Zakatol a háború, dübörög a diplomácia, az orosz gazdaság köhög

Kézifékes kanyarok sorozatát mutatja be az ukrán és az orosz diplomácia, hogy a maga oldalára állítsa Donald Trumpot, megnyerje vagy megtartsa maga számára az Egyesült Államok támogatását a háborúban. Közben a háború változatlan internzitással zajlik.

Előzmények: a Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt felkereső brit, francia és német vezetők azzal álltak elő, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnöknek bele kell egyeznie egy 30 napos tűzszünetbe, különben a korábbinál is súlyosabb szankciók jönnek Oroszországgal szemben. A lépést egyeztették Trumppal is.

• Putyin egy látványosra koreografált éjszakai sajtótájékoztatón közvetlen orosz-ukrán tárgyalást kezdeményezett Isztambulba, amivel ugyanakkor elutasította „az elsőként tűzszünetet” nyugati követelést.
• A fentiek dacára Trump azonnal magáévá tette az ötletet, követelve a közvetlen találkozót, és kilátásba helyezte, hogy ha létrejön, ő is megjelenik Isztambulban.
• Úgy tűnt, hogy ezzel európai szövetségeseivel együtt Zelenszkijt is kijátszották, ám ő egy gyors irányáltás után közölte, hogy személyesen megy Isztambulba, de csak Putyinnal hajlandó tárgyalni.
• Az orosz elnök részvétele nem valószínű a csütörtöki tárgyaláson (már ha lesz ilyen), de cikkünk megjelenésekor ezt nem is lehetett teljesen kizárni.

az ukrán vezetésnek sok mindenről le kellett mondania, mire eljutott idáig, részben a katonai erőviszonyok, részben az új amerikai vezetés politikája miatt.

• Így Ukrajna ma már elfogadná a háború befagyasztását a jelenlegi frontvonalak mentén, ha olyan biztonsági garanciákat kap, amelyek – ha nem is lehetetlenné, de – túlságosan kockázatossá, költségessé tennének egy újabb orosz agressziót.
• Ezzel szemben az orosz vezetés nem tett le maximális céljairól: az összes annektált ukrán terület megszerzése, az elcsatolás nemzetközi elismerése, a szankciók feloldása, és nagyon erős korlátozások az ukrán hadsereg fennmaradó képességire vonatkozóan.
• Ennek célja az, hogy a megcsonkított ukrán állam legalább olyan erős orosz függésben létezhessen csak, mint Belarusz.

a maximális célok elérése meghaladja az orosz hadsereg képességeit, ezért diplomáciai eszközökkel kellene elérni, hogy a Nyugat lehetőleg minél nagyobb része hagyjon fel Ukrajna támogatásával.

• Erre Trump hatalomra kerülésével minden korábbinál nagyobb esély nyílt, ám európai szövetségesei kitartanak Ukrajna mellett, és egyelőre Trump torkán sem lehetett minden orosz követelést letolni.
• Az orosz diplomáciának azt a feladatot kellene megoldani, hogy – Trump kedvéért – úgy mutasson békére törekvést, hogy valójában továbbra is be akarja darálni a független Ukrajnát. Ellenkező esetben további szankciókat vagy Ukrajna erőteljesebb segítését kockáztatja.

közben a háború változatlan intenzitással zajlik, és bár az orosz hadsereg időnként elfoglal egy-egy települést, ez a tempó messze nem elégséges ahhoz sem, hogy idén befejezze Doneck megye elfoglalását, a többi annektált, de meg nem szállt területről nem is beszélve.

• Az is aggasztó lehet orosz szempontból, hogy a jelenlegi harctéri körülmények között (elsősorban a drónok miatt) rendkívüli véráldozattal jár még a limitált előrenyomulás is. Bár egyelőre képesek pótolni az emberveszteségeket, a tendencia nem tűnik fenntarthatónak.

közben a 2023-24-ben az állami költekezésnek köszönhetően erőteljesen növekvő orosz gazdaság gyarapodása lelassult (a hivatalos adatok szerint), vagy egyenesen recesszióba süllyedt, miközben az éves növekedést 2,5 százalékra tervezték a költségvetésben.

• A büdzséhez már hozzá kellett nyúlni: a hiányterv 0,5 helyett 1,7 százalékos, elsősorban a vártnál alacsonyabb olajár miatt.

Vlagyimir Milov volt orosz miniszterhelyettes - most már a Putyin-rendszer kritikusa - szerint az orosz gazdaság egyszerre néz szembe magas inflációval, lefulladt növekedéssel és jelentős rejtett munkanélküliséggel. A lassuló gazdaság pedig legalább annyira visszaveti az adóbevételeket, mint az olajár csökkenése.

• Az előző évek gyors növekedését az állami tartalékalap felélése tette lehetővé, de idén várhatóan elfogy ez a pénz. Külföldi hitelfelvételre nincs mód, a belföldi túl drága, az adóemelés tovább lassítaná a gazdaságot, így nem marad más, mint a pénznyomtatás, ami további inflációs veszéllyel jár.

az alapvető kérdés, hogy a gazdasági helyzet befolyásolja-e a háború folytatására vonatkozó putyini terveket. Vlagyiszlav Izonemcev orosz elemző szerint, aki korábban (az akkori közvélekedéssel szemben) helyesen jósolta meg az orosz gazdaság ellenállóképességét, ez továbbra sincs így.

• Ennek nem az az oka, hogy a gazdasági helyzet jó lenne, hanem az, hogy az orosz társadalom még akkor is képtelen lenne változást kiharcolni, ha jelentősen romlana az életszínvonala, de egyelőre ez sincs így.
• A háború szempontjából az hozna változást, ha az ukránok jelentős harctéri sikert érnének el, vagy annyira kimerülne a mostani, pénzzel motivált orosz toborzási potenciál, hogy a vezetés újabb mozgósítási hullámot rendelne el, ami a gazdaságot is destabilizálná.
• Emellett a török-argentin szinten elharapózó infláció ásná alá teljesen a gazdaságot, de a nemzeti bank eddig csak óvatosan nyúlt a pénznyomtatás eszközéhez.

A hadszíntéren kevesen várnak alapvető változást, és belátható időn belül az orosz gazdaságot is csak teljesen összeomló olajárak ingathatják meg.

• Trump reakcióit jóval nehezebb kiszámítani, de miután ezt belengették, talán az a legvalószínűbb, hogy az amerikai diplomácia felhagy a közvetítési kísérletekkel, nem helyez nyomást Oroszországra, Ukrajnát pedig a korábbinál csak szerényebb mértékben támogatja.
• Nem zárható ki teljesen egy gazdasági különalku sem Putyinnal, ami után Trump részben feloldaná a szankciókat, ami sokat lendítene az orosz gazdaságon és hadiiparon.
• De az sem lehetetlen, hogy szabad utat kap az a kétpárti szenátusi törvényjavaslat, amely 500 százalékos vámot vetne ki minden olyan ország amerikai kereskedelmére, amely orosz olajat vásárol. Ez gyorsan válságba taszíthatná az orosz költségvetést, de jelentősek a világgazdasági kockázatai.