Úgy tűnik, 2024-re mindenki beletörődött abba, hogy a streaminget a Netflix uralja, nemcsak előfizetők vagy elérés terén, de abban is, hogy általában náluk jön ki az adott évet meghatározó sorozatok nagy része. Miközben a Netflix-középszer létező jelenség, vagyis rengeteg a felejthető vagy gyenge tartalom az oldalon, rendszeresen náluk mutatkoznak be azok a műsorok, amikről hetekig beszélnek. A Telex szerkesztőségi szavazása a szerintünk legjobb 2024-es sorozatokról is ezt mutatja, de az is látszik, hogy az Apple TV+ például minőségben simán az élen van néhány sorozatával, miközben az előfizetőik alacsony száma szinte biztosan nem hozza vissza a tartalomba ölt pénzt.
Ebben az évben érződött az is, hogy több sorozat is betöltené az Utódlás utáni űrt, egy pedig elég közel is került ehhez a státuszhoz. Eközben Hollywood továbbra sem bír leállni a nagy franchise-ok kifacsarásával. Ezekből a próbálkozásokból volt, ami jól sült el, de azért megállapítható, hogy a nézői oldal is sokkal nagyobb fantáziát és minőséget vár el akkor, ha egy sorozat népszerű és nagy filmes univerzumot építene tovább. Jellemző, hogy az egyik kategóriában épp az a sorozat került be a legjobb ötbe, ami épp ezt a hollywoodi hozzáállást parodizálja.
(A legjobb sorozatok listája a szerkesztőségen belüli szavazás után alakult ki. A szavazásnál csak Magyarországról valamelyik streamingoldalon elérhető, 2024-ben bemutatott sorozatok jöhettek számításba.)
Legjobb sorozat
Nyertes: Szarvasbébi (Baby Reindeer)
A legjobb ötbe került még:
- A sógun
- Fallout
- Ripley
- Ipar (Industry)
Valahol örömteli azt látni, hogy hiába költött irdatlan mennyiségű pénzt a legtöbb szolgáltató tartalomra, az év legjobb, és valószínűleg legtovább témát szolgáltató sorozata szinte a semmiből érkezett egy eddig extrém színházi műsorairól és performanszairól ismert skót fickótól. Richard Gadd valós eseményekre épülő sorozatában persze egyetlen örömteli pillanat nincs, de valószínűleg a sorozat sikerének egyik kulcsa az volt, hogy a Trainspottinghoz hasonlóan olykor nagyon fekete humort is csempészett egy egyre pokolibb történetbe. A Szarvasbébi előtt talán a Tönkretehetlek (I May Destroy You) ment ennyire mélyre egy személyes tragédia elbeszélésében.
Jellemző az idei mezőnyre, hogy a legjobb ötbe szavazott sorozat között egyetlen olyan akad, amely nem idén indult. Az Ipar már a harmadik évadánál jár, és a sorozat eleinte maximum rétegsikernek számított, de a népszerűsége évadról évadra nő, és a készítők is egyre magabiztosabban mozgatják a banki szférában dolgozó, cinikus főszereplőiket. Az Ipar a harmadik évadra találta meg igazán a hangját, innen tényleg elérheti akár az Utódlás színvonalát a sorozat.
A sógunt is eredetileg egy évadosra tervezték, de annyira bejött a gyártó FX-nek (és tulajdonosának, a Disneynek) az 1600-as évek Japánjában játszódó regény új adaptációja, hogy lesz még évad a sorozatból. A sógunt hosszasan méltattuk korábban részletgazdagsága, eleganciája miatt, és azért is, mert nemcsak díszletként használta a korabeli Japánt.
A sógunhoz hasonlóan a szélhámos Tom Ripley-könyvekből is több adaptáció készült már, a Netflix sorozata viszont teljesen szembemegy például az 1999-es Tehetséges Mr. Ripley stílusával. A Hitchcockot, némafilmeket és a nagy olasz rendezőket idéző fekete-fehér megvalósítással, Andrew Scott már-már borítékolhatóan kiváló játékával a Ripley új szintre emelt egy már jól ismert történetet. A játékadaptáció is sokáig inkább szitokszónak számított, de a Fallout bebizonyította, hogy a videójáték hardcore rajongóinak, és a simán csak érdekesen és következetesen felépített sci-fire vágyóknak is lehet egyszerre minőségi műsort csinálni.
Legjobb vígjátéksorozat
Nyertes: Úriemberek (Gentlemen)
Legjobb ötbe került még:
- A Franchise (The Franchise)
- Direkt terápia (Shrinking)
- Valaki valahol (Somebody Somewhere)
- Hacks
Mi sem bizonyítja jobban, hogy kicsit válságban van a vígjáték műfaj, hogy az idei legjobb produkciók között egy klasszikus szitkom sincs. Itt van viszont tavalyhoz hasonlóan a Valaki valahol, ami az utolsó, harmadik évadával tartotta a szintet, és az egyetlen sorozat a 2023-as listánkról, ami ismét helyet kapott a legjobbak között. Ezen kívül ki kell még emelni A Franchise-t, ami már egy igazi metamodern vígjáték a kortárs blockbustergyártás hátulütőiről, illetve a harmadik évadánál járó Hackset, ami stabilan az egyik legjobb a dramedy műfajban évek óta. És persze itt van a Shrinking, amiben Harrison Ford és Jason Segel mutatja meg, hogy a terápia is lehet vicces vagy éppen tragikomikus.
A Telex szerint azonban az év vígjátéksorozata az Úriemberek volt idén. Guy Ritchie hosszú évekig volt a britek válasza Quentin Tarantinóra az olyan kultikus filmjei miatt, mint A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső vagy a Blöff, de a 2008-as Spíler után érezhetően más vizekre evezett inkább kevesebb, mint több sikerrel (lásd Aladdin vagy az Artúr király). Aztán öt évvel ezelőtt visszatért a slágertémájához, a brit alvilághoz a váratlanul sikeres Úriemberekkel, ami annyira bejött neki, hogy végül a Netflix berendelt belőle egy sorozatot is, ami csak apró részleteiben érinti a film történetét. Ez nem is baj, mert az Úriemberek-sorozat pontosan ugyanazokat a védjegyszerű húzásokat hozza, amiért Ritchie annyira fontos rendezővé tudott válni a 2000-es években: a fanyar brit humor, a flúgos karakterek, a zseniális zeneválasztás és az állandó rohanás, amitől egy pillanatig sem válik unalmassá a cselekmény. Ilyen az, amikor jól áll egy rendezőnek, ha visszatér a kaptafához.
Legjobb drámasorozat
Nyertes: Utolsó befutók (Slow Horses)
Legjobb ötbe került még:
- Tokyo Vice
- A mackó (The Bear)
- Fallout
- A diplomata (The Diplomat)
A brit sorozatokra jellemző kegyetlen és száraz humor, a Gary Oldman által megformált anti-James Bond karakter, és jó értelemben vett régimódiság miatt is egyedülálló sorozat ma a kínálatban az ebben a műfajban a legjobbnak választott Utolsó befutók. Az Apple kémsorozata már a negyedik évadánál jár, és megérdemelten egyre népszerűbb, hiszen úgy húz fel évadról évadra egy különálló sztorit, úgy csinál egyre jobb akciójeleneteket, hogy közben a főbb karaktereit is szépen építi. Az Apple sorozatában még biztosan több évadnyi muníció van.
A sógun mellett idén főleg a Tokyo Vice merült mélyre a japán közegben, a második évad sokkal jobban sikerült az elsőnél, főleg mert a fő fókusz az amerikai újságíróról átkerült még több karakterre, így a japán alvilágot és korrupciót is még jobban megismerhettük ebben az évadban, ami egyben az utolsó is volt a sorozatból. Talán a vártnál kevésbé mozgalmas, csendesebb évada, a didaktikus utolsó rész miatt A mackó a harmadik nekifutásra már nem szólt akkorát, de ebben a sorozatban még mindig ott van a potenciál, ha akár olyan merész epizóddal jelentkezik legközelebb, mint a harmadik évad nyitánya. Keri Russelnek meg összejött az a bravúr, hogy a karrierjében két klasszikus sorozat is összejött több éves különbséggel: a Foglalkozásuk: amerikaiban (The Americans) emlékezeteset alakító színésznő a második évadára még jobb politikai thrillerré fejlődő A diplomatában is remek.
Legjobb minisorozat
Nyertes: Szarvasbébi (Baby Reindeer)
Legjobb ötbe került még:
- Pingvin (The Penguin)
- Kaos
- Ripley
- A levegő urai (Masters of the Air)
Az nem meglepetés, hogy ebben a kategóriában a legjobb sorozatok között már kitárgyalt Szarvasbébi és a Ripley is bekerült az ötbe, a Pingvin, a Kaos vagy A levegő urai azonban más és más indokkal szerepelhet megérdemelten ebben a felsorolásban.
A Pingvin például azért, mert a készítők összehozták azt a bravúrt, hogy Batman felbukkanása nélkül is működő sorozatot csináltak Batman világában. A Colin Farrell által játszott alvilági figura, Pingvin köré a Sopranost és a Keresztapa-filmeket idéző sztorit húztak fel, ami néha ugyan nem tudta kikerülni a kliséket, de a két főszereplő, Farrell és Cristin Milioti játéka miatt izgalmas lett a sorozat.
A görög mitológia fontos figuráit modern környezetbe helyező Kaos eredetileg több évados sorozatnak készült, de a Netflixnél nem voltak elégedettek a számokkal, így a sokszor remek ötleteket hozó sorozat egy ígéretes, és óriási cliffhangerrel befejezett évad után idő előtt tűnik el a kínálatból.
A levegő urai pedig nem hozott új receptet, hiszen az Apple sorozata a kultikus Elit alakulat és A hős alakulat utáni újabb háborús sztorit feldolgozó produkció Steven Spielberg és Tom Hanks produceri felügyeletével, amely az említett klasszikusokhoz hasonlóan ezúttal azt mutatja be nagyon részletesen, hogy mennyire elképesztően veszélyes és nyomasztó egy második világháborús bombázó vadászgép vezetése.
Év animációs sorozata
Nyertes: Arcane
Legjobb ötbe került még:
- Különös történések a Szondi utcában
- X-Men '97
- A kazamata zamata (Delicious in Dungeon)
- Dandadan
Animációs fronton talán nem volt annyira erős az idei év, mint a tavalyi. Anime fronton azért akadt egy-egy érdekesség, mint a Dandadan vagy az egész bizarr koncepcióra épülő Delicious in Dungeon. Az elmúlt évek egyik legnagyobb visszatérését egyértelműen az X-Men ‘97 hozta, ami szinte úgy folytatta a ’90-es években abbamaradt sorozatot, mintha mi sem történt volna. És persze mindenképpen meg kell emlékeznünk a Különös történések a Szondi utcában magyar Youtube-sorozatról, aminél görbébb tükröt nem igen tartott senki a magyar társadalom és közállapotok felé senki az elmúlt években.
Valószínűleg csak azért nem a Szondi utca nyert idén nálunk, mert az Arcane egész egyszerűen más ligában játszik. A League of Legends világában játszódó animációs sorozat első évada teljesen padlóra küldött mindenkit három éve, az idén kijött folytatás, egyben a sorozat záróévada pedig még talán szintet is lépett önmagához képest. Nagy kérdés, hogy a Riot Games a 250 millió dolláros költségvetés után akarja-e tartani ezt a tempót, mindenesetre olyan magasra tették a lécet az animációs műfajban, hogy azt valószínűleg jó sokáig csak kevesen tudják majd megugrani.
Az év csalódásai
- Dűne: Prófécia (Dune: Prophecy)
- A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi (Rings of Power)
- Cáfolat (Disclaimer)
- Uzumaki
- Az akolitus (The Acolyte)
Csalódásokban sem volt hiány idén, ezek ráadásul jellemzően nagy költségvetésű és/vagy jó nevű közreműködőkkel készült produkciók voltak. A Cáfolatnak papíron kasszasikernek kellett volna lennie, hiszen az Oscar-díjas Alfonso Cuarón készítette az Apple-nek olyan színészekkel, mint Kevin Kline, Cate Blanchett, Indira Varma és Sacha Baron Cohen, de a sorozatformátum mintha nem kedvezett volna ennek az alkotócsapatnak. Ugyan kevésbé ismert, de a manga körökben legendás Uzumaki animációs adaptációja pedig annyira nem sikerült jól, hogy nem sokkal a megjelenés után maguk a készítők jelezték, hogy tudják, hogy nem végeztek igazán jó munkát a sorozattal.
A legnagyobb bukások talán mégsem ezek, hanem három másik sorozat, amelyekben több közös vonás is van: mindegyik egy nagy filmes franchise világában, több száz vagy akár ezer évvel az eredeti történet előtt játszódik. A Hatalom Gyűrűi a második évadára sem tudta összeszedni magát, és lassan kijelenthető, hogy az Amazon óriási nagyot bukott azzal, hogy több száz millió dollárt fizetett a jogokért. Az akolitust részben a bérrettegő online anti-woke hadsereg, részben az ásta el, hogy igazából senkit sem érdekelnek ezek a karakterek és egy olyan Star Wars-világ, ami alig-alig kapcsolódik a trilógiákhoz és más jelenlegi sorozatokhoz. A Dűne: Prófécia pedig bántóan próbál az új Trónok harca lenni, de kit érdekel az Atreides ház és riválisainak politikai drámája, ha a filmekhez képest tízezer (!!!) évvel korábban játszódik.
Év meglepetései
- Mr. és Mrs. Smith
- Mindvégig Agatha (Agatha All Along)
- A 3-test-probléma (3 Body Problem)
- Fallout
Bőven akadtak kellemes meglepetések idén, és érdekes módon ezek mind vagy adaptációk voltak, vagy valamelyik nagyobb franchise-hoz készültek. A Mr. és Mrs. Smith esetében az volt a meglepő, hogy a sorozatot eredetileg Phoebe Waller-Bridge-re bízták, aki egy idő után kiszállt a produkcióból, és szinte mindent újra kellett hozzá kezdeni. Ennek ellenére Donald Glover és Maya Erskine párosa egészen szenzációs, és az Amazon annyira elégedett a végeredménnyel, hogy valószínűleg több évadot is berendelnek majd, de mindegyikben mások játsszák majd a címszereplő párost. Szintén problémásan készült el az Agatha All Along, és már rég meg kellett volna jelennie. A WandaVízió spinoffjaként is értelmezhető Marvel-sorozat viszont képes volt megtartani az anyasorozat stílusát, és keríteni köré egy vicces, könnyed, boszorkányos road movie-t, amelyben Kathryn Hahn szinte tündökölt.
A 3-test-probléma akkor is nehezen adaptálható témának tűnt, ha a kínai regénysorozatot a Trónok harca showrunnerjeire, D.B. Weissra és David Benioffra bízták. Az alkotóknak mégis sikerült egy izgalmas, komplex, látványos és koherens sorozatot forgatniuk Liu Cixin regényéből, és még kettőt biztosan készítenek is. A legnagyobb meglepetés viszont még így is a Fallout-videójátékok sorozatos átültetése lett. Ezen Lisa Joy és Jonathan Nolan (Nolan-filmek, Westworld-sorozat) dolgoztak, és a nem éppen olcsó vagy hétköznapi koncepció ellenére nemcsak látványos, de a játékok világához is kifejezetten hű sorozatok készítettek, amivel megcsinálták az évek óta a saját sikerszériáját kereső Amazon elmúlt éveinek talán legnagyobb dobását.
