A Zsírégetők sokkal inkább szólt a túlsúlyosok megalázásáról, mint magáról az egészségről

„Épp az edzőteremben voltam, amikor megpillantottam egy cetlit, amin az állt, segíts rajtam, mentsd meg az életem, edzőt keresek. Azt gondoltam, ez az, összeállt a fejemben egy sikeres televíziós műsor, ami elképesztően nagyot fog szólni” – meséli David Broome producer a Zsírégetők (Biggest Loser) valóságshow koncepciójáról, amely egykoron Amerika egyik legsikeresebb realityje volt. A Netflix új dokumentumfilmjében (Zsírégetők: Az igazság súlya) három részen keresztül szólaltatnak meg egykori Zsírégetők-szereplőket, akik beszámolnak a szélsőséges életmódváltásokról, a szerkesztők gusztustalan húzásairól és az edzők etikátlan eljárásairól, amelyekről valószínűleg nem tudhattak a nézők.

Az NBC csatornáján futó Zsírégetők szerkesztői és producerei olyan túlsúlyos embereket kerestek a műsorba, akik belefáradtak a sikertelen fogyókúrákba. Minél megtörtebbek voltak, annál jobban örültek nekik a készítők. „Rengeteg olyan ember van, aki kövér és így boldog, ezzel semmi baj nincs, de nekünk nem ez kellett a show-hoz” – mesélte az egyik szerkesztő a dokumentumfilmben. A készítőknek videók alapján kellett kiválasztaniuk a 2004-ben indult verseny első játékosait, akik vaskos pénznyereményért küzdhettek. Az nyert, aki a legtöbb kilót adta le a műsor során.

Az első évad nyertese, Ryan Benson például azzal győzte meg a szereplőválogatókat a castingon, hogy bejelentkezett a kocsijából, ahol kétségbeesve fánkokat evett, és elmagyarázta, hogy zugevő, és még felesége sem tud a titkos falásrohamairól. „Sosem drogoztam, de így tudom elképzelni, ha valaki függő. Azért jelentkeztem a versenybe, mert ha kilenc hónapon át kamera előtt leszek, nem lesz esélyem félrevonulni egy eldugott helyre zabálni” – mesélte Benson a felvételen.

A műsor azt ígérte, hogy a hangsúly az étrenden és a mozgáson lesz, amit profi edzők fognak felügyelni, egy orvos pedig a versenyzők egészségére ügyel. Jillian Michaels és Bob Harper edzők voltak azok, akik a tizenhét évadot megért műsor alatt a játékosoknak nem a mozgás örömét és annak jelentőségét adták át, hanem szekálták és megszégyenítették a versenyzőket a túlsúlyuk miatt. Azt gondolták, a durva és agresszív kijelentéseik majd motiválják a játékosokat a fogyásra, ezért olyasmiket ordítottak nekik a futópadon, mint hogy küzdjenek, mert az édesapjuk felfordul, ha meglátja őket. A műsor orvosa hiába kérte a készítőket, hogy legyenek együttműködők, a személyi edzők ennek ellenére elengedték az orvosi tanácsokat a fülük mellett, és arra biztatták a versenyzőket, hogy napi 800 kalória bőven elég nekik, és nyugodtan eddzenek napi háromszor is a fogyás érdekében. A már említett nyertes, Ryan Benson hat hónap alatt több mint 100 kilótól szabadult meg, a finálé élő műsorára így emlékezett vissza:

„Jillian megölelt, és a fülembe súgta, hogy köszönöm, Ryan, most tettél engem milliomossá.”

Bob Harper a Netflix dokumentumfilmjében azzal kezdte a bemutatkozását, hogy Jane Fonda edzős videóin nőtt fel, és képmutatás lenne azt állítani, hogy nem számítanak a külsőségek, mikor a munkahelyen, családi ebédeken és vacsorapartikon is gyakori téma a fogyás és annak titkai.

Bár Harper a dokumentumfilmben végig arra törekszik, hogy előadja, a műsor valójában életeket mentett, elég hamar kiderül, hogy már az első évadban is súlyos erkölcsi határokat léptek át. A versenyzőket olyan kihívások elé állították, amiknek semmi közük nem volt az egészséges életmódhoz. Volt olyan, hogy hamburgerből, fánkokból és más pékárukból kellett tornyot építeniük a játékosoknak úgy, hogy csak a szájukat használhatták. De olyan feladatok is voltak, hogy óriási héliumos lufit kellett maguk után húzniuk a mezőn, vagy pedig éppen autókat vonszoltak maguk után. Ezzel az a probléma, hogy a való életben – amikor az egészséges életmódra törekednek a túlsúlyos emberek – nem találkoznak ilyen feladatokkal, és ezek a feladatok is csak azt erősítették, hogy nevetség tárgyává váljanak a versenyzők. Ugyanis nem ettől fognak lefogyni, hanem rendes étrendtől és elég mozgástól.

Előfordult, hogy miután már hetek óta éheztették magukat a versenyzők, az egyik szobába rengeteg pizzát, cukros üdítőt és csokoládét készítettek be a szerkesztők, az a versenyző pedig, aki a legtöbb kalóriát viszi be ezekből a legrövidebb idő alatt, egy alkalmat edzhet az otthonában a műsor edzőivel. Ez azért volt a játékosok számára kecsegtető, mert a verseny ezen pontján már hónapok óta nem látták a családjukat, úgyhogy annak ellenére bevállalták a pluszkalóriákat, hogy a versenyben minden hétvégén mérlegre kellett állniuk. Akinek a legkevesebb kilót sikerült leadnia, az távozott a műsorból.

„Azt a képzetet akarták a tévénézőkben kelteni, hogy a kövér emberek nem tudnak uralkodni magukon étel láttán” – mondta a dokumentumfilmben Aubrey Gordon, aki podcastjeiben az egészséges életmódnak titulált hóbortok mögött húzódó tudatlanságra hívja fel a figyelmet.

„A műsorban úgy kezelték a játékosokat, ahogy azt a túlsúlyos emberek szerettei szokták. Mindenki azt gondolja róluk tévesen, hogy életüknek az egyetlen kizárólagos sikere az lehet, ha lefogynak” – tette hozzá Gordon.

Tracey Yukich a Zsírégetők nyolcadik évadába jelentkezett, és bántalmazó házasságát próbálta megmenteni. Azt gondolta, ha drasztikus átalakuláson megy keresztül a tévéműsorban, talán a férje nem fog többé félrelépni, és nem fogja bántani sem. Yukich és a nyolcadik évad nyertese, Danny Cahill is elismerte, hogy a szerződésben benne volt, hogy ha „bele is döglenek a versenybe, nem perelhetik be a műsor producereit”. Yukich megkérdezte a forgatás előtti napon a szerkesztőket, hogy fogadhat-e ügyvédet, aki segít a szerződés áttekintésében, mert nem érzi elegendőnek a tudását annak aláírásához.

A készítők annyit mondtak, „persze, de tíz másik ember ácsingózik a helyedre, úgyhogy mi aláírnánk”.

Yukich végül aláírta, és már az első fordulónál megtörtént vele a baj. Egy kilométert kellett futniuk a tengerparton ahhoz, hogy bekerüljenek a Zsírégetők villájába, ahol ennél sokkal megterhelőbb feladatok vártak rájuk. De itt 150 kilós emberekről beszélünk, akik nagyon rég nem mozogtak, és a műsorba való bekerülés érdekében még jobban felhizlalták magukat. Így a tűző napon számukra az egy kilométer lefutása is problémát jelentett, Yukich pedig összeesett a cél előtt, és elájult.

Mentőhelikopter érkezett érte, a kórházban pedig kiderült, hogy rabdomiolízisben szenved, és az orvosok azt mondták neki, hogy fel kell vágni a lábát, ha a folyadék nem távozik onnan. A történtek ellenére Yukich erősködött, hogy folytatni szeretné a versenyt, mert ez az egyetlen eszköze arra, hogy megváltozzon az élete. Orvosi felelőtlenség volt ilyen állapotban egy olyan környezetbe engedni, ahol arra biztatják, hogy napi 800 kalóriát vigyen be a szervezetébe. Végül pár hónap után kiesett a versenyből, a dokumentumfilmben pedig azt nyilatkozta, hogy a házassága így is tönkrement, és nagy trauma volt azzal szembesülnie, hogy a nézők valamiért gonosznak tartották őt.

Az évad győztese, Danny Cahill pedig hiába érezte azt, hogy a világ a lábai előtt hever a győzelem után, a verseny után elvesztette a kontrollt, mert a műsor során semmit sem tanult az egészséges életmódról. „Leadtam 108 kilót hat hónap alatt, én lettem a fogyás világbajnoka, de az utolsó tíz napban már csak juharszirupos, citromos, cayenne borsos limonádét fogyasztottam” – mesélt egészségtelen fogyásáról az egykori győztes. „A végén vér volt a vizeletemben, mert annyira dehidratált voltam” – mondta.

Cahill hét évvel a győzelme után már visszaszedte magára, amit korábban leadott a versenyben. Ezzel nem volt egyedül, a dokumentumfilmben szó esik arról, hogy a New York Post lehozott egy cikket 2016-ban, amiben nyomon követtek egyes versenyzőket, és tizenhat egykori játékos közül egy kivétellel mindannyian visszatértek ahhoz a súlyukhoz, amivel a Zsírégetőket indították. A cikkben az állt, a verseny tönkretette a szereplők anyagcseréjét, hiszen a 7 hónapon át tartó éheztetés, eszetlen edzés eredménye az lett, hogy csak abban az esetben nem híznának vissza, ha a játékban folytatott szélsőséges életvitelt megtartanák életük végéig.

„Tehát ha csak és kizárólag ebédelsz, és egy könnyű vacsorát eszel egy nap, akkor fenntartható az állapot, de ez nem élet” – reagált Danny Cahill a cikkre. A műsor orvosa Rob Huizenga megdöbbent a cikk állításain, és megtörten nyilatkozta a dokumentumfilmben, ha ez igaz, életeket rontott el. A New York Postnak két egykori versenyző nyilatkozott, Suzanne Mendonca és Joelle Gwynn. Utóbbi játékost úgy megalázta Bob Harper edző a verseny során, hogy a tréner ordibálása azóta már-már klasszikussá vált a YouTube-on. Mendonca pedig arról is beszámolt, hogy a műsor elején a szerkesztőknek elmondta, hogy a versenyre való készülés miatt már egy pár hete olyan diétát követ, amely hozzájárul a szív egészséges működéséhez, és érzi is a jótékony hatásait az életmódváltásnak. A szerkesztő erre annyit reagált, hogy ezt ne csinálja, mert a műsornak az a jó, ha minél elhízottabb és egészségtelenebb formáját nyújtja a kezdetekkor. Itt döbbent rá a versenyző, hogy nem az egészségen lesz a hangsúly.

A két nő azt is elmondta a lapnak, hogy koffeintablettákkal és más drogokkal tömték a versenyzőket a minél gyorsabb fogyás érdekében. Az utóbbit cáfolta a műsor producere és a Zsírégetők orvosa is, sőt Huizenga be is perelte rágalmazásért a lapnak kitálaló egyik versenyzőt. Azt viszont a verseny edzője, Jillian Michaels elismerte, hogy valóban adott koffeintablettát a játékosoknak. Ezt az orvos csak úgy kommentálta, hogy ő nem tudott erről, felháborítónak tartja, és a kávé fogyasztását is megtiltotta a Zsírégetőkben, hiszen ezzel könnyű visszaélni, ha az ember minél hamarabb szeretne fogyni. Michaels – aki egyébként nem kívánt részt venni a Netflix-projektben – azóta kiposztolt az Instagramra képernyőfotókat arról, hogy az orvos igenis jóváhagyta a koffeintablettákat a verseny során. A Variety szerint a film készítői és a Netflix még nem kommentálta az edző reakcióját.

A műsor a 2010-es évekre kezdett leszálló ágba kerülni, mert az emberek egyre kevésbé tudtak azzal azonosulni, hogy nevetség tárgyává tesznek elhízott embereket valóságshow-kban, de még így is megért néhány évadot a Zsírégetők. Annak ellenére is, hogy Michaels beismerte a tizenötödik évadban a műsorvezetőnek, hogy javasolt koffeintablettát a szereplőknek, és kitart amellett, hogy egészségesebb, mint kávét fogyasztani. A készítők ahelyett, hogy elbocsátották volna az edzőt a súlyos etikai vétség miatt, a tévénézők előtt annyit reagáltak rá, hogy Jillian Michaels csapata két kiló hátránnyal indulhatott a vasárnapi mérlegelésen. A Netflix dokumentumfilmjében a producerek is elismerték, hogy ez nem volt a legemberségesebb reakció.

A nézőkben akkor váltott ki igazán aggodalmat és ellenszenvet a műsor, amikor a huszonhárom éves Rachel Frederickson besétált a tizenötödik évad győzteseként az élő műsor színpadára. Még az edzők sem tudtak tapsolni neki, hüledezve nézték, hogy egészségtelenül soványra fogyott a fiatal versenyző, 47 kilós volt a döntőre miután 117 kilóról fogyott le. A Twittert ellepték a nézői vélemények, hogy nem akarják, hogy ez legyen a példa a fiatal lányok számára.

Ami szintén beárnyékolta a műsor egészséget és jobb életet ígérő üzenetét, hogy 2017-ben Bob Harper szívrohamot kapott. Elmondása szerint csak az mentette meg, hogy edzés közben esett össze, és épp volt egy orvos a teremben, aki újraélesztette, míg nem érkezett meg a mentő.

Harper elmesélte a Netflix filmjében, hogy mindenki felhívta, kivéve a zsírégetős edzőtársa, Jillian Michaels. „Csak színjáték volt, hogy mi jóban vagyunk, a kamerákon túl egyáltalán nem volt köztünk barátság” – mondta.

A dokumentumfilmben szereplő podcast-műsorvezető, Aubrey Gordon azt mondta, ez volt az a pont, amikor az emberek rádöbbentek arra, hogy az edzés nem egyenes út az egészséghez. „Jillian és Bob azt hangoztatta, ha úgy néznek ki a versenyzők, mint ők, semmi gondjuk nem lesz az egészségükkel többé” – emlékezett vissza.

A producer, David Broome elismeri, hogy a Zsírégetők nem volt a legetikusabb tévéműsor, de szerinte ez az egyetlen olyan valóságshow, ami valóban megváltoztatta az emberek életét. Ezzel szemben a dokumentumsorozatban egykori versenyzők többnyire azt állították, hogy nem érte meg nekik a műsor, bár felnyitotta a szemüket jó esetben arról, hogy valóban tenniük kell az egészségükért, és nem megoldás az éheztetés és az indokolatlanul kemény edzés.

Olivia Ward, a tizenegyedik évad nyertese viszont azt mondta, számára mérföldkő volt a Zsírégetők, csak a versennyel tudott lefogyni, és a műsor után is tudta tartani a súlyát egészséges és teljes értékű étrendjének köszönhetően. Ő például Bob Harpernek nevezte el a fiát az edző után, mert nagyon jóban lettek a műsor során. „Olivia számomra a Zsírégetők királynője” – mondta Harper a dokumentumfilmben.

A producer hozzátette, ha ma készítené a Zsírégetőket, lenne olyan bátor, hogy nem lehetne pénzt nyerni a fogyással, mert „az egészséges emberi élet megfizethetetlen”.

A dokumentumfilmben szereplő orvosi szakértők pedig felvetették, ha ma létezne a Zsírégetők, akkor heti egy injekciót beadnának maguknak, és nem koffeintablettákkal akarnának lefogyni, célozva ezzel arra, hogy egyes cukorbetegeknek szánt gyógyszereket ma már sokan fogyasztószerként alkalmazzák.

A Netflix filmjében egyes egykori versenyzők azt mondták, hogy ez egy csodaszer, és csak ezzel tudtak érdemben lefogyni a Zsírégetők utáni életszakaszukban, más versenyzők viszont ódzkodnak tőle.

Huizenga orvos el is mondta, hogy Amerikára azért jellemző, hogy a csoda fogyasztószert keresik. A dokumentumfilm végül azzal zárul, hogy amíg a verseny elindulásakor az amerikaiak 32 százaléka volt elhízott, ma már ez a szám 45 százalék.

A Zsírégetők: Az igazság súlya arra mindenképpen jó, hogy rávilágítson, a kétezres években milyen könnyű volt megszerezni a nézők figyelmét azzal, ha náluk nehezebb sorssal rendelkező embereket nevetség tárgyává tesznek, de rámutatott arra is, hogy a többségnek még mindig fogalma sincs az egészséges életmódról.