Bróker Marcsit rábeszélték

Egy jó életrajzi sorozat nem lehet száraz. Kell bele egy narratíva, egy központi üzenet, egy kiinduló és egy végpont, majd jól kell keverni a történet objektív elemeit a fikcióval. Az pedig kimondottan izgalmas, amikor egy olyan bűntény apropóján készítenek életrajzi sorozatot, ahol az egyik fél még csak elismerni sem hajlandó, hogy megkárosított valakit. Nehezítő tényező, hogy maga a bűntény sem túl látványos: egy 15 éven keresztül zajló gazdasági csalás, aminek legnagyobb része négyszemközt lezajló átverésekből állt egy utazási iroda hátsó szobájában.

Bróker Marcsi tevékenységéről csaknem 60 ezer oldalnyi nyomozati irat született, amiből jól kirajzolódik, hogyan követte el a csalást. Arról azonban, hogy mi vezérelhette a karcagi nőt, vagy hogy ki tudhatott a háttérben folyó bűntényről, nem sokat lehetett megtudni. Az RTL sorozata ezeket a hézagokat tölti ki fiktív elemekkel.

Az elmúlt két-három évben megszaporodtak a nagyszabású életrajzi műsorok, gondoljunk csak az RTL gyártásában elkészült, Zámbó Jimmy életét bemutató sorozatra, a tavaly hét Oscar-díjat elnyerő Oppenheimerre, vagy akár az idén bemutatott Bob Dylan-filmre. Ezek közül némelyik próbál hű maradni a valósághoz, míg mások szándékosan túloznak az üzenet erősítése érdekében – ahogy tette például a Better Man is, amiben Robbie Williamst egy csimpánzként ábrázolják.

Amekkora trendnek számítanak mostanában az életrajzi műsorok, akkora divat volt a 2000-es években a piramisjáték a gazdagodni vágyó szélhámosok körében. 2015 februárjában jelentette be a Magyar Nemzeti Bank, hogy súlyos visszaélések gyanúja miatt visszavonja a Buda-Cash Brókerház, és még négy, vele szoros kapcsolatban álló bank működési engedélyét, majd két héttel később ugyanígy tett a Hungária Értékpapírral. A helyzet egy láncreakciót eredményezett, aminek következtében több kereskedőháznál is kígyózó sorok alakultak ki, a bizalom megingása okozta pénzkivételi hullám pedig sorra mosta ki a szőnyeg alól a csalókat és a gyenge láncszemeket.

A brókerbotrány Karcagra is begyűrűzött, ahol kiderült, hogy Bróker Marcsi sem tudja kifizetni a pénzükért sorban álló ügyfeleket, csak később derült ki, hogy a hatóságok előtt titokban, karcagi utazási irodáján, a Kun-Mediátoron keresztül végezte a kereskedést.

Az ügyészség szerint Bróker Marcsi 1999 és 2015 között több mint 760 emberrel kötött szerződést, akik között olyan is akadt, aki egymilliárd forintot fektetett be nála. Irreálisan magas hozamot ígért a befektetésekre, miközben a pénzt valójában saját és családja jólétére fordította. Amikor valaki ki akart szállni, a hozamokkal együtt kifizette neki a befektetett összeget, de azt valójában a többi kuncsaftja pénzéből finanszírozta, így amikor a brókerbotrány alatt hirtelen tömegesen kopogtattak a befektetéseikért az emberek, nem volt miből kifizetni őket. A vád szerint Bróker Marcsi 12 milliárd forintos kárt okozott, ami miatt 2023-ban 10 év börtönre ítélték.

A sorozat nem tétovázik, rögtön bele is csap a történet közepébe: Marcsi a belize-i tengerparton, bőröndjével az oldalán tapossa a trópusi homokot, itt kapják el a rendőrök. A letartóztatásával két szálon is megkezdődik a cselekmény, amiből az egyik az idáig vezető utat, a másik pedig tetteinek következményét mutatja be.

A sorozatban minden onnan indult, hogy Marcsi munkahelyén, a karcagi bankfiókban nem kapta meg a régóta áhított igazgatói pozíciót. Az 50-es éveiben járó asszony azt érzi, hogy éveken át kizsákmányolták a tudását a bankban, és ráébred, ha ennél többet szeretne, a saját lábára kell állnia. A 90-es évek végén még mindig érződő rendszerváltás utáni csodavárás hangulatában hagyja ott a bankot abban bízva, hogy a siker kulcsa egy saját vállalkozásban rejlik. Hitelt vesz fel és elindítja utazási irodáját, de megint csak jön a hideg zuhany: senki sem játszik szabályosan. A polgármester korrupt, az új banki igazgató ahol tud, keresztbe tesz neki, és egyébként is, az élet ugyanúgy nehéz, ha a saját magad főnöke vagy, sőt.

A mindennapi problémák, vagy egyáltalán a film 2000-es évekbeli szappanoperára hajazó díszlete izgalmas képet fest a korszakról. Egyáltalán nem lehetne mondani, hogy ez rosszul működik, a tárgyak és helyszínek fura nosztalgiát idéznek elő. Ezt már egyébként a korábban említett, Zámbó Jimmy életét bemutató sorozatnál is nagyon jól eltalálta az RTL, ahol az apró pontatlanságok ellenére a műsor korai ‘80-as éveket idéző szocialista atmoszférája, és az azt követő őrült, lehetőségekkel teli ’90-es évek ábrázolása kerek egésszé varázsolta a történetet.

Ebbe a világba a Bróker Marcsit alakító Bacskó Tünde is kifejezetten jól bele tudott illeszkedni, így hihetőnek tűnik az is, ahogy Marcsi a csőstül érkező problémákat próbálja kezelni. Férje, a Thuróczy Szabolcs által játszott Feri sokkal inkább egy sztereotípiát testesít meg: imádja a focit, a TV előtt egy sörrel a kezében zárja a napot, nem ért a pénzügyekhez, és azt sem szeretné, hogy felesége saját vállalkozásba kezdjen. A sorozatbeli Karcag is tovább erősít ezen a sztereotipikusan vidéki képen, ahol a szereplők szabadidejükben a focimeccs melletti lelátón beszélik meg a gondjaikat, és ahol minden lakó teljesen analfabéta a pénzügyeiket illetően, így szinte ők győzik meg Marcsit, hogy vigyázzon a pénzükre.

Nem sokan akarnak utazni, de Marcsi szakértelmében megbíznak, mert korábban évtizedekig nála bankolt az egész település, így hát új munkahelyét, az utazási irodát is gyakran keresik meg korábbi ügyfelei, hogy nála hagynák pénzüket. Vonakodva, de Marcsi belemegy, és eleinte valós befektetésekkel kamatoztatja a pénzt, de egy idő után elindítja a piramisjátékát. Nagy kár, hogy ez az aspektus, ami miatt egyáltalán érdekessé vált Bróker Marcsi története, mintha háttérbe szorulna a sorozatban.

Marcsi folyamatosan üzletel, és „fekteti be” az újabb és újabb pénzeket, és a történet előrehaladtával a csalástól és a korrupciótól is egyre kevésbé retten vissza, de a döntéseinek valódi miértjeire a készítőknek mintha nem lennének válaszaik. Szinte mindig egy külső erő az, ami a főszereplőt egyre nagyobb csalásokra készteti, így egy idő után már-már azt a képet festve, hogy Bróker Marcsit tulajdonképpen csak rábeszélték, hogy indítsa el a piramisjátékot. Ez pedig meglepő magyarázat egy olyan személyről, aki 16 év alatt több mint 700 embert vert át, és aki a belize-i áttelepülése után ismét egy piramisjátékot próbált beindítani. Ez egyébként nem jelenik meg a sorozatban, ott Bróker Marcsi a közép-amerikai országban már takarítónőként minden korábbi tettét megbánja.

Ditz Edit, a sorozat producere korábban hangsúlyozta, hogy nem mindenhol ragaszkodtak a valósághoz, a történethez nem dokumentarista módon nyúltak. Ez nem feltétlen baj, de ebben a formában a Bróker Marcsi tulajdonképpen egy színes fikció arról, hogy a főszereplő hogyan gondolkodik a saját felelősségéről. Az alkotók a hangsúlyt sokkal inkább Marcsi életének a bemutatására fektették, így végignézhetjük, hogyan lett egyre hataloméhesebb a főszereplő, és hogyan hullott szét a család az egyre növekvő vagyon miatt. Jól éltek az összegből, Marcsi szép autókkal járt, politikusokkal barátkozott, és egy kisebb bevásárlóközpontot is felépített, ahol a férje vezette az éttermet, és a gyerekei bérelték az üzlethelyiségeket.

Az is szembeötlő még, hogy a család körüli problémák megoldása mindig Marcsira hárul, de ez nem is igazán alakulhatna máshogy: míg a főszereplő jól kidolgozott, addig az őt körülvevő karaktereknek mintha nem lenne valódi mélységük. Mindannyian egy feladatot végeznek, egy-egy üzenetet visznek át a képernyőn, így együttérezni sem nagyon lehet velük.

A sótlan családtörténeten ugyanakkor sokat javít a sorozat egyik fő üzenete: egy ekkora csalásnál nem létezhet, hogy egyedül egy személy tudjon róla. Ha részben fikció is, ez talán a műsor legizgalmasabb kérdése. Mielőtt lebukott, Marcsi a legnagyobb befektetőit kifizette, akik ezt követően a többi károsulttal ugyanúgy kampányoltak ellene, és belize-i letartóztatása után is csak az ő bűnösségéről beszéltek a médiában, miközben olyan emberek segítették a munkáját, mint a karcagi polgármesterből időközben agrárminiszternek kinevezett Sándor, akinek életrajza egyébként megegyezik a valóságban a várost 1990 és 2010 között irányító Fazekas Sándoréval.