Az Exek csatája akkor a legizgalmasabb, amikor a nézők egy nagy pizsamapartin érzik magukat az egykori celebpárokkal

Az Exek csatájának új részeiben egyre feszültebbé vált a légkör, érzik az egykori szerelmes párok, hogy a verseny utolsó hajrájában a legrosszabb lemondani a főnyereményről. Arról már mi is többször írtunk, hogy az Exek csatája realityműsor már a hétköznapiságra törekszik, nem hasonlítható a kétezres évek műsoraihoz, amikor még feszegették a határokat. Az Exek csatájában épp az a különleges, hogy egykori párok bevallják egymásnak a gyengeségeiket, sérelmeiket, miközben próbálnak rájönni arra, hogyan lehetnek jobb emberek a következő párjuk számára. Ezt nézőként a párok közötti dinamikából, a játékokon való támogatásról, és a versenyzők közötti lelkizésből láthatjuk, mert bár pénzért játszanak a szereplők, esténként a birtokon többnyire félreteszik ezt a tényezőt, és egymás lelkével foglalkoznak.

A hol fifikás, hol sok koncentrációval járó feladatokon túl még mindig az a legérdekesebb, amikor a játékosok őszinte érzéseit láthatjuk. Megható volt például, amikor pihenésként a játékosok emojikkal meséltek el történeteket volt párjukkal, amit a többi versenyzőnek kellett kitalálni. Ez a játék azért is volt frappáns, mert vannak olyan expárok a versenyben, akik már hét-nyolc éve szétmentek, de akadnak olyanok is, akik azért küzdenek hogy ismét összejöjjenek, és csupán néhány hónappal a műsor előtt szakítottak.

Kovács Dóri és Király Péter már hét éve nem alkot egy párt, úgyhogy Kovácsnak mélyre kellett nyúlnia az emlékeiben egy ütős történetért, de végül ő okozta ezzel a műsor egyik legmeghatóbb pillanatát. „Emlékszel a Kovi mama mit csinált minden karácsonykor?” – kérdezte Király Pétertől, volt párjától. Válaszul Király Péter elsírta magát, Kovács fejezte be a történetet azzal, hogy nagyon kötődött exbarátja nagymamájához, aki a karácsonyi asztalnál mindig annyi szeletre vágott egy almát, ahányan voltak az asztalnál, azt jelezve ezzel, hogy jövőre legyenek ugyanígy, ugyanitt.

A műsor ezekben a pillanatokban mutatja meg, hogy hogyan formálnak minket egykori szerelmek még akkor is, ha annak nem az örökké lesz a vége. Természetesen a műfajból adódóan bőven akad az exek szapulásából is, a játékból már egyszer kiesett, de visszahozott Halastyák Fanni Nemazalány és Fenyvesi Barna még mindig nagyon feszültek egymással, és Halastyák legszívesebben a pokolba kívánná expárját. Ezektől az érzelmi hullámvölgyektől lesz reality a műsor, és nagyon ügyesen játszanak a dinamikával a műsor szerkesztői.

A játékok néha döcögnek a műsorban, van, hogy unalmasak, és nem igényelnek kellő koncentrációt és kreativitást, de a tizenhetedik és tizennyolcadik részben az Exek csatájában ismét lehetett izgulni a játékok alatt. Nagyon leleményes volt például a költözős játék, amikor bútorokat, és egyéb lakberendezési kiegészítőket kellett átcipelni a tó túloldalára a volt pároknak, miközben épp eveztek. Ez lehetőséget adott arra, hogy ha épp nem a játék hevében voltak, visszaemlékeztek arra, milyen volt amikor szétköltöztek, mit csinálnának másképp, és megérte-e feladni a közös életüket.

A tizenhetedik részben pedig elérkezett a műsor a legutolsó szimpátiaszavazáshoz is, ami előtt a szerkesztők még jól összeugrasztották a játékosokat olyan kérdésekkel, hogy kit tartanak a legmanipulatívabbnak a versenyzők közül, vagy hogy ki a legnagyobb napraforgó a csapatban.

Végül Osváth Zsoltot és párját, Zsenyei Patrikot szavazták ki, az ő hegyi beszédük az erkölcsi morálról és értékrendről kezdett nagyon fárasztóvá válni a műsorban, hiszen úgy beszéltek a néhány hetes, Exek csatájában megköttetett barátságokról, mintha azok valóban számítanának az életben. Osváth természetesen drámai légkört teremtett a taktikázásaival, és még távozásával is igyekezett tüskéket hagyni a játékosokban, mindenáron azt bizonygatta, hogy ő legalább egyenes gerinccel távozik a realityből.

Távozásuk annyiban hagyott űrt a játékban, hogy a legutóbbi rész laposabbá vált, itt koncentrációs feladatokon volt a hangsúly labdajátékok formájában. Az üres járatokat nehezen töltötte ki a műsor, hosszas perceket vett el például, hogy Balázs Merci felöltöztette általa szexinek gondolt göncökbe Nemazalányt, aki fancsali képpel közölte, hogy rosszul érzi magát az ilyen lányos ruhákban. A játékosokat hagyták pihenni az este folyamán, a lányokhoz chippendale-fiút hívtak, a fiúkhoz pedig jósnőt, aki riogatta őket mindenféle rémséggel a jövőjüket nézve.

A férfi sztriptízműsort rossz volt nézni, nem tudom ez ki számára lehet erotikus, vagy beindító, de kevés lelombozóbb dolgot lehetett annál látni, mint ahogy az Exek csatájában a gitáron hamison játszó, szűk inget és nadrágot viselő srác „szexin” tekereg a lányokon. Általában ilyen férfiaktól menekülnek a nők a bulikban.

Mindenesetre, ha a műsor a fináléban is fenntartja azt a sajátos dinamikát, hogy a taktikázásokon és játékokon túl, kaphatunk megható pillanatokat és bölcs tanulságokat egykori párok életéből, akkor az Exek csatája továbbra is egy nagy kivétel marad az emberi arcával a többi szennyező valóságshow mellett.