Könyörgök, valaki zavarja el ezeket az embereket a hírek közeléből

A The Morning Show első évada jókor volt jó helyen. 2019-ben, a MeToo-éra lecsengésekor, amikor már úgy tűnt, mindenki elmondott, leírt és megfilmesített mindent (persze nem), a sorozat előállt egy olyan sztorival, ami egyáltalán nem volt fekete-fehér, olyan áldozatokkal és zaklatóval, akik egyáltalán nem voltak egydimenziósak. Mindezt olyan díszletbe helyezte, ahol szinte mikroszkóp alatt tudta bemutatni, mi történik a munkahelyi szexuális zaklatás környezetében, ki hogyan vesz vagy nem vesz róla tudomást, ki felelős és ki nem, ki vonható felelősségre és ki nem. Ez a díszlet a UBA nevű fikciós televíziós csatorna reggeli műsora volt, ami apropót adott a készítőknek arra, hogy a sorozatban a nagyon is valóságos Amerika nagyon is valóságos aktualitásairól is beszéljenek. Az első évad azért volt jó, mert vitákat tudott generálni, és amellett, hogy nagyon világos leckét adott fel abból, mitől szexuális zaklatás a szexuális zaklatás, kritikát fogalmazott meg a MeToo és a cancel culture túlkapásaival szemben is.

Nem véletlen, hogy a Jennifer Aniston és Reese Witherspoon nevével fémjelzett sorozat nagy siker lett, hamar be is rendelték a második évadot. Amit aztán nyakon csapott a Covid. A készítők ezt is megugrották, a második évad tempójában és hangulatában is nagyon más lett ugyan, mint az első, de az abban felvetett témák boncolgatását nem hagyta félbe, a második évad végére pedig lezárult a zaklató, Mitch Kessler (Steve Carell) nem túl dicsőséges története. És itt pont is kerülhetett volna az egésznek a végére, de nem került, az Apple berendelte a harmadik évadot, és showrunnert is váltott.

Ez pedig meg is látszott a sorozaton. A harmadik évad látványosan nem tudta hova tenni magát, és nem tudott mit kezdeni a szereplőivel, ezért jobb híján rengeteg történetszálon kezdett el határozatlan irányokba haladni, aminek a vége aztán egy jó nagy katyvasz lett. De nem ez volt vele a legnagyobb baj, hanem a két főszereplő, Alex Levy (Aniston) és Bradley Jackson (Witherspoon) morális földbe döngölése. Ezek az első évadokban még (viszonylag) kompetens újságírók a harmadik évadra már óriási blődségekre vetemednek, amit egy pontig még akár mentegetni is lehetne, de azt már nehéz, amikor a Capitolium ostromáról tudósító Bradley manipulálja a felvételeit, hogy ne bukjon le az azokon éppen egy rendőrt bántalmazó öccse. A sorozat készítői valamiért megpróbálták bedumálni a nézőknek, hogy ez csúnya dolog ugyan, de azért nem annyira, hogy szegény Bradley-nek temetnie kelljen az újságírói karrierjét. Pedig de.

A harmadik évad végén Bradley végül mégis besétál az öccsével az FBI-hoz, hogy valamiféle felelősséget vállaljon a tetteiért, igaz, nem a nyilvánosság előtt. Ezzel el is érkeztünk a negyedik évadhoz, amiben mit csinál Bradley? Tanít. Mit? Újságírást.

Mindeközben a rivális csatornával összeolvadt UBA már UBN néven él és virul, benne Alex Levyvel, aki kiharcolta, hogy nagyobb beleszólást és a jópofizós interjúk helyett fontosabb megbízásokat kapjon. Azonban azóta sem derült ki, hogy azon túl, hogy kapott egy szép új irodát a felsőbb szinten, pontosan milyen pozícióban és mit csinál a csatornánál.

A negyedik évad elején 2024 áprilisában járunk, amikor Alex az új CEO, aki Stella Bak (Greta Lee) és az igazgatótanács új elnöke, Celine Dumont (az ezzel az évaddal debütáló Marion Cotillard) oldalán győzködi a UBN dolgozóit, hogy az, hogy a mesterséges intelligencia segítségével negyven nyelven fogja egyedül ő közvetíteni az olimpiát, nem jelenti azt, hogy az MI miatt bárki el fogja veszíteni az állását (a CEO és az elnök jelentőségteljesen összenéz).

Aztán Alex Levy élete beindul (innentől az első három rész erősen spoileres zanzásítása következik). Miután megünnepelte, hogy mekkora siker lesz az egész világot lefedő olimpiai közvetítése, hirtelen ötlettől vezérelve segít disszidálni a hozzá interjút adni érkező iráni sportolónak és az atomtudós apjának, amin aztán mindenki kiborul (az irániak főleg). Leveszik az olimpiai közvetítésről, aztán deepfake áldozata lesz, aztán elmegy az apjához tanácsot kérni – aminek azon túl, hogy ezért a szerepért majd Jeremy Irons megkaphatja a legjobb epizódszereplőnek járó Emmy-jelölést, nem sok értelme van – aztán hopp, klímatüntetésbe csöppen New York közepén, ahol jól nyakon is öntik valami fekete trutyival, de ő azért előveszi a telefonját és Tudósít, mert ő egy igazi Újságíró, a hírcsatorna pedig, ahol dolgozik, egy darab másik tudósítót sem küldött ki a tömegtüntetésre. Ezért aztán jól a fejére is koppintanak a hírcsatorna vezetői, hogy ő csak ne tudósítgasson, hát a csatorna legnagyobb hirdetője pont az az olajmágnás, aki ellen tüntetnek. El is küldik smúzolni az olajmágnással, hátha megbékél, de az csak akkor hajlandó, ha az úgynevezett hírcsatorna még aznap lehoz egy neki tetsző hírt. Szerencsére Alex nem szorul arra, hogy saját maga védje meg a szakmája becsületét, techmilliárdos expasija (John Hamm) szépen elsimítja fű alatt a konfliktust puszta jófejségből.

De mi történt mindeközben a nyugat-virginiai száműzetésben tengődő Bradley-vel? Valahogy őt is vissza kellett hozni, amit aztán eléggé nyakatekert módon oldanak meg a forgatókönyvírók, ami bravúros lenne, ha nem létezne egy olyan dolog a világon, hogy logika. Bradley mindenesetre visszatér New Yorkba, ahol már ülhet is bele a The Morning Show műsorvezetői székébe. Szinte komikus, ahogy a papíron nagyon tehetséges szerkesztő, Mia Jordan (Karen Pittman) őszintén elcsodálkozik azon, hogy a televíziós gyakorlatból évekkel ezelőtt kiesett, a munkáját látványosan és szégyentelenül magasról leszaró Bradley – béna.

Azért béna, mert Bradley-t éppen teljesen más foglalkoztatja: egy névtelen forrás rejtélyes üzenetei egy szörnyű nagy botrányról, amit (állítólag) a csatorna évekkel ezelőtt eltussolt. Bradley lelkesen bele is vág a nyomozásba, a sorozat készítői pedig két jobb sorsra érdemes korábbi szereplőt is visszarángattak, hogy asszisztáljanak hozzá. A néző meg csak kapkodja a fejét, hogy várjunk csak, akkor most

tényleg a felvételeket vagdosó hírhamisító lesz itt az az újságíró, akinek szurkolni kell, hogy kiderítse a nagy igazságot, amit aztán a szakma sztenderdjei szerinti kifogástalan módon a nagyvilág elé tárhat?

Hm, szkeptikus vagyok.

Pedig a sorozat akár feminista diadaltörténet is lehetne, a nagy amerikai hírcsatornáról, ahol az összes vezető, hírszerkesztő és sztárriporter nő, de sajnos nem az, mert ezek a nők vagy egyáltalán nem végzik el a munkájukat, vagy ha igen, akkor rosszul, miközben azzal vannak elfoglalva, hogy ki kinek a férjével kavar. Igen, a negyedik évadra a The Morning Show már simán lemegy szappanoperába.

Hiába kacsint ki a sorozat újra és újra a globális aktualitásokra (szóba kerül például Joe Biden és Gáza is, mindkettő szigorúan apolitikus kontextusban), mintha teljesen elfelejtette volna, hogy ezekkel akár kezdhetne is valamit. A céltalanságot a készítők azzal próbálják kendőzni, hogy az elmúlt évadok összes karaktere mellé – az Apple-féle sorozatgyártásra nagyon jellemző módon – újabb A listás neveket (Cotillard, Irons) és pár B listást (Boyd Holbrook, Aaron Pierre, William Jackson Harper) pakolnak. Csakhogy nevekkel (és a jelek szerint végtelen büdzsével) nem lehet betömködni a forgatókönyv egyre táguló lyukait, ahogy a mondanivaló totális hiányát sem lehet kiváltani az összes létező történetszállal, ami kipattant az írószobában dolgozók fejéből.

Az sem hozza közelebb ezt az egész világot a valósághoz, hogy ezek a színészek aztán mindig tökéletesen beállított frizurával, tökéletesre sminkelt arccal, tökéletes dizájnerruhákban borozgatnak az annyira tökéletesen berendezett lakásaikban, hogy a néző már azt várja, mikor kopog be az Architectural Digest. Ha kopogna, Jennifer Aniston az éjszaka közepén is teljes sminkben, élére vasalt pizsiben nyitna ajtót.

Még a harmadik évad végén partvonalra tolt egykori hírigazgató majd CEO, Cory Ellison is visszakúszik a New York-i irodaházba, ami, mondjuk, nem is árt a sorozatnak, mert már az előző évadot is egyértelműen Billy Crudup vitte a hátán. Nem csoda, hogy hiába jelölték tavaly (is) az összes fő(bb) szerepet játszó színészt Emmyre, egyedül ő kapta meg a szobrot. Cory a negyedik évad elején még Los Angelesben próbál producerként összehozni egy elég nagy bukásnak ígérkező filmet, és már öt perc után az volt az érzésem, hogy ezerszer inkább nézném ezt a sztorit egy spin-offban, mint hogy Alexnek és Bradley-nek kelljen szurkolnom, hogy ne érje őket utol a teljesen megérdemelt bukás.

Spoiler: nem fogja, be van már rendelve az ötödik évad, én meg nézni fogom, hátha.

A The Morning Show negyedik évada az Apple TV+-on nézhető.