat növekedéséből indulnak ki, és önbeteljesítő jóslatként működnek, az autóipar érdekeit szolgálva” az Európai Környezetvédelmi Iroda szerint.

Európában a „zöld bányászat” jegyében évtizedek óta először felfutóban vannak az új bányászati projektek, az egyik Lappföldön, Svédországban, de Portugáliában és Görögországban is terveznek ilyeneket, a helyi lakosok ellenállása ellenére.

• Az Európai Bizottság szeretné, ha 2030-ra az éves uniós nyersanyag-felhasználás 10 százalékát helyben bányásznák, és 65 százaléknál több nem érkezhet egy unión kívüli országból sem egy elfogadás előtt álló jogszabálytervezet alapján.
• A környezetvédők tiltakoznak, szerintük az EU tervezete vállalati érdekek szerint íródott, megengedi például a környezetkárosító „stratégiai” projekteket, ha „kiemelkedő közérdek” fűződik hozzájuk.

az EU nem helyben képzeli el új bányák tömeges megnyitását. 10 milliárd eurót tervez befektetni 108 zöld projektbe Dél-Amerikában és Mexikóban.

• Az EU idén nyáron partnerségi megállapodásokat kötött például Argentínával és Chilével, és tárgyal más, nagyobb nyersanyagkészlettel rendelkező országokkal, például Kongóval és Ausztráliával.

Európának a kitermeléssel járó szennyezés, a rendkívüli környezeti és társadalmi károk látótávolságon kívül, Kínában, Chilében, Kongóban tartása.

• Azonban Kína időközben feljebb lépett az ellátási láncban, most már a bányászat mellett feldolgozásban hasít ki nagy szeletet a világpiacból.
• Kínának az a legjobb, ha máshol szennyezik a környezetet és merítik ki az erőforrásokat, miközben akkora finomító és feldolgozó kapacitásokat épít ki, amivel senki nem lesz képes versenyezni.

A jelek szerint Európa továbbra is úgy kezeli a problémát, hogy a déli féltekére exportálja azt, és nem tesz valódi lépéseket a felhasználás csökkentésére.