Most a Tisza ígér bérlakásépítési programot, de ezt a rendszerváltás óta szinte az összes párt megtette. Közben a bérlakásállomány egyre fogyatkozott.
Magyar Péter a Tisza hétvégi kongresszusán megismételte a párt egyik korábban bejelentett ígéretét, hogy kormányra kerülve bérlakásépítési programot indítana.
A párt elnöke Nagykanizsán úgy fogalmazott:
Magyar szerint olyan ösztönzőket vezetnének be, hogy évente több tízezer új lakás épülhessen Magyarországon, amely szükséges az elavult lakásállomány megújításához és az élhető lakáskörülmények kialakításához.lakás nélkül nincs biztonság és nincs méltóság, ezért elindítjuk a rendszerváltás utáni legnagyobb bérlakás- és otthonteremtési programot. Ennek két lába lesz. Átfogó, egész országra érvényes szociális bérlakásépítésbe kezdünk a legnehezebb sorban élők számára, kiszámítható, megfizethető bérleti konstrukciókkal. A magánszektort pedig ösztönözni fogjuk arra, hogy egy megfizethető, privát, piaci alapú bérlakásszektor épüljön ki új otthonokkal, új közösségekkel.
Örökzöld ígéret, kevés eredmény
A bérlakásépítés nem újszerű választási ígéret Magyarországon, több párt is kampányolt ilyesmivel a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Olyasmire ugyanakkor alig találni példát, hogy az ígéreteket intézkedések is követték volna. Ennek az oka az esetek egy részében az, hogy a bérlakásépítést ígérő pártok nem jutottak hatalomra, ritkább esetekben az ígéreteket nem követték cselekedetek.A Fidesz-KDNP 2010 óta tartó kormányzása alatt a lakástulajdonossá válást segítő programok dominálták a lakáspolitikát, és 2021-ben még az önkormányzati bérlakásállomány privatizációja is felmerült, bár az intézkedésből végül nem lett semmi. Ezért is érdekes, hogy éppen
a Fideszhez kötődik a rendszerváltás óta eltelt időszak lényegében egyetlen komolyabb bérlakásprogramja.
Az első Orbán-kormány 1998-2002 között vezette be az Állami támogatású bérlakás programot, aminek köszönhetően három év alatt vásárlásokkal és építésekkel 11 ezer bérlakással bővült a bérlakásállomány.
A Fidesz-kormányok kapcsán még említésre méltó két intézkedés. A 2010-es évek elején is jelentősen nőhetett volna ugyanis a bérlakásállomány, mivel a devizahitel-válság miatt a 2010-es évek elején az állam több mint 30 ezer lakást vásárolt meg. Ezek ugyanakkor nem maradtak a tulajdonában, ugyanis az egykori adósok több mint 90 százaléka visszavásárolta ezeket az ingatlanokat. Végül pedig még szintén érdekes lehet a tavaly bejelentett Lakhatási tőkeprogram, amelynek keretében az állam 300 milliárd forint értékben fektet majd ingatlanfejlesztésbe. Ezek kisebb részéből lehet önkormányzati vagy állami tulajdonú bérlakás. A program eddig ismert részletei alapján ugyanakkor inkább piaci alapú bérlakások jöhetnek létre.
Ha bérlakásépítésekről van szó,
a nagy ígéretek és a kevés eredmény pártja a mára minimálisan mérhető népszerűségű MSZP volt.
A párt az Origo 2010-es cikke szerint 2002-es választási győzelme előtt 25 ezer, 2006-ban pedig 10-15 ezer bérlakás építését ígérte meg. A szocialista kormányzás alatt ugyanakkor jelentősen csökkent az állomány: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2002 és 2010 között 162-ről 119 ezerre csökkent az önkormányzati tulajdonú lakások száma (és ezen belül a felújítottak száma mintegy harmadával csökkent).
A 2010 és 2022 közti választásokon alulmaradó pártok többségének is szerepelt a választási programjában vagy nyilatkozataiban a bérlakásépítés ígérete. A Jobbik volt ezek közül a leginkább konzisztens: a 2010-es évek végétől kezdve a szélsőjobb felől a centrum irányába mozgó párt bérlakásépítési programot ígért 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben is (utóbbi évben már közösen az MSZP-vel és az LMP-vel). A Momentum 2024-es önkormányzati keretprogramjában azt ígérte, hogy növelné a kedvező áron kiadott önkormányzati bérlakások számát, a DK pedig a 2017-es programjában ígérte meg az állami vagy önkormányzati bérlakások számának erőteljes növelését. A Párbeszéd a 2018-as választások előtt 100 ezer szociális bérlakás építését ígérte meg, Karácsony Gergely pedig a 2019-es és 2024-es főpolgármesteri választás előtt is fővárosi bérlakásépítési programmal kampányolt.
Folyamatos leépülés
Annak ellenére, hogy a hazai pártok többsége jó ötletnek tartja – vagy valamikor annak tartotta – a bérlakások építését, a rendszerváltás óta eltelt két és fél évtizedben valójában a hazai bérlakásállomány leépülésének a története rajzolódik ki a KSH erre vonatkozó adatai alapján.Hosszabb időtávon nézve a csökkenés még látványosabb. Ahogy arra a K-Monitor és a Periféria Központ elemzése is emlékeztet, a rendszerváltás idején még a magyarországi lakások 20 százaléka, körülbelül 800 ezer ingatlan volt önkormányzati bérlakás, 2023-ra az arány kicsivel több, mint 2 százalékra csökkent. Az elemzés szerint a megyei jogú városok, a budapesti kerületek és a főváros tulajdonában lévő állomány 2006 és 2022 között évente átlagosan évi 1,2 százalékkal csökkent, és hasonló ütemben zajlott a csökkenés a kisebb településeken is. (Bár településtől is függ a trend, Sopronban és Hódmezővásárhelyen az állomány negyedével-ötödével csökkent, miközben Szekszárdon és Egerben nőtt).
- írta megkeresésünkre Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa.A meglevő bérlakásállomány leépülésének fő okának azt tartom, hogy az önkormányzatok nem kapnak normatív finanszírozást ennek fenntartására és bővítésére, és rendszeres pályázati források sincsenek az állomány bővítésre
Czirfusz szerint az is látszik, hogy a csökkenő önkormányzati lakásállományból is folyamatos forráskivonás történik. Az elemzés szerint az önkormányzatok rendkívül keveset, lakásonként átlagosan havi 10-20 ezer forintot költöttek a lakásállomány felújítására és karbantartására, eközben viszont jelentős bevételeik keletkeztek lakbérekből, és a lakások eladásából. A vizsgált önkormányzatok az elemzés szerint 2016 és 2022 között összesen 71,5 milliárd forintot vontak ki a bérlakásszektorból.
A politikának nem éri meg
Az önkormányzati bérlakások előnye, hogy úgy bővítik az ingatlanpiaci kínálatot, hogy a lakhatási megfizethetőségét is javítani tudják (ahogyeztszámostanulmánybizonyítja), amihez a piaci alapú kínálatbővülés gyakran nem elég*Aminek sok oka lehet, például a túl szigorú építési szabályozások, a helyiek ellenállása az új beruházásokkal szemben, az infrastruktúra és közszolgáltatások hiánya vagy a pénzügyi ciklusokhoz köthető túl kevés beruházás.
Nem elég ugyanakkor, ha a szakértők szeretik a bérlakásokat, az intézkedések megvalósulásának az is feltétele, hogy a politikusoknak is racionális legyen beállni a bérlakásállomány bővítése mögé. Czirfusz Márton szerint ugyanakkor több oka is van annak, hogy az ilyen programokat nekik nem éri meg elindítani.
– írta.A programok kidolgozása, elindítása és a lakások megépítése többéves folyamat, és az eredményeik mindenképpen átívelnének a választási ciklusokon, így nagy a kockázata, hogy a politikai hasznot már a következő kormány aratná le
Ezek a programok jellemzően drágábbak is, mint más lakáspolitikai intézkedések. A köztulajdonban levő bérlakások építése vagy vásárlása jelentős beruházás, ami növeli a központi költségvetés – vagy ha ők a beruházók, az önkormányzatok költségvetésének – hiányát. „Kifeszített költségvetési helyzet esetén államháztartási finanszírozási szempontból jobban megéri hitelekhez kamattámogatást nyújtani, mert akkor a költségek eloszlanak a hitel futamidejére, nem pedig a beruházás évében jelentkeznek egyszeri nagy tételként” - írta.
Ha nem az állam vagy önkormányzatok építenek lakásokat állami támogatással, hanem piaci szereplőknek nyújt támogatást erre az állam, azt engedélyeztetni is kell az Európai Unióval, hogy nem versenykorlátozó-e, ami hosszú eljárás lehet. Uniós szinten jelenleg napirenden van, hogy könnyebb legyen állami támogatásokat nyújtani, ha az állam célja a lakáspiaci megfizethetőség javítása az adott támogatással.
– írta erről Czirfusz.A kutatók álláspontja Európa-szerte az, hogy a lakhatási válságot nem ez fogja megoldani. A gyors forráskihelyezés és a politikailag szükséges gyors eredmények miatt nem az innovatív vagy a szegényebb háztartásokat elérő programok fognak indulni, hanem az egyszerűen megvalósítható, ám nem feltétlenül a szélesebb tömegek számára megfizethető lakhatási projektekre számítunk
