Huszonöt éve, 2000 októberében mutatták be a Szívek szállodája (Gilmore Girls) sorozatot, ami látszólag egy fiktív, békés kisváros mindennapjait mutatja be, de közben nagyon is izgalmas kérdéseket feszeget a karakterek egymáshoz fűződő viszonyairól. A Szívek szállodája azért is népszerű a mai napig több generáció körében, mert Amy Sherman-Palladino sorozatának fókuszában valójában végig az anya-lánya kapcsolat áll, amit a történet három generáción keresztül vizsgál. A Szívek szállodája ráadásul azért is egyedi sorozat, mert a történet főbb szereplőiről és a köztük lévő kapcsolatról szinte alig van két teljesen megegyező vélemény.
A Szívek szállodája azzal az alapkonfliktussal indít, hogy az egyik főszereplő, Lorelai (Lauren Graham) meglátogatja a szüleit, Richard és Emily Gilmore-t (Edward Hermann és Kelly Bishop), hogy pénzt kérjen tőlük a lánya, Rory (Alexis Bledel) egyetemi oktatására. Lorelainak azért nagy dilemma ez, mert addig tudatosan kerülte a szülei sznob és fényűző életét. Emily Gilmore végül támogatja az unokáját, de azzal a feltétellel, ha minden pénteken Lorelaijal és Roryval vacsorázhatnak. Innentől pedig kezdetét veszik a pénteki vacsorák a hartfordi Gilmore-rezidencián, ahol cseléd szolgálja fel a vacsorát, és nagypolgári módon beszélik ki az irodalmi és közéleti aktualitásokat. A fényűző péntek esti vacsorákhoz képest Lorelai és Rory jóval átlagosabb életet él: általában kajarendeléssel, Robert Redford-filmekkel és a Luke (Scott Patterson) kávézójában ücsörgéssel ütik el az időt.
„Gyerekként csavarodtam rá a sorozatra, anyánkkal együtt néztük, és teljesen lenyűgözött minket, mennyire kísérteties volt a hasonlóság az életünk és a sorozat között (egyedülálló, csóró, fiatal anya, stréber lány, fura kapcsolat a sznob nagyszülőkkel, mindenki kávéfüggő), szóval ez nekünk szinte megerősítés volt, hogy lám, más is él így, és ez mennyire menő” – mesélte egyik kollégánk a sorozat hatásáról.
Ez nem is walk and talk, ez már dance and talk
Kérdésünkre a sorozat egyik rajongója, Benedek Ágota író és forgatókönyvíró azt mondta, hogy senkit sem győzködne a Szívek szállodája fontosságáról, de szerinte a produkciónak sorozattörténeti szempontból is fontos hatása volt. Példaként a sorozatban elhangzó párbeszédeket hozta fel. Szerinte terjedelmesek a megszólalások, gyorsan, pattogva, ritmusra beszélnek a szereplők, tele popkulturális utalásokkal. „Ez nyilvánvalóan nem igazi nyelv, a valóságban nem tudnánk ennyire frappánsan reflektálni az aktuális popkulturális utalásokra, de ez is egy összetapasztó eleme a Szívek szállodája különleges atmoszférájának” – tette hozzá a forgatókönyvíró.
Benedek Ágota szerint az ilyen dialógusok a Vészhelyzetben jelentek meg először, ezt nevezték eredetileg „walk and talk” megoldásnak. A walk and talk lényege az, hogy cselekményt szolgáló információt mozgásban akarták átadni a készítők. „Például amikor a szexi orvosok siettek ki a leszakadt fejű emberekhez, akiket hoztak a sürgősségire. A Gilmore Girlsben pedig egy belső érzelmi világhoz igazodik a beszédtempó. Annyira neurotikusak vagyunk, zsizsegnek a gondolataink, annyira sok mindent érzünk, hogy nem is sétálunk hozzá, hanem ugrálunk – ez szinte zene, szinte tánc. Ez már nem walk and talk, ez dance and talk és ezt maga Amy Sherman-Palladino találta ki a saját írására.”
A lányom a legjobb barátnőm
„Ahogy már felnőtt fejjel újranéztem a sorozatot, egyre világosabb lett, hogy mennyire toxikus ez az anya-lánya kapcsolat. Nem csoda, hogy egy ponton Rory és Lorelai is belebukik az egészbe” – mesélte kollégánk a sorozat két főszereplője közti viszonyról.
Lorelai a történet szerint viszolyog a szülei sznob életvitelétől, miközben a lánya, Rory elit gimnáziumba jár, majd a rangos és drága Yale-en tanul tovább. Ahogy haladunk előre a sorozatban, egyre világosabbá válik, hogy mi lesz az elkényeztetett és állandó kivételezéssel kezelt gyerek sorsa, hiába van meg mindene: amint kritika éri Roryt, megtorpan. „Rory kiégésének csak egy része az, hogy túldolgozta magát azért, hogy jó egyetemre mehessen. Mivel mindig ő volt a racionálisabb az anyjával való kapcsolatukban, egész egyszerűen minden szempontból túl hamar kellett felnőnie” – emlékezett vissza kollégánk.
Benedek Ágota számára a sorozatban látható anya-lánya kapcsolat nemcsak azt árulja el, hogy mindenki olyan anyagcserére vágyik, mint ami Lorelainak és lányának van (mindkét főszereplő rengeteget eszik a sorozatban, de természetesen mindvégig nagyon vékonyak), hanem azt is izgalmasan dolgozza fel, hogy mit kezd magával a felső osztályt elhagyó leányanya.
„Az első évad néha vékony jégen táncol. Majdnem eggyel több benne a kellemetlen parentifikálódós jelenet, mint amit jólesne nézni. Kicsit behúzom a nyakam, mikor Lorelai azért ébreszti fel a gyerekét, mert izgatott a hóesés miatt, és Rory is kicsit túl sokszor takargatja be az anyját, nem fordítva. De aztán arra jutok, hogy ennek van helye, ez a nő nagyon fiatal, még gyerek volt, mikor szült, és hitelesek a hibák, a tökéletlenségek. Ráadásul látványosan fejlődnek mindketten a szerepeikben az évadok során, szóval, ha bajosnak is tűnik a határtartás, ez egy szándék, nem pedig alkotói hiba.”
Egy férfi kollégánk kiemelte, hogy megnyugtatja, hogy más férfiak is nézték a sorozatot, és szerinte jól működik az a megoldás a történetben, hogy a kislány a felnőtt a két főszereplő közül. „Az anya minden szempontból gyerek, már-már infantilis – persze ezzel együtt szerethető.
Ezzel az egésszel a kilencvenes, kétezres években felnőtté váló, de felnőni nem tudó néző szerintem elég jól tudott rezonálni”
– jellemezte a sorozatot, hozzátéve, hogy az is jó megoldás volt a Szívek szállodájában, hogy a férfiak végig csak mellékszereplők maradtak.
A sorozatban bemutatott anya-lánya kapcsolat megosztotta szerkesztőségünk tagjait is, volt, aki azt írta, hogy Lorelait néha legszívesebben leütötte volna, annyira pofátlanul használt ki mindenkit. Az anya mellett ráadásul Rory karaktere is heves indulatokat váltott ki a sorozat nézőiből. „Annak például semmi köze a valósághoz, hogy a tanulmányait sértettségből otthagyó, majd az egyetemre visszatérő Rory az egyetemi újság főszerkesztője lesz. Ráadásul nagyon irritáló, hogy olyan szakmát választott, amihez karizma is kellene. Ő csak egy kedves titkárnő, ilyen energia árad belőle végig a sorozatban” – írta egyik telexes kollégánk.
Benedek Ágota szerint Alexis Bledel hitelesen játssza a sorozatban Rory karakterét, hiszen a szereplő két világból van összegyúrva, természetes, hogy néha ő is sznob, a másik pillanatban pedig pont a nagyszülei világából menekülne. „Ha hoz egy rossz döntést, akkor az anyjától tanult belső morális iránytűje a helyes útra igazítja.” A forgatókönyvíró szerint Rory ráadásul egy érdekes feminista vonalat hozott a sorozatba „a maga természetesen csinos, stréber, ambiciózus de szerény esztétikájával”.
Emily Gilmore, a királynő
A nagymama, Emily Gilmore karakteréről is idővel derül csak ki, hogy a gondosan ápolt külseje és kimértsége mögött érző szív van, aki vágyik a lánya szeretetére és a családdal töltött minőségi időre. Emily Gilmore általában elrejti az érzelmeit, de amint felszínre törnek benne ezek, együttérez vele a néző. Ilyen pillanat, amikor a férje, Richard kórházi ágya mellett látjuk, vagy amikor megtudja, hogy a lánya nem számolt be neki a korábbi csonttöréséről.
Benedek egyenesen mesterműnek tartja Emily Gilmore minden megszólalását.
„Egyszerre társadalomkritika, old money-paródia, generációkon átcsorgatott feszkó forrása, tragédia és komédia egyben.”
Szerinte nagy szerencse, hogy Bishop kapta a szerepet, mert a színésznőben egyszerre van valami megtörtség és némi melegség: „Az a karaktertípus, aki szeret, szeretne is szeretni, de nem tudja, hogyan szabaduljon meg a saját korlátaitól.”
„Ahogy haladunk előre az évadokban, egyre több megoldókulcsot adnak Emily kezébe, és egyre több olyan pillanatot is látunk, ami erősíti a sorozat egyik családi dinamikára vonatkozó vezérelvét, ami valami olyasmi, hogy mindegy, mit csinálsz, az anyám maradsz/mindegy, mit csinálsz, a lányom maradsz. Rory ki is mondja egy jelenetben, hogy mindegy, mi történik, mindig is az anyja oldalán áll majd.”
Egy kollégánk azt is kiemelte, hogy Emily és a lánya nem tudnak konfliktusokat megoldani, mert Lorelai gyerekessége ezt lehetetlenné teszi. Azonban annak ellenére, hogy nagyon különbözők (Lorelai impulzív, megy a saját feje után, míg Emily megfontolt), Emily kinyitja a szívét lányának, ráadásul Lorelai nagy szerelmére, Luke-ra is ő hívja fel a figyelmet már az első évadban.
Legszívesebben anyám lennék
Lorelai a sorozatban gyakran sóvárog azért, hogy Rory a barátnőjeként tekintsen rá, a sorozat későbbi évadaiban viszont kiderül, hogy valójában nem lehetnek barátnők. Amikor például Rory lefekszik az egykori, de már házas szerelmével, Lorelai dühös lesz rá, mert nem olyannak nevelte, aki szétrombolna egy házasságot. Kapcsolatuk akkor is meginog, amikor Rory otthagyja az egyetemet, ezután például egy évig nem beszélnek egymással a történet szerint. Mindezek ellenére mindig visszatalálnak egymáshoz, és keresik a módját annak, hogyan lendülhetnek át a konfliktusokon.
„A legtöbb támogatást a legjobb barátomnak köszönhetem. Annak a csodálatos nőnek, akitől az életemet és a nevemet kaptam. Édesanyám soha nem ellenezte, hogy azt csináljam, amihez kedvem van, vagy az legyek, ami lenni szeretnék. Ahogy végigterelgetett ezen a tizennyolc éven, talán fel se tűnt neki, hogy akire leginkább hasonlítani szeretnék, az ő” – hangzik el a sorozat egyik legfontosabb jelenetében, Rory érettségi beszédében.
A sorozat női főszereplői gyakran tiltakoznak az ellen, hogy olyanok legyenek, mint az anyjuk, de a Szívek szállodája épp arra világít rá, milyen fontos pontokon meghatározó az anyai szeretet és támogatás. Nem lehet ez egy tökéletes kapcsolat, de az Lorelai és Emily Gilmore-ról is elmondható, hogy egész életükben az vezérli őket, hogy jó anyák legyenek.
