Az európai underground extrémzenei színtér megszámlálhatatlan zenekart termelt ki az elmúlt évtizedekben, annyit, hogy a különböző együtteseknek nem könnyű kiemelkedni a mezőnyből. A dán Hexisnek ez azonban mégis sikerült, az idén 15 éves black metál együttes ugyanis zenéje mellett arról híresült el, hogy szinte állandóan turnén vannak. Ráadásul nem is akármilyen turnékat szerveznek maguknak, hiába beszélünk DIY (úgynevezett „csináld magad”, szakszerű segítség nélkül működő) zenekarról, másfél évtizedes pályafutásuk alatt szó szerint körbeturnézták a világot, olyan helyeken koncerteztek, amikről földrajzban kevésbé jártasak talán nem is hallottak. A zenekar két tagjával sokadik budapesti koncertjük előtt találkoztunk.
A Hexis két alapemberével, Filip Andersennel és Luca Melével többet között arról is beszélgettünk, mik voltak a legvadabb koncertjeik, és, hogy hogyan bírják a nem ritkán száznál is több napos turnézást.
15 éve úton
A Hexist Filip Andersen, énekes alapította még 2010-ben egy dán kisvárosban, a zenekar néhány barátjával való közös zenélésnek indult. Az eredeti felállásból már csak ő van a zenekarban, nyolc éve Luca Mele csatlakozott hozzá basszusgitárosként, de Andersen felel a színpadi fények és a színpadkép megtervezéséért is. Andersen Dániában, Mele pedig Olaszországban él, a többi tag pedig általában egy-egy turnéra csatlakozik hozzájuk, mostani, születésnapi körútjukra egy francia dobossal és egy német gitárossal indultak, utóbbi már többször turnézott velük.
A zenét ketten írják, online kommunikálnak, néha Mele elutazik Dániába a felvételek idejére, a turné előtt pedig általában néhány nap alatt gyakorolják be a szettjüket a zenekar többi tagjával. Zenéjükről azt mesélik, próbálnak sok felől inspirálódni: „Amikor kezdtük, akkor nagy hatással volt ránk a Celeste nevű zenekar, de mostanra már nagyon sok más hatás is érezhető a zenénkben” – meséli Andersen, Mele pedig hozzáteszi, hogy igyekeznek újabban „a kereteken kívül gondolkodni, az új lemezen például nagyobb lesz az elektronikus zenei hatás.”
A Celeste egyébként nem sokkal a megalakulásuk után el is vitte magával a zenekart egy ötnapos európai turnéra, Andersenben pedig már ezen a turnén megfogalmazódott, hogy a turnézást szeretné csúcsra járatni. „Én olyan vagyok, hogy ha valamit csinálok, akkor azt 100 százalékosan szeretem csinálni. Elég hamar megszállottja lettem annak, hogy játsszunk, ahol csak lehet” – mondja a frontember, majd azt is hozzáteszi, hogy furcsa módon nekik a rövid turnék fárasztóbbak: „Egy hétvégi, vagy pár napos turnéra menni inkább stresszes, mint élvezetes. A hosszú turnék persze sokkal kimerítőbbek, de valahogy a befektetett energia sokkal jobban megtérül. Egy-két napért nem éri meg összerántani az egész zenekart, nem éri meg a sok utazás meg próba.”
Nincs megállás az Aurórától Kelet-Timorig
A Hexis 15 éve úgy döntött, hogy végeláthatatlan turnézásba kezd, néhány hosszabb-rövidebb európai körút, valamint fesztiválfellépés után 2014-ben Japánban, 2016-ban pedig Ausztráliában turnéztak. 2017-ben aztán az év első három hónapjának nagy részét Ázsiában töltötték, Vietnámtól Kambodzsán át Indonéziától a Fülöp-szigeteken keresztül egészen Tajvanig és Dél-Koreáig bejárva a kontinenst. Márciusban Izraelből indulva egy újabb két hónapos turnéval végigkoncertezték Európát, augusztusban átnéztek az Egyesült Királyságba is, szeptembertől pedig két hónapot az USA-ban turnéztak. Év végén aztán megint visszatértek Európába újabb két hónapra.
Ez más együttesnek egy egész pályafutásra elég lenne, a Hexisnek viszont ez csupán egy évnyi programja. Andersen saját bevallása szerint csak 2017-ben 195 koncertet adtak, 2019-ben aztán egy 111 napos turnét szerveztek, 2023-ban visszatértek előbb Ázsiába, aztán augusztus végétől decemberig gyakorlatilag megállás nélkül turnézták körbe a világot. A Hexis turnéit mai napig Andersen szervezi, de a zenekar kiadója, valamint egy francia koncertszervező is besegít nekik. A nem kis logisztikai feladatról Andersen azt meséli, hogy az ő feladatuk főleg a koncertek szervezése, illetve az, hogy a repülőjegyeket, utazásokat összeegyeztessék, például Francia Polinéziára, vagy Kelet-Timorra. „A helyi szervezők intézik a buszbérlést, szállást, egyebeket, valamint szereznek nekünk hangszereket, amiket a turnén használhatunk” – mondja Andersen.
Az persze, hogy szó szerint a világ minden szegletébe elmennek játszani, néha jóformán a szerencsén is múlik, Andersen például azt meséli, hogy a kelet-timori koncert szervezőjéhez csupán egy telefonszámot kaptak, és végül WhatsAppon szervezték le az egész koncertet. „Fogalmunk sem volt, mire számítsunk. Egy kosárlabdapályán építettek föl egy színpadot, ahova aztán eljött 3000 ember. Őrült buli volt” – meséli Mele.
Őrült történetekből rengeteget tudnak mesélni, emlékezetes például, amikor Mexikóban valamin annyira összevesztek az egyik koncert hangosítójával, hogy az bosszúból élőben kezdte elállítani a sávjaikat. Andersen elmondta, hogy szinte sosem mondanak le koncerteket, kivéve néhány esetet. Szerbiában például Andersennek betört a feje, miután egy koncert közben lezuhant a terem plafonjáról, ahova saját maga mászott fel. „Fél órára elájultam, aztán végül összeszedtem magam, de mindenki ivott, úgyhogy be sem tudtunk menni a kórházba. Eltörött a koponyám, de csak másnap jöttünk át egy magyar kórházba, ahol egy hetet töltöttem, aztán még három hetet otthon” – emlékezett vissza Andersen, akinek szerencsére Magyarországról javarészt jobb emlékei vannak, a Covid-járvány időszakát leszámítva 2012 óta minden évben játszottak Budapesten.
Budapesti koncertjüket ezúttal a Keserv szervezte, de természetesen itt is rengetegen segítettek már nekik, hogy felléphessenek Magyarországon, játszottak a Dürer Kertben, az Aurórában pedig többször is felléptek. A Covid idején egyébként épp egy öt hetes turnén voltak, amikor a teljes zenekar elkapta a vírust, de miután egy német Airbnb-ben felépültek, mentek is tovább koncertezni, egy későbbi turnét viszont le kellett mondaniuk a járvány miatt.
A zenekar akkor sem szakította félbe a koncertet, amikor Romániában olyan ételmérgezést kaptak, hogy Andersen a koncert közben ájult el, de akkor sem mondták le a fellépést, amikor koncert előtt egy órával a dobosuk nemes egyszerűséggel faképnél hagyta őket, és kilépett a zenekarból. „Fél óra volt kezdésig, és nem találtuk sehol, úgyhogy felhívtuk, mire mondta, hogy kiléptem, a reptéren vagyok” – meséli Mele, aki úgy oldotta meg a hirtelen jött létszámhiányt, hogy koncert előtt leprogramozta a lemezek felvett sávjait, hogy egy laptopról szóljanak a megfelelő dalok alatt. Egy hétig koncerteztek így, majd egy másik zenekar segítette ki őket egy dobossal.
Teljes állásban úton
A zenekar természetesen nem él meg a turnézásból, koncertekből, de számos más projektjük van, Andersen a maradék idejében más zenekaroknak is szervez koncerteket, dolgozni pedig turné közben is tud. Arról, hogy hogyan bírják ezt az elképesztő mennyiségű turnét fizikailag és mentálisan, azt mondják, hogy könnyen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. „Én öt éve letettem a piát”, mondja Andersen, aki szerint józanul sokkal könnyebb végigcsinálni a koncerteket és a turnékat is. Mele pedig azt mondja, szinte biztosan lebetegszenek a turnékon, de „ezt ki lehet bírni.”
Elmondásuk szerint az ezredik koncertjüket Nepálban játszották, a legutóbbi budapesti bulijuk pedig nagyjából az ezerkétszázadik lehetett. Hiába vannak gyakorlatilag folyton úton 15 éve, még mindig érik őket meglepetések, mostani turnéjukon játszottak például először Montenegróban és Albániában, azt mondják, Tiranában adták a legjobb koncertet a turnén. Ezzel kipipáltak két újabb európai országot, már csak néhány országban nem játszottak, ilyen például Liechtenstein és Andorra, a mostani turnéjukat például a Feröer-szigeteken fejezik be.
Nagy álmuk Afrikában is turnézni, oda még nem jutottak el, hiába próbálkoztak vele többször is. A zenekar jövőjéről csak sejtelmesen beszélnek, Andersen azt mondja, egy nagy kiadóval terveznek leszerződni, illetve dolgoznak az új lemezen is. Leállni tehát egyáltalán nem terveznek, Andersen annyival zárta az interjút, valamint a zenekar jövőjéről szóló tervek boncolgatását, hogy
„mozgásban tartjuk a gépezetet.”
