Udvaros Dorottya szerint Vidnyánszky tényleg le akart mondani, csak szóltak neki, hogy ez nem így lesz

„Irtózom a politikától, annyi sok hazugság és szenny kapcsolódik hozzá” – mondta Udvaros Dorottya a Népszavának adott interjújában. A színésznő arról beszélt, hogy a politikusnak muszáj népszerű dolgokat mondani és le is kell butítani a mondandóját, viszont a dolgokat nem lehet a végtelenségig leegyszerűsíteni. „Jelenleg azt látom, hogy a világpolitikában tombol ez a fajta leegyszerűsített beszéd. Nem tudom, hol vannak azok a nagy államférfiak, akik valamikor megforgatták a világot” – mondta.

A színházi politikai kettészakítottságról az a véleménye, hogy egy produktumot csak a minőség határozhat meg, lehet bárkire rátuszkolni bármit, de akik nézik, nem teljesen hülyék, nem lehet őket átverni. Szerinte a nézők azt fogják sikerre vinni, ami érvényes és tehetséggel van előadva, és ez nem függ semmilyen oldaltól.

Az interjúban szóba került a Nemzetiből való eljövetele is. A Nemzeti működésével kapcsolatban sok mindennel szemben voltak kritikai észrevételei, és a baleset megtörténtekor derült ki számára, hogy a társulati létezést tekintve a Nemzetiben valami nagyon nincs rendben.

„Komoly baj van, amit nem lehet besöpörni a szőnyeg alá”

– mondta, hozzátéve, hogy már a balesetet követő első társulati ülés után azt mondta, ezt nem lehet azzal elintézni, hogy a színész a felelős. Szerinte le kell vonni a vezetés részéről is a konzekvenciát és ki kell mondani, ha valaki elrontott valamit vagy tévedés történt. Vállalni kell a hibát, nem lehet rátolni az egészet a színészre. „Én ilyenben nem tudok részt venni. A lelkem legőszintébb hitével azt gondolom, hogy egy színésszel ilyen nem fordulhat elő” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy lehetett-e erről a színházon belül beszélni, azt mondta, hogy nem igazán, bár voltak erre próbálkozások Vidnyánszky Attila és az ő részéről is. Szerinte Vidnyánszky komolyan gondolta az eset után, hogy lemond, hiába gondolták sokan ezt a gesztust színjátéknak. Úgy véli, utána szólhattak neki neki, hogy ez nem így lesz. Onnantól a dolgok ráálltak egy vágányra és fékezhetetlenül mentek egy irányba, és ehhez az irányhoz ő nem tudott csatlakozni.

Nem lepte meg, hogy a társulat meghatározó része nyilvánosan néma maradt ebben a kérdésben, mivel rengeteg dolog szólhat amellett, hogy valaki ne szólaljon meg: pozícióféltés, anyagi probléma, családi helyzet. Ezért nem lehet senkire rámutatni, hogy miért nem volt karakánabb. A teljes interjú itt olvasható.