Az Oscar-díjas divatikon, a mindig megújuló szingli különc – Diane Keaton élete a filmjein keresztül

Szombaton, 79 éves korában meghalt Diane Keaton. Színészi karrierje a Broadway-en indult el, 1969-ben kapott szerepet Woody Allen színdarabjában, a Játszd újra, Samben, amiért Tony-díjra jelölték. Ezt követően kezdett el filmekben szerepelni. A színészlegenda életét és örökségét öt fontos filmes állomáson keresztül mutatjuk be.

A Keresztapa (1972)

Keaton gyakorlatilag a Broadway-ről csöppent a világ egyik legismertebb és legelismertebb filmjébe, ahol ő játszotta Kay Adams-Corleonét, Michael Corleone (Al Pacino) feleségét. A Keresztapában általában a legendás férfiszínészek figuráiról beszélnek, de ehhez kellett Keaton karaktere: ő a kívülálló, ő a viszonyítási pont a néző számára, rajta keresztül látjuk igazán, honnan indul és hova süllyed Michael Corleone az új keresztapaként.

A színésznő szerint az egyik legkedvesebb dolog, amit valaha tettek vele, az, hogy beválogatták Francis Ford Coppola filmjébe minimális filmszínészi tapasztalattal, ráadásul úgy, hogy a casting előtt el sem olvasta a könyvet.

Annie Hall (1977)

Itt kristályosodott ki minden, amit Woody Allennel azonosítunk a mai napig: a melankólia, a brooklyni humor, a cinizmus, a folyamatos, néha fárasztó önkritika, a remek érzékű színészválasztás és a szuper viccek. A címet menet közben változtatták meg a Diane Keaton által játszott Annie Hall nevére, a film pedig kritikai és közönségsiker lett. Négy Oscart nyert, a legjobb forgatókönyvnek, a legjobb rendezőnek, a legjobb női főszereplőnek és a legjobb filmnek járót.

Keaton alakította Woody Allen volt barátnőjét, akivel amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban léteztek. Sokan találgatták, hogy a film vajon Keaton és Allen kapcsolatán alapszik-e: erről Keaton azt mondta a New York Timesnak 1977-ben, hogy „ez nem igaz történet, de vannak benne igaz részek”.

Keaton karaktere úttörő volt: egy összetett, független és öntudatos nőt alakított, aki nincs rászorulva egy férfira – de nem csak a személyisége, a ruhái is emlékezetesek voltak. A férfias, nadrágos-mellényes stílust Keaton saját ruháiról másolta a film, és ez stílusikonként is bebetonozta a színésznőt. Keaton egész életében megőrizte egyedi stílusát, az Instagramja is népszerű volt.

Válás előtt (1982)

A ‘70-es és ’80-as években a csúcson volt Amerikában a válások száma, a társadalmi jelenségre pedig a filmművészet is reagált: Kramer kontra Kramer, Vívódások (szintén Allen rendezésében, Keaton szereplésével), de Ingmar Bergmantól a Jelenetek egy házasságból (az Amerikában 1974-ben bemutatott film és az 1977-ben bemutatott tévésorozat) is ebbe a korszellembe érkezett.

Keatont gyakran találták meg azok a drámák, amik egy diszfunkcionális, épp szétesőfélben lévő családról szólnak. A Válás előttben ő alakítja Faith-et, aki látszólag tökéletes életet él férjével és négy lányukkal, de szép lassan kiderül, hogy a férfinak viszonya van. A film a felnőttek és a gyerekek szemével is bemutatja, hogy milyen őrületes folyamatok indulnak el ezután, a depresszión keresztül a családon belüli erőszakig.

Keaton a való életben soha nem házasodott meg. 2019-ben azt mondta a People-nek, hogy a generációjából talán ő az egyetlen, aki egész életében szingli volt, de nagyon örül, hogy nem házasodott meg, mert ő egy igazi különc.

Az örömapa (1991)

Az örömapa-sorozat önmagában is működő vígjátékokból áll, de még szórakoztatóbb, ha szembeállítjuk A keresztapával: ott Keaton karakterén keresztül láttuk, milyen az, amikor valaki nem tudja megállítani, hogy eltávolodjon tőle a férje és szétessen a családja, míg itt ő a józanság hangja, aki a férje, Steve Martin őrületét próbálja kordában tartani, aki teljesen megőrül a lánya esküvőjének híre hallatán.

Martin és Keaton kémiája fantasztikus, a vígjáték pedig egy két és fél részes sorozattá nőtt (a fél az egy, a koronavírus alatt játszódó rövidfilm), de egy fontos fordulópont is Keaton karrierjében. Az örömapa után egy időre felhagyott a '80-as évek keserédes, de inkább drámai szerepével, és átnyergelt pár önfeledt vígjátékba.

Elvált nők klubja (1996)

Nehéz elképzelni hogy a Rendőrakadémia és a Derék Dudley alkotója rendezte azt a filmet, ami új magasságokba lőtte Keatont. Papíron az Elvált nők klubja egy könnyed vígjáték, ahol a három elhagyott exfeleség sikeresen bosszút áll a fiatalabb nőre vágyó, gazdag volt férjén. De valójában ennél sokkal több lett ez a film: igazságot szolgáltatott három 50 éves színésznőnek (Keatonon kívül Bette Midlernek és Goldie Hawnnak), akik férfi főszereplő nélkül vihettek el a hátukon egy vígjátékot – és tehettek anyagilag iszonyú nyereségessé.

A három főszereplő kitörhetett a hollywoodi sztereotípiákból, és középkorú nőként nem kellett fiatalos nagymamát vagy valamilyen matrónát alakítaniuk, csak egyszerűen viccesek, okosak, néha szerencsétlenek, de függetlenek, vonzóak, szerelmesek lehettek. Ráadásul mindezt egy főszerepben.

Valójában Keaton ennek egy részét már megalkotta Annie Hall karakterében, de az Elvált nők Klubjában (ahol szintén Annie-nek hívják a karakterét) bebizonyította a középkorú színésznőkkel nem túl kegyesen bánó Hollywoodnak, hogy 40, sőt, 50 fölött is lehet valós vágyakkal és személyiséggel rendelkező nőt alakítani a vásznon. Későbbi szerepeiben is sokszor visszaköszönnek a saját akarattal és vágyakkal rendelkező Annie-k karakterei, legyen az a Minden végzet nehéz vagy a Könyvklub.

Diane Keaton az Annie Hall-lal nyerte el a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, ezután a Vörösökben, a Marvin szobájában és a Minden végzet nehézben nyújtott alakításért még háromszor jelölték.

Közreműködött: Klág Dávid és Szente Katica. A cikkhez felhasználtuk a People nekrológját.