James Gunn nem akarja megreformálni a szuperhősfilmeket. Az új Supermant látva úgy tűnik, inkább a bevált receptet követi, hogy felépítse a saját szuperhősös univerzumát. A galaxis őrzői-filmek rendezője még 2022-ben vette át a DC Studios irányítását, és azonnal felvázolta, hogy a következő években mit akar kezdeni a DC-univerzummal (DCU). Bejelentett több filmet és sorozatot, köztük a Superman: Legacy címen futó projektet is, ami végül egyszerűen Superman címen debütál a mozikban. James Gunn akkor azt ígérte, hogy ez lesz a DCU valódi kezdete.
Jó döntés volt, hogy Supermannel indítják újra a kudarcos DC-moziverzumot. A szuperhős 1938-ban tűnt fel a képregények hasábjain, történetét pedig rengetegszer feldolgozták azóta. Bár a mozivásznon már az ötvenes években bemutatkozott, először Richard Donner 1978-as feldolgozása hitette el velünk, hogy Christopher Reeve tud repülni.
2006-ben Brandon Routh vette fel a piros alsónadrágot, majd az előző DC-moziverzum (DCEU) égisze alatt a baltával faragott arcélű Henry Cavill alakította a karaktert. Miután Gunn és Peter Safran lettek a DC Studios fejesei, közölték Cavillel, hogy szögre akaszthatja a köpenyét. Ezután jött képbe a 32 éves David Corenswet, akit legtöbben A politikus című sorozatból vagy a 2022-es horrorfilmből, a Pearlből ismerhetnek.
A fiatalabb színész kiválasztása mellett Gunn azt is kijelentette, hogy nem szeretné, ha egy szuperhősfilmben megint elmesélnék Superman eredetsztoriját. Az író-rendező tartotta a szavát, legújabb alkotásában ugyanis kész szuperhőst láthatunk. A sztori azzal a felütéssel indul, hogy Superman már évek óta védelmezi a Föld lakóit, és Lois Lane-nel is intim kapcsolatba került. Mivel naivan próbál mindenkit megmenteni, a magát Clark Kentként álcázó hős megakadályozza, hogy a fiktív Borávia lerohanja a szomszédos Dzsarhanpurt. Emiatt a Borávia Pörölye nevű gonosztevő Metropolisba megy, hogy leszámoljon az acélemberrel. Superman engedély nélküli beavatkozása a konfliktusba kapóra jön Lex Luthornak, aki bármi áron végezne a hőssel.
A felütés alapján világos, hogy Gunn aktuálpolitikai kontextusba akarta helyezni Superman történetét: a Borávia és Dzsarhanpur közötti feszültség egyértelmű utalás az orosz–ukrán háborúra vagy a közel-keleti konfliktusra. Ezt a rendező is elismerte, amikor azt mondta, hogy filmje a politikáról és egy másik szinten az erkölcsről szól. Gunn szerint Superman dilemmája, hogy mindenkit meg lehet-e menteni, vagy időnként áldozatokat kell-e hozni. Sőt, Superman sztorija szerinte kicsiben Amerika története, amelyben Kal-El is egy távoli helyről érkező bevándorló, aki messze az otthonától kezd új életet.
Így némiképp csalódás, hogy az író-rendező nem tudta kidomborítani a film politikai élét, holott többször is feldobta a labdát a nézőknek. A konfliktus lényegét például az adja, hogy kiszivárogtatnak egy felvételt, amitől beesik Superman népszerűsége, és még az amerikai kormány is bizalmatlanná válik vele szemben. A valóságban is beszámoltak már hasonló esetekről, Gunn mégsem kezd a saját ötletével semmit, ahogy a világban zajló fegyveres konfliktusokról sem mond újat.
Felületessége abból adódhat, hogy nagyon sok mindent akart belezsúfolni a Supermanbe. Ez érződik a történetvezetés hektikusságán, mert néha úgy tűnt, mintha a címszereplő is csak sodródna az események folyamával. A végére viszont összeállt a film, amihez az is kellett, hogy a készítők belecsapjanak a sztori közepébe, és a közismert előzményeket pár sorban letudják a nyitójelenetben.
Ugyanakkor a szuperhősfilmes klisék sem maradtak ki az új Supermanből. Megint a pusztulástól kell megmenteni a bolygót, a végén pedig felülkerekednek a jók, és meghiúsítják a gonoszok ármánykodását. Gunn a bevált receptet azért felhígította a saját stílusjegyeivel: poénos egysorosok és hangulatos zenékkel aláfestett akciójelenetek színesítik a filmet. A rendező azonban nem csinált újabb A galaxis őrzői-filmet, hanem megtartotta azokat a jellemvonásokat, amelyek miatt annyian szeretik Supermant.
David Corenswet hőse naiv, megfontolatlan, szerethető és esendő. Ez a Superman sokkal emberibb, mint amilyen Henry Cavillé volt. Corenswet karaktere vérzik, vagyis egyáltalán nem az a kryptoni félisten, akivel a DCEU filmjeiben találkozhattak a rajongók. James Gunn közelebb hozta Supermant az emberekhez, olyan figurát alkotott, aki Christopher Reeve szellemiségét képviseli, miközben megtartja önálló tulajdonságait. David Corenswet pedig tökéletes választás volt a szerepre, mert természetesen alakítja a visszafogott Clark Kentet és a közkedvelt Supermant, de a drámai pillanatokban is kellő mélységet ad a figurának.
Lois Lane castingja is rendben van, az Emmy-díjas Rachel Brosnahan és David Corenswet között működött a kémia, és a dialógusaik sem voltak mesterkéltek. Különösen jót tett Lois karakterének, hogy ezúttal nem törtető újságíró lett belőle, mint oly sokszor a korábbi feldolgozásokban. Helyette bepillantást kapunk Lois és Clark párkapcsolati dinamikájába, és megtudhatjuk, milyen egy szuperhőssel interjúzni. Brosnahan karaktere higgadtabb, megfontoltabb, mint Supermané, épp ezért morális támaszt is nyújt a főszereplőnek.
A mellékszereplők között feltűnik Nathan Fillion mint a laza, beszólogatós Zöld Lámpás, a Mr. Tökéletest alakító Edi Gathegi pedig kapott egy hangulatos akciójelenetet. A Metamorpho szerepében felbukkanó Anthony Carrigan hozta a kötelezőt, ahogy Skyler Gisondo Jimmy Olsene is. A CGI-Krypto pedig vicces jelenetekkel tarkította a filmet, arról nem is beszélve, hogy a szorult helyzetekben a szuperkutya segített a főhősnek.
De nincs Superman Lex Luthor nélkül, és a készítők Nicholas Houlttal sem lőttek mellé. Hoult figurája megszállott, bármit megtenne, hogy elpusztítsa nemezisét, amihez az eszközei is megvannak. A filmben bemutatott Luthor okos, megfontolt, és talán csak ripacskodó stílusa miatt hasonlít a Jesse Eisenberg féle őrültre, aki a Batman Superman ellenben szerepelt. Hoult karaktere mindent irigységből tesz, bizonyítani akarja, hogy a kryptoni betolakodó ártó szándékkal érkezett a Földre. Lex Luthor lényegében azt nem ismeri be, hogy azért gyűlöli Supermant, mert jelenléte rámutat az ember gyengeségére. Ahogy Corenswet hőse is elmondta Luthornak, Supermant az teszi emberivé, hogy ő is ugyanolyan megvezethető és esendő, mint bárki más.
Az új Superman nem nyújt felejthetetlen élményt, de nem is ez a szándéka, inkább csak szórakoztatni szeretne. Ha James Gunn író-rendezőként azt akarta, hogy a saját szuperhősös univerzuma emészthető formában induljon útnak, a célját elérte. Bár a film cselekménye kicsit zsúfolt, és nagy tanulsága sincs, a Superman könnyed kikapcsolódást nyújt egy stílusos rendező elmesélésében. Még az is megbocsátható Gunn-nak, hogy a kockázatvállalást feláldozta az univerzumépítés oltárán, hiszen megint szerethető idegent faragott Superman karakteréből.
A Superman július 10-től látható a hazai mozikban.
