„Az esetek kilencven százalékában régi zenét hallgatok, és az 1920-as években született zenéknél mintha azt is hallanám, ahogy a dalszerző valami örökérvényű megalkotására törekszik. Ezért rajtam is nagy a nyomás, hogy időtlent alkossak a lemezeimmel” – mesélte kertészkedés közben egy interjúban Olivia Dean, aki októberben megjelent második albumával közel is került ehhez az ambíciójához. Az albumon érződik is ez a régimódiság, hiszen a The Art of Loving olyan hangulatot áraszt, mintha valami régebbi bakelitet raktunk volna fel, amin egy fiatal nő mesél az önszeretetről és a szerelem illúziójának elengedéséről.
A lemez három dala is a legjobb tíz közé került a Billboard globális 200-as listáján, ezzel Dean lett az első brit énekesnő akinek ez sikerült Adele óta. Az viszont már a lemez megjelenése előtt érezhető volt, hogy az előadó népszerűsége megugrott, az európai turnéja hamar telt házas lett, és ezen a turnén négy este is fellép a londoni O2 arénában. A kimagasló érdeklődésen akkor a rajongók is meglepődtek, még úgy is, hogy Dean dalai bepörögtek nyáron a TikTokon, és volt egy közös dala Sam Fenderrel, ami szintén szélesebb körhöz juttatta el az énekesnőt. Innen pedig már nincs messze az a szint Deannek, ahol a mai popzenét uraló női előadó állnak. Igaz, Olivia Dean a motownos, érett neo souljával mintha pont ettől a vonaltól különböztetné meg magát a higgadtabb, nem feltétlenül az exeken dühöngő dalaival.
Első nagyobb fellépése a Szigeten volt
Sokat elmond Olivia Dean családi hátteréről, hogy második nevét Lauryn Hill után kapta, és otthon Hill dalai mellett főleg Caroline King vagy Angie Stone lemezei pörögtek. „Apám elég sok reggae-t is hallgatott otthon, én pedig tizenhat évesen megvesztem Paul Simonért, őt követte a Talking Heads és Amy Winehouse is” – mesélte Dean a gyerek- és kamaszkora fő zenei idoljairól. Az előadó Londonban született, az édesapja angol, édesanyja pedig jamaikai-guyanai származású, nagymamája, Carmen tizennyolc évesen menekült az Egyesült Királyságba. Hozzá írta a Carmen című dalt, amiben kifejezi háláját a londoni életéért.
Dean tizenhat évesen kezdett el dalokat írni zongorán és gitáron, és egyik első, kis közönség előtt előadott koncertjén felfigyelt rá Emily Braham menedzser, aki beajánlotta őt egy meghallgatásra a Rudimental brit együtteshez, akik tizenhét évesen felvették őt vokalistának. Dean első nagyobb fellépése így épp a Sziget Fesztiválon volt először 2017-ben.
Első saját dalain, a Reason to Stayen és az OK Love You Bye-on már érződött a precíz énektechnika, de a dalok még nem voltak annyira kiforrottak, hogy Dean kitűnjön a soul énekesnők mezőnyéből. Néhány évvel később jelent meg az első lemeze Messy címmel, amiről a Dive című dal már elég széles réteget ért el ahhoz, hogy a Glastonbury egyik kisebb színpadán játszhasson, és rá bízzák a Bridget Jones-film betétdalát.
A Messyn már előtérbe került Dean kiemelkedő hangja, és ez a lemez azt is megmutatta, hogy több van az énekesnőben egy könnyen feledhető popelőadónál. Míg a Messyn a soul mellett az épp nagyon trendi lo-fi megoldások domináltak, a második lemez már egy magabiztosabb dalszerzőt mutat, amin a szívmelengető zongorajáték mellett a rézfúvosok használata is hangsúlyos.
Bujaság és fájdalom
„Gyönyörűnek találtam Bell Hooks könyvében azt a gondolatot, hogy a szerelem igazából az, amikor a másik lelkét is táplálod a sajátod mellett” – mesélte Olivia Dean az Elle-nek a második, The Art of Loving című albumának koncepciójáról, amit Mickalene Thomas All About Love kiállítása és Bell Hooks szintén ezen a címen kiadott könyve ihletett.
Az Art of Lovingon ízlésesen jelenik meg a bujaság (Man I Need, Lady Lady), de a szívszaggató fájdalom is helyet kap az albumon, ezekben a dalokban pedig Olivia Dean hangja egyenesen szárnyal (Close Up, Let Alone The One You Love). A Rudimental hatása már csak nyomokban érződik az albumon, a Something Inbetween című dal pedig a drum and basst idézi, amit az énekesnő még a vokalista időkből hozhatott.
Már a lemezt beharangozó két dal, a Man I Need és a Nice to Each Other is hamar népszerű lett a legtöbb felületen, aminek az egyik oka az lehet, hogy Olivia Dean teljesen mást képvisel a szövegeiben, dalaiban, mint például Sabrina Carpenter. Olivia Dean valódi romantikával énekel a szívfájdalomról vagy a párkapcsolatot megelőző flörtölés időszakáról. A lemezt hallgatva így végig olyan érzésünk lehet, mintha életünk szerelmével táncolnánk.
Az Olivia Dean dalaira jellemző elegancia nemcsak a dalokban, hanem a klipekben és a fellépéseken is megjelenik. Az Art of Lovinghoz készült klipekben kivétel nélkül Audrey Hepburn-filmeket idéző, színházszerű díszletekben táncol az énekesnő, és a klipek időtlen hangulata Dean koncertjein is hangsúlyos szerepet kapott.
Olivia Dean a ruháival is nőiséget és érettséget sugároz, a színpadon például szatén estélyikben, vagy klasszikus, rövid fekete ruhában van, amit mintás combcsizmákkal párosít. Jövő év januárjától a Burberry arca lesz, a londoni Fashion Weeken meg is jelent a divatmárka bemutatóján, ahol Elton Johnnal beszélgetett, aki elmondása szerint rajong az énekes zenéjéért és természetéért.
Olivia Deannel láthatóan már teljesen tudatosan építi a karrierjét, zenéjében pedig egyszerre van ott a neo soul koszossága és korlátlan szabadsága. Ilyen érzelemteljes énekhangot talán utoljára Amy Winehouse-tól hallhattunk.
