Papíron olyan ígéretesnek tűnt minden a Jó szerencse (Good Fortune) körül. A filmet Aziz Ansari rendezte és írta, aki a Master of None sorozattal már bizonyította, hogy tud egyszerre szellemes és érzelmes komédiát írni, és főszereplőként is elbír egy összetett szereppel. A Jó szerencse másik főszereplője, Seth Rogen nagyjából a pályája csúcsán van épp, saját sorozata, a The Studio tarolt a díjszezonban, a másik sorozata (amiben csak színész), a Platonic pedig az egyik legszórakoztatóbb vígjátéksorozat jelenleg. És akkor ott van még a bónusz, hogy Keanu Reeves egy béna őrangyalt játszik a filmben, nevetségesen kicsi szárnyakkal, akire csak annyit mernek bízni, hogy megmentse a vezetés közben telefonozó sofőröket. Mi baj lehet egy ilyen felállásban készült filmmel? Sajnos elég sok minden.
A Jó szerencsében mindenki a rosszabb formáját hozza, pedig a történet alapkonfliktusából akár még szórakoztató dolgot is lehetett volna készíteni. Ansari karakterét alkalmi melókból tengődő lúzerként ismerhetjük meg, aki a létező legmegalázóbb munkát is elvállalja, és néha azzal keres pénzt, hogy mások helyett áll sorba. A kocsijában alvó Arj élete tényleg kilátástalannak tűnik, mélyponton van, egészen addig, amíg a már fent említett béna angyal, Gabriel ki nem szemeli magának. Keanu Reeves karaktere is ígéretesnek tűnik, ahogy nemesebb célra vágyik a figyelmetlen sofőrök megmentésénél, de hamar kiderül, nem véletlenül nem rá bízzák a legnehezebb feladatokat az angyalügynökségnél.
A gondok Seth Rogennél indulnak, aki a bántóan alulírt gazdag fickót, Jeffet játssza, akiről az egész filmben szinte csak annyit tudunk meg, hogy sok pénze lett befektetésekből, és élvezi, hogy semmi gondja. Az Utódlás, A Fehér Lótusz vagy A menü után nagyon nehéz már újat mondani egy ilyen karakterrel, és Ansari forgatókönyve meg sem próbálkozik azzal, hogy többet állítson annál, hogy ezek a gazdag arcok magasról tesznek arra, hogy milyen nehéz lehet az élet a tápláléklánc alján.
Ez főleg azért bántó, mert a Jó szerencse szándéka szerint a társadalmi osztályok, pontosabban a felső tízezer és a napról napra élők közötti szakadékról szeretne mondani valamit. Ahogy az sejthető végig, Jeff és Arj sorsa ugyanis összefonódik a történet szerint, és az őrangyal bénázása miatt szerepet cserélnek, így a dúsgazdag belekóstol az alkalmi munkák könyörtelen világába, a csóró lúzer meg kipróbálhatja, milyen egy olyan élet, amiben a pénz nem számít.
Ez a szerepcsere jó alapanyag is lehetne egy vállaltan könnyed, nem túlgondolt vígjátékhoz, de a Jó szerencséből már a játékidő első harmadában egyre látványosabban elfogy a szufla, a fordulatok unalmasak és kiszámíthatók, és ami még nagyobb a baj, a karakterek sem igazán viccesek. És ez ezzel a szereplőgárdával óriási mellélövés, még úgy is, hogy legalább Keke Palmer karaktere egy kis melegséget és életet visz a nagyon papírszagú, élettelen történetbe. Keanu Reeves karaktere is hamar kiüresedik, és egy idő után már csak azt akarják poénként eladni nekünk, hogy a színész gyermeki élvezettel habzsolja a tacót és a csirkefalatokat.
A Jó szerencse legnagyobb baja, hogy minden erejével azért küzd, hogy könnyed és vicces legyen, és közben végig egyetlen gondolatot ismétel el különböző módokon. Ez a gondolat pedig el is hangzik a film egy pontján: „Jobban kéne bánnunk a futárokkal”. Ez a mondat a filmben sem több egy üres szlogennél, egy olyan mondatnál, mint amit egy kizsákmányoló cég vezetője küldene ki közleményként, hogy a cége jobb színben tűnjön fel. Ilyen környezetben viszont nem tudunk együttérezni a megrekedt alkalmi munkással, sem a többi szereplővel, például Keke Palmer karakterével sem, aki legalább valamit tenni akar a sorsa ellen, és szakszervezetet alapítana az elviselhetetlen munkakörülmények miatt.
Aziz Ansari valószínűleg nem ilyen visszatérésről álmodott, azok után, hogy 2018-ban egy nő azzal vádolta meg, hogy a komikus szexre kényszerítette. Ansari szerint a szex konszenzusos volt köztük, ennek ellenére elnézést kért a nőtől. Ezután a háttérbe vonult, az egyik filmprojektje aztán később azért hullott szét, mert a főszereplő, Bill Murray az egyik stábtaghoz annak akarata ellenére közeledett. A Jó szerencse ilyen szempontból azt jelzi, hogy Ansari túl van ezeken az eseteken, ezekről saját stand-up műsorában is beszélt, de a korábbi alkotásaihoz képest ez a film talán jobb lett volna ha csak ötlet marad.
A Jó szerencse október 17-től látható a magyar mozikban.
