Senki se gondolta, hogy a metálba oltott Scooterrel arénákat lehet megtölteni

A koronavírus-járványra sokan emlékeznek vissza nosztalgiával, de ha volt olyan iparág, amire tényleg katasztrofálisan hatottak a lezárások, az a zeneipar volt. Igen, sok zenekar tudott egyet szusszanni, vagy a turnézásból kiszakadva új albumot írni, de alapvetően azért kevesen voltak azok, akik jól jöttek ki az egészből. Az Eskimo Callboy közéjük tartozott: 2020 nyarán a címében és zeneileg is Scootert idéző, a debilséget csúcsra járató klippel támadó Hypa Hypa letarolta az internetet, és egy csapásra a csúcsra repítette az addig csak közepesen sikeres electrocore zenekart. Amelynek még egy névcserén is át kellett esni, de erről majd még később.

A siker főleg annak fényében volt meglepő, hogy mi minden történt velük az azt megelőző időszakban. A 2019 novemberében kiadott, Rehab című lemezük nem annyira jött be a rajongóknak, az egyik alapító énekes, Sebastian „Sushi” Biesler pedig pár hónappal a megjelenése után bejelentette, otthagyja a zenekart. Pár évvel később a másik énekes, Kevin Ratajczak beismerte, ő sem szerette a Rehabet, a megírását is tehernek élte meg, főleg a Bieslerrel való súrlódások miatt, miután pedig elköszöntek egymástól, az egész zenekar tartott attól, hogy mi következik ezután.

Azóta kiderült, hogy a zenekarban a Hypa Hypával debütáló új énekes, Nico Sallach megjelenése a legjobb dolog volt, ami a zenekarral történhetett. Az Eskimo Callboy a Hypa Hypa után is ontotta magából a fülbemászó electrocore-slágereket, kiadta az addigi legsikeresebb lemezét, a Tekknót, és pár év alatt a klubkoncertektől és a kisebb színpadoktól egészen az arénákig és a Nova Rock főműsoridejéig jutott. Ja, és az eszkimó szó negatív konnotációinak kielemzése után Electric Callboyra változtatták a nevüket, amivel akaratlanul is nyomatékosították: a zenekar új korszakába lépett.

„Olyan volt, mintha megnyomtuk volna az újraindítás gombot. Sushi lelépett, én csatlakoztam, és csak elkezdtünk zenét írni anélkül, hogy gondolkodtunk volna rajta. Akkoriban azt éreztük, hogy igazából csak jó számokat akartunk csinálni, szórakoztató zenét, amire lehet táncolni. Vissza akartuk szerezni az Electric Callboy DNS-ét, de nem azzal, hogy ugyanolyan számokat írunk, mint régen” – mondta Sallach, mikor arról kérdeztem, hogy hogyan jutott el az Electric Callboy az Asking Alexandriából és az Attack Attack!-ból erősen építkező hangzástól, oda, hogy lényegében újradefiniálja, milyen a szórakoztató electrocore.

Az Electric Callboy a korai lemezein sem vette komolyan magát. A piálásról, bulizásról, szexről szóló számaik mindig is önmaguk paródiái voltak, és amikor az Asking Alexandriához hasonlóan ők is maguk mögött hagyták a 2010-es évek electrocore zenekarainak nagyon jellegzetes hangzását, a komor hangulatú énekelgetés helyett a bulizós, szórakoztató irányba finomítottak a breakdownokkal továbbra is telepakolt zenéjüket. Az olyan számok, mint a My Own Summer vagy az MC Thunder elő is irányozták azt a vonalat, amivel 2020-ban befutottak, de a 2019-es Rehab pont ezt az evolúciót akasztotta meg, és vitte el a kicsit nyálas búslakodás felé a zenekart.

Sallach érkezésével viszont ez megváltozott, és bár konkrétan sosem beszéltek arról, hogy ez egy új kezdet, az szerinte egyértelmű, hogy még a rosszabb napokon is imádják csinálni az egészet, és ha összecsúsznak a dolgok, akkor is mindannyian beleadnak mindent, és felhúzzák egymást. Sallach hozzátette, a következő albumuk is azért készül már három éve, mert még nem száz százalékban elégedettek vele, és olyasmit akarnak adni a rajongóknak is, ami kreativitásban és energikusságban is felér a 2022-es Tekknóhoz. Ahhoz az albumhoz, aminek sikere még őket is meglepte, még úgy is, hogy a Hypa Hypával azért érezték, hogy belenyúltak a tutiba.

„Az egész nagyon hirtelen jött, eleinte azt hittük, hogy csak a Hypa Hypát fogják felkapni, pláne mert úgy nem lehet zenét írni, hogy célként tűzzük ki, hogy a következő is legyen ilyen. Azt, hogy a We Got the Moves, a Pump It, meg a többi szám is legalább ennyire, vagy még sikeresebb lesz, senki nem tudhatta előre. Persze mi éreztük, hogy a Tekkno egy király lemez, azóta is imádjuk hallgatni, de sose gondoltuk, hogy ilyen sikeres lesz. De nagyon örülünk neki” – mondta Sallach. Azt is hozzátette, hogy a Tekknót rengeteg minden inspirálta, ezért is van rajta a 2000-es évek poppunkját idéző Fuckboitól a német schlagereket idéző Hurricane-en át a Scooterbe oltott metalcore-ig minden.

„Nem akartuk magunkat korlátok közé szorítani, és ez fantasztikus érzés volt, mert így sosem ültünk a stúdióban, és kérdezgettük egymástól számírás közben, hogy ezt most megcsinálhatjuk-e. Vegyük például a Metallicát, ha kiadnának egy olyan számot, mint a Tekkno Train, a rajongóik kibaszottul gyűlölnék. Az Electric Callboy rajongói viszont szeretik a meglepetéseket”

– fejtegette az énekes.

Mikor felvetettem neki, hogy pár éve Rou Reynolds, a szintén electrocore-ban utazó Enter Shikari énekese is hasonlókat mondott a műfajok közti határok ledöntéséről, azt mondta, szerinte például a Twenty One Pilots sikere is azt bizonyítja, hogy hatalmas igény van erre. „Ha meghallgatod a Blurryface-t, ami az egyik kedvenc albumom valaha, lényegében egy műfajokon átívelő utazást kapsz. Van benne drum and bass, punk, rock, metál, mindent összekevernek, és közben mégis megvan a saját hangzásuk” – tette hozzá Sallach. Persze ha valaki azt várja, hogy a zene letépje az arcát, akkor szerinte tök oké azt mondani, hogy neki nem kenyere ez a zene, de ő szívesen hallgat popzenét és Lorna Shore-t is, és szerinte ez sokat segít neki a zeneírásban.

Sallachot a végén arról is kérdeztem, hogy még mindig indulnának-e az Eurovíziós Dalfesztiválon, amire három éve jelentkeztek ugyan a Pump It-tel, de a hivatalos válogatóra sem jutottak be, pedig még egy 130 ezer aláírásig jutó petíció is indult, hogy összejöhessen a dolog. Abban az évben a németek Malik Harrist küldték, aki kemény hat pontot szerzett, ebből nullát a zsűritől. Az viszont nem mostanában fog kiderülni, hogy az Electric Callboy hogy teljesítene, mert az énekes azt mondta, már nem vállalnák a szereplést.

Mint mondta, akkor ez elég spontán jött nekik, de a háttérben lezajlott dolgok után úgy döntöttek, inkább hagyják az egészet. „Nem tudom megmagyarázni, de mind úgy érezzük, hogy az a pillanat már elmúlt. Talán ha pár év múlva kérdezed, de most úgy vagyok vele, hogy nem csinálnánk” – mondta. Az aktuális arénaturnéján viszont meg lehet nézni a zenekart Budapesten is, jövő hétfőn lépnek fel nálunk, és a legutóbbi két koncertjük, meg a legújabb számuk, a Tanzneid alapján az biztos, hogy az egész sokkal szórakoztatóbb lesz, mint az Eurovízió bármikor.