Ez a torok szent és sérthetetlen

Vannak zenék, amik önmagukban lenyűgözőek. Vannak zenék, amiket a háttértörténetük és a keletkezési körülményeik tesznek kivételessé. És van, hogy mindkettő teljesül, erre képes Ojdupaa Vlagyimir Ojun, a szibériai börtönök énekmondója, aki elfeledve és elszigetelve, remeteként írta meg szakrális dalait valahol Szibériában. Övé a 20. század egyik legkülönösebb története, ami évtizedekre rejtve maradt, hogy aztán a TikTokon fedezze fel dalait a Z generáció.

Ojdupaa Vlagyimir Ojun 1949-ben született a Mongóliával szomszédos Tuvában, a Szovjetunió déli peremén. A zenész gyerekkoráról szinte semmit sem tudni, csak annyi biztos, hogy a tuvai torokéneklés, a khoomei hagyományát gyerekkorától magáénak érezte, de már fiatalon máshogy szólaltatta meg. A zenész élete nagyjából felét szovjet börtönökben töltötte. 33 éven át raboskodott ismeretlen fogdákban Szibéria területén, ezalatt írta meg spirituális dalait, és a zárkája árnyékában fordult a vallás és a keresztény hit felé.

A tuvai torokéneklésnek nagy tradíciója van a régióban, 2009-ben fel is került az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára. Tuvában több stílust és torokéneklési technikát különböztetnek meg, ilyen a khorekteer, a khoomei, a sygyt és a kargyraa, utóbbit tartják a legnehezebb technikának, ennek képviselője volt Ojun, aki a börtönben tökéletesítette a saját képére formált torokénekét.

Bár egyes források azt említik, hogy bűncselekmények miatt ítélték el, Ojun kiállt amellett, hogy a szovjetek jogtalanul ítélték el, bemószerolták és más tuvai művészekhez hasonlóan politikai célú, kulturális ellehetetlenítés áldozata lett koholt vádak alapján.

Börtönblues

Ojdupaa Vlagyimir Ojun élete alatt egyetlen lemezt adott ki 1999-ben. Ez az egyszerű, de annál súlyosabb címet viselő, Spotify-on és Bandcampen is hallgatható Divine Music From Jail vagyis Isteni zene a börtönből, egy 18 dalt magába foglaló gyűjtemény, melynek minden darabját a börtönévei alatt írta meg a zenész. Ojun életéről nagyon kevés információ maradt fent, azok is csak jórészt orosz forrásból, életrajza pedig olyannyira ködös, hogy egyes videókban és cikkekben arra hivatkoznak, hogy 55 évesen halt meg, de hitelesebbnek tűnik a Wikipedia forrása, miszerint 64 évet élt.

A lemezt hallgatva kettős érzésünk lehet, ami alapjaiban jellemzi Ojun egyszerre ijesztő, meditatív és gyógyító hangzását. Halálhörgés és életigenlő ima a zenéje:

néha mintha egy szörny, néha mintha egy szent hörögne, miközben a háttérben végig keservesen sír állandó hangszere, a harmonika.

Ojdupaa Vlagyimir Ojun zenéjét a kutatók és kritikusok szibériai bluesnak nevezték el, és már TikTokon is így hivatkoznak rá. Formabontó stílusát többek közt a tuvai Chirgilchin együttes vitte tovább. A zenész mély, morajló torokhangja egyszerre idézte meg a föld legősibb dallamait és a börtöncellák keserű zaját, dalaiban a keresztény imádság és a tuvai sámánisztikus hagyomány groteszk, mégis gyönyörű egységbe olvadt.

A zenész a fent említett lemezen beszél is (It Is Echoing All Over The World), majd ritmusosabb hangnemre vált, ekkor a játéka is begyorsul, itt-ott pedig furcsán bereked a hangja, és mintha utolsó lélegzetét tuszakolná ki magából a The Girl of the Tes Riverben. Vannak a lemezen 5 percnél is hosszabb balladák (A Thin Mountain Ash) és rövid, 1 perces kísérletek (Ah, You, Sweetie). Az angolra fordított dalcímekből egy szenvedélyes (Only You), hazaszerető és hazavágyó (Recollecting My All, My Homeland), édesanyjának dalt író (To My Mother), de meghurcolt ember (There Are Many Tears Here Gained) képe rajzolódik ki, akit már sosem ismerhetünk meg.

A mesterről néhány videót találni csak a YouTube-on, az alábbi felvételen például intim, otthoni környezetben egy tuvai nővel együtt énekli el a My Sons and Daughters című szerzeményét.

Rejtett kincs

Ojun máig relatíve ismeretlen alkotó a nagyközönség számára, Spotifyon a cikk írásának pillanatában havi 9900 hallgatója van, leghallgatottabb dalán is csak 23 ezer lejátszás található.

Ojun dalait maga kísérte gombos baján harmonikával, a hangszer keserves búgása és Ojun torokhangjának furcsa keveréke adja meg a Divine Music From Jail keserédes hangulatát: mintha háttérzenéi lennének egy hideg posztszovjet világnak, ahol minden elveszett, mégis átjárja a teret a remény szikrája. Mintha Ojun azt mondaná velük, hogy nézzünk a fény felé.

A Divine Music From Jail nevű lemez újrakiadásához a Bandcampen különösen aktív osztrák Ebalunga lemezkiadó is hozzájárult. A kiadó régi és ritka, főleg 60-as és 80-as évekbeli zenék gondozásával foglalkozik, a funk, jazz, folk, afro, latin, disco, bossa nova és pszichedelikus rock határterületeiről. Céljuk újra kiadni olyan alkotók műveit, akik a korukban nem kaptak elegendő figyelmet, esetleg földrajzi és/vagy társadalmi helyzetük miatt nem volt lehetőségük eljuttatni zenéjüket a nagy nyilvánosságnak.

A Divine Music From Jailt 2024 márciusában feltöltő Ebalunga kiadó Ojdupaa Vlagyimir Ojun mellett felkarolta az utánozhatatlan, hazájában méltatlanul kevés figyelmet kapó magyar zseni, Szabó Gábor több projektjét, köztük a nagy sikerű Dreamst is, de portfóliójukban helyet kap az első mongol rockegyüttes, a Soyol Erdene egyik lemeze, Kola Beldy, a nanaj-orosz popsztár White Island című kiadványa, és a hippimozgalomra óriási hatást gyakorló Eden Ahbez több kiadatlan felvétele is.

A harmonikát nagy szenvedéllyel nyüstölő zenésszel élete során soha sem készült interjú, vagy ha készült is, annak nem találni nyomát az interneten. Spotify profilján egyetlen mantraszerű idézet található tőle, ami keretbe foglalja mély vallásosságát és rejtélyes karakterét: „Hangommal az egész világegyetemben dicsőítelek téged, mennyei Atyám – távoli és közeli emberek köreiben, tömegkommunikációs csatornákon a televízió képernyőjén és kazettás magnón keresztül, börtönökben és táborokban dicsőítem a te nevedet, mennyei Atyám!”