Ha mindent eladnék, abból lehetne venni pár budapesti ingatlant

Tasnádi Dávid középiskolásként találkozott először NBA-kártyákkal. Együtt kosarazott egy sráccal, akinek a szülei Németországból hoztak néhány csomagot. Az első kártyája Dennis Rodmant ábrázolta (az akkoriban kapható német nyelvű Collector’s Choice). Az első zsebpénzéből vásárolt csomagból pedig USA-mezes Michael Jordan-lapok kerültek elő (1991-92 Skybox), amely irányt adott a gyűjtés megkezdésében.

A kilencvenes évek közepén Magyarországon a sportkártyák viszonylag könnyen elérhetők voltak. 1994-ben egy hazai cég importálta a Collector’s Choice, az Upper Deck, a Fleer és a Skybox csomagjait, az országot valósággal elárasztották velük, szinte minden újságárusnál lehetett kapni. Ekkor alakultak meg az első specializált boltok és a boltokban spontán alakultak ki hétvégi börzék. A Petőfi Csarnok környékén cserélgettek egymással, sokan vidékről csak azért utaztak fel, hogy kártyákkal üzleteljenek.

„Akkoriban 2-300 aktív gyűjtő lehetett, aztán ez a szám elkezdett gyorsan növekedni” – mondja Tasnádi. A gyűjtők kezdetben újságokból és német tévécsatornák közvetítéseiből tájékozódtak az NBA-ről. A legtöbben a Chicago Bulls vagy a Los Angeles Lakers játékosait keresték, mivel ezeket ismerték legjobban. A csere alapja az volt, kinek melyik játékos vagy csapat volt szimpatikus, mert az internet előtti időszakban nehezen lehetett meghatározni egy lap valós piaci árát. A kétezres évek elején a gyűjtés visszaesett, miután egy időre Jordan visszavonulása után az NBA népszerűsége is csökkent. Az internetes piacterek, elsősorban az eBay, újraélesztették a piacot.

A korábban nehezen hozzáférhető amerikai lapok elérhetővé váltak, és megjelent a spekuláció: „A pandémia alatt volt, hogy reggel megvettél egy kártyát, és estére nyolcszor annyit ért, miközben a lap még meg sem érkezett” – emlékezett vissza Tasnádi. A kártyák értékét több tényező határozza meg. Fontos, hogy ki szerepel rajta, milyen csomagból származik, mennyire ritka, illetve hogy újonckártyáról van-e szó.

A piac elég rétegelt árkategóriát tekintve, vannak elérhető árú, bevezető szettek (például a Hoops), középkategóriás termékek és high-end csomagok, amik akár több ezer dollárba is kerülhetnek. „A példa kedvéért, ugyanazon játékos egy olcsóbb csomagból kihúzott ritka lapja 200 dollárt érhet, egy prémiumszériából viszont a ritkább lapjai ezreket is érhetnek” – mondja a gyűjtő, majd hozzáteszi, hogy mindezek mellett a piacot a játékosok teljesítménye is gyorsan képes befolyásolni.

Egy-egy kiugróan jó teljesítmény gyorsan ármozgást okozhat, hasonlóan a tőzsdéhez. A hosszú távon stabil értékeket többek között Jordan, Kobe Bryant és LeBron James lapjai jelentik. Ezzel szemben az új játékosok kártyái erősen spekulatívak: Stephen Curry újonclapjai például a karrierje elején néhány dollárt értek, ma ezres nagyságrendben is mozognak. Szerinte az európai játékosok, például Nikola Jokić vagy Luka Dončić lapjai még mindig alulértékeltek az amerikai piacon, tapasztalatai szerint az amerikai gyűjtők inkább az amerikai sztárokat keresik.

A magyar közösség ma már több ezer tagból áll, és aktív online életet él. A csoportokban jellemzően az eBay eladási árait tekintik irányadónak, de a magyar viszonyokat befolyásolja a vám, az áfa és a postaköltség. A resellerek tevékenysége – akik kereskedelmi céllal vásárolnak – pedig sokszor felhajtja az árakat.

Tasnádi azonban nem tartozik közéjük: „Én gyűjtő vagyok, nem kereskedő. Szoktam lapokat ajándékba adni, ha tudom, hogy valaki régóta keres egyet. Fontosabb, hogy gyűjteménybe kerüljön, mint hogy keressek rajta.” A piacnak van ugyanakkor árnyoldala is, sokszor előfordul, hogy hamis kártyák jelennek meg a különböző online csoportokban. Két évtized gyűjtés után azt mondja, hogy a hobbiból számára mára életforma lett, amelyben nemcsak a gyűjtés szenvedélye, hanem a közösségépítés és a tudásmegosztás is fontos szerepet játszik.

Úgy véli, hogy az NBA-kártyák világa egyszerre szól nosztalgiáról, befektetésről és szenvedélyről, ugyanakkor komoly tudást, időt és energiát is igényel attól, aki nemcsak hobbistaként akar beszállni, hanem értékteremtő módon szeretne benne részt venni. Szerinte a kártyázás a legkevésbé sem számít gyors pénzkereseti lehetőségnek. A piac szoros kapcsolati hálón működik: „ha valaki újonnan jön be, és el akar adni mondjuk egy Kobe-újonckártyát, valószínűleg olcsóbban tudja csak eladni, mint én, mert nekem megvan a kapcsolati tőkém és a reputációm”. Tudja, ki gyűjti az adott játékost, kinek hiányozhat egy lap, és hogyan lehet vele kapcsolatba lépni.

Az NBA-kártyák világa szerinte pontosan olyan, mint egy vállalkozás: be kell fektetni, meg kell tanulni a piacot, és el kell fogadni, hogy lesz tanulópénz is. Gyűjtő és gyűjtő között óriási különbségek vannak. Sokféle hozzáállás vagy megközelítés alapján lehet gyűjteni. Ha valaki a kiemelt sztárok lapjait kívánja gyűjteni, azoknak többnyire mélyebben kell a zsebükbe nyúlni. „Jordanhez vastag pénztárca kell. Pipennek is vannak drága lapjai, de a Jordanéval nem lehet összevetni” – mondja. Ő maga például csak a válogatott, Dream Team-es Jordan-lapokat gyűjti. Nem célja, hogy minden kártyát megszerezzen, ami Jordannel kapcsolatos, mert az elérhetetlen kategóriának számít.

A gyűjtő már 1995 óta követi Vince Carter karrierjét, és 1998-tól, az NBA-be kerülésétől kezdve gyűjti az ő kártyáit, sőt elsősorban erre a gyűjteményére koncentrál. De volt egy rövid időszak, amikor eladta gyűjteményét. Később – amikor újrakezdte – a régi gyűjteményének egy jelentős részét egyben tudta visszavásárolni, ami jó alapot adott és azóta is folyamatosan bővíti azt.

Számára a gyűjtés nem csupán hobbi, hanem személyes kapcsolatot is jelent a családjával: egyik legfontosabb lapját, egy 5 felé hajtható leporellókártyát, fiának, Vincének szán, amit a születésekor vásárolt, és amit soha nem adna el. Ez a lap, amelyből a világon összesen öt darab létezik. Ez a lap – mikor megvásárolta – nagyjából 250 ezer forintot ért, az ára ma már milliós nagyságrendű lehet. Tasnádi gyűjteménye mára elképesztő méretűre nőtt: csak a Vince Carterhez kapcsolódó gyűjteménye több mint 4500 kártyát számlál, ebből 70–80 darab egy per egy, vagyis egyetlen példányban létező lap.

Feltételezhetően a világ legnagyobb Vince Carter-gyűjteménye állt össze nála.

A teljes gyűjteménye, amiben a teljes sorok mellett vannak Dean Smith-, Phil Jackson-, Michael Jordan-, Cristiano Ronaldo-, Yoda-, Tiger Woods-mellékgyűjtemények is, több mint tízezer darab felett jár. Az egészet Excelben tartja nyilván, nehogy duplán vásároljon valamiből, de a lapok többségéről így is fejből tudja, hogy megvan-e vagy sem. „Ha mindent eladnék, abból pár budapesti ingatlant lehetne venni” – mondja félig viccesen. A gyűjtéshez sokszor történetek is társulnak, és Tasnádi szenvedéllyel mesél ezekről. Például arról a Mark Jackson-kártyáról, amelyen a háttérben feltűnnek a hírhedt Menendez testvérek. Ez a felfedezés egyik napról a másikra százszorosára emelte a lap árát. Vagy arról, hogy egy Ja Morant-kártya értéke is az egekbe szökött, amikor valaki észrevette, hogy két ismert rapper ül a nézőtéren a képen.

„Ezek a hype-ok adják a piac különlegességét. Néha egy apróság elég ahhoz, hogy egy teljesen hétköznapi lap ikonikus darabbá váljon” – mondja Tasnádi, aki saját elmondása szerint a gyűjteményének értéke számára nem mérhető pénzben. Vannak lapok, amiket nem tudna elengedni. Például azt, amit a fia születésekor vett, vagy az ötrészes „flawless” Carter-szettet, amelyben a játékos öt különböző mezben látható. „Nem sokkal azután, hogy újrakezdtem a gyűjtést, az akkori feleségemtől kaptam az 500. lapot karácsonyra. Az is olyan darab, amit soha nem adnék el” – tette hozzá.

Vince Carter mellett a gyűjtői érdeklődése egyébként sokszínű. A gyűjtés során sok lap megfordult már nála, de csak azok ragadnak meg, amik a gyűjteményébe kerülnek. Ritka történetet mesélt egy 1999-es Topps Finest Gold Retractor lapról, mely kalandos úton került hozzá, és azóta is sokan szeretnék megvenni ezt a Duncan–Iverson–Carter-lapot, melyből mindössze 50 darab létezik, de ő maga is csak pár példánnyal találkozott eddig. A gyűjtésben Tasnádi számára fontos a hitelesség is: a hamisítványok, amelyek főként az ázsiai piacon és az amerikai kártyáknál jelennek meg, folyamatos figyelmet igényelnek.

Ezeket a hamisításokat blogbejegyzésekkel és csoporton belüli figyelmeztető posztokkal jelzik a közösség tagjainak, hogy a kezdő gyűjtők ne dőljenek be az átveréseknek. A piac elit rétegéhez tartozó, nemzetközi szinten is elismert gyűjtők között a gyors információáramlás lehetővé teszi, hogy elsőként értesüljenek a legfontosabb eseményekről, illetve a ritka lapok elérhetőségéről. Arra a kérdésre, hogy a hamisítást nem lehet-e hitelesítéssel kivédeni, azt feleli, hogy csak néhány kiemelt cég végez olyan bevizsgálási tevékenységet, ami piaci értékemelő hatással bír. A Beckett, a PSA és az MCG azok a cégek, amelyek elismertségük révén biztosítják a kártyák hitelességét, bár tévedések náluk is előfordulhatnak.

A kisebb hitelesítő cégek által végzett bevizsgálások nem relevánsak a gyűjtők körében, így az ilyen lapok értéke jelentősen alacsonyabb lehet. Szerinte a gyűjtésnél fontos, hogy meghatározzunk magunknak egy célt például. Egyesek egy adott játékos összes lapját gyűjtik, mások sorozatokra vagy csapatokra koncentrálnak. A kezdő gyűjtőknek azt ajánlja, hogy először tájékozódjanak, olvassanak és tiszta fejjel, meghatározott célokkal vágjanak bele a hobbiba, mivel a piacon a Covid óta megsokszorozódtak a hamisítványok és a túlárazott lapok. A gyűjtés alapelve, hogy nem érdemes az első elérhető darabot megvásárolni, és érdemes csak megbízható forrásból beszerezni a lapokat.

Az internet a hozzáférést jelentősen megkönnyítette, ma már bármikor kapcsolatba lehet lépni amerikai gyűjtőkkel vagy külföldi boltokkal, és az online vásárlás meggyorsítja a ritka lapok megszerzését is. Ugyanakkor a piac átláthatatlansága és az arctalan profilos csalások miatt a kezdőknek körültekintően kell eljárniuk. A gyűjtés során a ritka szivárványsorozatok, a limitált, 1/1 lapok különösen nagy értéket képviselnek, és a gyűjtők közötti verseny miatt ezek beszerzése egyre nehezebb.

Tasnádi ma már nemcsak gyűjt, hanem aktívan segít másoknak eligazodni ebben a világban. A thecollectorsbest.com oldalt azért hozta létre, hogy az újonnan érkező gyűjtők tanulhassanak a piacról. Emellett rendszeresen jár kártyabörzékre is, ahol szívesen beszélget a gyűjtőkkel, és ha új emberek jönnek, segít nekik eligazodni. „Ha jön egy anyuka vagy apuka a gyerekkel, próbálom megóvni őket attól, hogy rögtön lehúzzák őket. Sajnos mindenhol van, aki visszaél az újak tapasztalatlanságával” – teszi hozzá. Arra a kérdésre, hogy kilátogat-e a november 8-i Puskás Arénában megrendezett Budapest Card Show-ra, azt mondja, hogy persze, mivel a börzéket nagyon fontosnak tartja: remek közösségi élményt nyújtanak, az ilyen eseményekről pedig soha nem tér haza üres kézzel, és mindig talál valami különlegeset, sok lapot ajándékba kap más gyűjtőktől vagy követőktől.

Tasnádi a gyűjtés mellett a megőrzésre is figyel. Vannak lapok, amelyeket azért vásárol meg, mert meg akarja menteni őket, hogy jó helyre, gyűjteményekbe kerüljenek. A gyűjteményéből nem ad el, csak a cserelapjaiból, de ezeket is inkább közösségi alapon kezeli: ha valaki nagyon keres egy lapot, és nem tud cserélni, megveheti tőle, hogy tovább gyarapíthassa a saját kollekcióját. A hatalmas gyűjteményt ma már nehéz dokumentálni, és egyben sem lehet eladni, ezért Tasnádi hosszú távon azt tervezi, hogy felajánlja azt Vince Carter alapítványának, az Embassy of Hope-nak. „Írtam nekik, hogy ha egyszer múzeumot csinálnak Carternek, odaadnám nekik a teljes gyűjteményemet. Ez már akkora, hogy máshogy nem is lehetne méltón kezelni” – mondta. Bár választ egyelőre nem kapott, úgy érzi, ez lenne a legjobb sors a több mint két évtized alatt épített életműnek.