A társasjátékok szelíd behemótja csak elsőre ijesztő

A nagy zeneszerzők között vannak olyanok, akik első hallásra, azonnal megnyerők, nincs az a Mozart-dallam, ami ne tetszene azonnal bárkinek. De vannak olyanok is, akiket meg kell tanulni értékelni. Bach például tudott olyan slágereket is írni, mint az Air vagy a D-moll toccata és fúga, de azért a Das wohltemperierte Klavier élvezete kíván némi erőfeszítést. A társasjáték-tervezés Johann Sebastianja a szintén német Stefan Feld lehet: van pár olyan játéka, amik tökéletesen alkalmasak arra, hogy valaki a Fedőnevek vagy a Ticket to Ride után megpróbálkozzon a komplexebb játékokkal, de vannak igazán összetett és elszánt játékosoknak való játékai is. Minden játékára jellemző, hogy a mechanizmusok matematikai pontossággal állnak össze, a győzelmet jellemzően többféle módon lehet elérni, amit legjobban a sokféle módon megszerezhető győzelmi pontokkal, az úgynevezett pontsalátával ér el. A civilben gimnáziumigazgató Feld az utóbbi időben nagyon aktív volt, nemcsak régebbi játékait öltöztette új köntösbe, de megjelent egy minden korábbinál nagyobb ívű és összetettebb játéka, ha úgy tetszik, a h-moll mise megfelelője, Civolution néven.

Ahogyan a név is jelzi, civilizációépítő játékkal van dolgunk. Feld játékai nem arról híresek, hogy milyen nagy hűséggel ültetik át a témájukat játékformába, itt sem kell arra számítanunk, hogy az öntözéses gazdálkodás hosszú távú ökológiai hatásait kell majd kezelnünk, inkább arra számíthatunk, hogy sokféle, egymással bonyolult módokon kapcsolódó mechanikát kell működtetnünk egy interaktív, de nem agresszív játékban.

A Civolution nagy játék, én például más szabálykönyvben még nem láttam leírva, hogy hozzávetőlegesen mekkora asztalra van szükség hozzá (130×90 centiméter, a mi asztalunk kicsi volt hozzá, a padlón játszottunk), de nagy játékot ígér a 44 oldalas szabálykönyv, a játékosoknak adott 8 oldalas szabályfüzetecske és a 12 oldalas szószedet is. Abból is érezhetjük, hogy itt nem valami villámjátékkal lesz dolgunk, hogy az első játék előtt legalább 45 perc kinyomogatni a lapkákat és berendezni a játékosok tábláját. Aztán a játék során egyre inkább azon vettük észre magunkat, hogy a játék valóban kolosszális, de nem egy T-Rex, inkább valami jó szándékú brontoszaurusz. A szabálykönyv azért is akkora, mert kifejezetten jól szervezett, és mindent többször elmagyaráz; a kis füzet is elsősorban ahelyett van, hogy elkéregetnénk egymástól a szabálykönyvet, ha meg akarjuk nézni, miként is működik pontosan egy akció; a szószedet pedig egyszer sem került elő a játék során. A kezdeti előkészületnek köszönhetően a következő játékokat már igazán gyorsan lehet kezdeni, a második alkalomra már nem tűnt akkora feladatnak belevágni, már az sem volt különleges, hogy a táblánkon tizennyolc különféle terményt kell nyilvántartani.

A játék méretéhez szabták a témáját is, amit kicsit hunyorítva akár fel is lehet fedezni egyes mechanikákban, bár azért egyértelmű, hogy Feld mester először azt találta ki, hogyan lehetne kockakombinációkhoz különféle akciókat társítani és azokat fejleszteni. A játékban a Teremtés Gyakorlati Alkalmazása Tanszék vizsgázói vagyunk, mindenkinek a maga kis civilizációját kell megalkotnia és vezetgetnie az evolúció és a történelem útvesztőiben. Ezt egy közös kontinensen tesszük majd, de ritkán fogunk csak konfliktusba kerülni a többiekkel, az általunk írt történelem sokkal kevésbé lesz véres, mint az, amit az iskolákban tanítanak.

A civilizáció fejlődése során egyszerre gyűjtünk be mutációkat, növeszthetünk szárnyat vagy éppen elektromos szervet a fajunknak, és szerezhetünk be mindenféle technológiai, civilizációs vívmányokat a keréktől a hírközlésig. Nincs olyan rendszer, mint a civilizációépítős számítógépes játékokban, ahol egyes találmányok megszerzése teszi elérhetővé az arra épülő fejlettebbeket, így könnyen meglehet, hogy a népünk már ismeri a mikroszkópot, de a kalapács gondolata még idegen tőlük. A cél minél több sikerpont begyűjtése, amikből az egész játék alatt kapargatunk össze párat, de a nagyját majd a játék végi értékeléssel fogjuk megszerezni.

A tábla közepén egy hatszögekre osztott térkép látható. Minden mező egyfajta tereptípus, ami azt is meghatározza, hogy milyen dolgot termel az adott hely. A mezők között kezdetben lefedett hatszögek vannak, ezek rejthetnek veszélyeket, adhatnak bónuszokat, de lehetnek olyan területek is, ahová a városainkat húzhatjuk fel, a felfedezésük az egyik dolog, amivel elfoglalhatjuk magunkat. A térkép egyik oldalán öt tulajdonság fejlődéssávját találjuk, ezeken érdemes minél magasabbra jutni, hogy sok sikerpontunk legyen, de egyes értékek átlépésével azonnali jutalmat is kapunk, ami szintén csábító lehet. Ugyanezen a táblán vannak a különféle, így-úgy megszerezhető lapkák, a célok, bevételek, faji jellegzetességek kínálatai. A térkép másik oldalán tulajdonképpen a forduló lépéseit találjuk meg, ami elsőre kicsit pazarló helykihasználásnak tűnik, de nagyon sokat segít abban, hogy mindig tudjuk pontosan, éppen mi történik, mit kell csinálnunk.

Ezeken felül minden játékosnak van egy saját külön táblája, ami nagyjából akkora, mint egy helytakarékosabb társasban (például a Fehér várkastélyban) a központi tábla. Ezen kapott helyet a tizennyolcféle nyersanyag, amikre kis jelölőket rakva jelezzük, hogy mennyi van belőlük; ide kerülnek az általunk vállalt célok, a különböző megépített fejlesztések összesen nyolc oszlopban; kis jelzőkkel itt jegyezzük fel a fajunk különféle tulajdonságait; és itt található a játékban elérhető összesen tizenhatféle akció is. Ezek fejleszthetők is úgy, hogy a kis lapot, amin az akció leírása van, először megfordítjuk, majd a következő fejlesztésnél kivesszük, így tehát mindegyik akciónak három szintje van. A táblához tartozik hat fehér és egy lila kocka is, ezekből aztán később szerezhetünk többet is.

A körünk elején dobunk a fehér kockákkal, és azután azokat rakosgathatjuk le az akciók aktiválásához. Minden akcióhoz két kocka kell, egy egyes és egy hármas kockával például a vándorlást aktiválhatjuk, egy kettessel és egy négyessel vadászhatunk. A dupla értékekkel fejleszthetjük a faj biológiai tulajdonságait. Van arra is lehetőségünk, hogy kicsit változtassunk a kocka értékén, ehhez ötleteket kell beadni, így nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a kockadobásoknak. Az akciók közül több is kötődik a térképhez, itt tudunk a mezők között mozogni a törzseinkkel, szaporodni, terményeket termeszteni, farmokat, városokat és szobrokat építeni. Itt van a legerősebb interakcióra is lehetőségünk: amikor szaporodunk, vagy belépünk egy mezőre, akkor kilökhetünk a helyéről egy már ott levő másik törzset, aminek azután érdemes lesz új helyet keresnie. Ez azonban drága mulatság, mert a saját törzsünk is meggyengül a konfliktusban, és külön akció lesz visszagyógyítani.

A térképen tudunk élelmet is szerezni, a terep típusától függ, hogy milyen esélyeink vannak erre, a legkönnyebb a tengeren kaját szerezni, a sivatagban ne számítsunk sok jóra. Az élelemszerzésben kap szerepet a lila szerencsekocka, ezzel kell dobni, hogy kiderüljön, pontosan hány kaját szereztünk, ha szerzünk több lila kockát, drasztikusan tudjuk növelni az esélyeinket. A vadászat is részben kompetitív, egy mezőn egy fordulóban csak egyvalaki vadászhat, ez a többi nyersanyag termelésénél nincs így. Szintén a térképhez kapcsolódik a felfedezés, amivel a hatszögekről deríthetjük ki, hogy mit is rejtenek, ezzel instant sikerpontokat is szerzünk, de az esetek többségében valami pozitív dolgot tárunk fel.

A térképen többlépcsős logisztikát kell működtetni, a megtermelt dolgokat nem tudjuk rögtön felhasználni, egy másik akcióval lehet a saját raktárunkba szállítani azokat. Több olyan akció van, aminél a hatást fokozhatjuk, ha sikeresen dobunk a szerencsekockával, ha szerencsénk van, a megtermelt anyag rögtön a raktárba kerülhet. A játék szinte minden elemére igaz, hogy fejleszteni tudjuk, a szerencséket például az újabb kockák beszerzésével, vagy azzal, hogy megnöveljük, hányas értéktől számít sikeresnek egy dobás. Az akciók fejlesztésével azok egyre többre lesznek képesek, fejlesztésükhöz célokat kell teljesíteni, ami természetesen egy akció, így kapcsolódik össze minden mindennel a játékban.

A legtöbb sikerpontot azzal szerezhetjük, ha lapokat rakunk le a táblánk feletti oszlopokba, ide kerülnek a találmányok, vívmányok, ideák és mutációk, amiket kártyalapok jelképeznek. A kijátszásukhoz biztosan szükségünk lesz egy hatos kockára, de gyakran nyersanyagokra is: minél magasabb sorba kerül a lap, annál drágább, de nem feltétlenül lineárisan növekszik az ár, így a lehelyezés optimalizálására nagyon sok lehetőségünk lesz. A lapok mellett a teljesített célok, a bevétel- és jellemlapkák is ide kerülnek, ennek a tablónak a felépítése a legnagyobb feladat a játék során.

Ha elfogytak a kockáink, vagy nem vagyunk megelégedve az értékükkel, újradobhatjuk őket, egy forduló pedig bizonyos számú újradobásig tart, így legtöbbször nem minden játékos hajt végre ugyanannyi akciót egy fordulóban, hiszen az, aki további fehér kockákat szerzett be, ritkábban dob újra. Az egyes fordulók között kell megetetni a törzsünket, és a forduló elején változik a klíma is, ami egy darabig pozitív hatású, de a túl hideg vagy a túl meleg nem tesz jót a népünknek. Összesen négy fordulót játszunk le, ha már kicsit gyakorlottabbak vagyunk, nem lesz több másfél óránál egy játék ki- és elpakolással együtt. A grafika ugyanolyan funkcionális és technicista, mint az egész játék, de sok jópofa és szerethető részlettel, ilyen például, hogy a hegy terepmezői egy kicsit kiemelkednek a térképről, vagy az, ahogyan a törzsek az általunk épített hajókon utazgatnak.

A Civolution szelíd behemót, ami elsőre ijesztő csak a komplexitásával és a méretével, a következetes belső logikája és a felhasználóbarát prezentációja (a grafika, a szabálykönyvek) kifejezetten megközelíthetővé teszik. Kicsit hasonlít két nagy klasszikusra, a térképes építkezés és a fejlődéssávok emlékeztetnek a komplex játékok nagy klasszikusára, a Terra Mysticára (ennek új változatáról, a Találmányok kora című játékról írtunk korábban), de ott sokkal kevésbé volt természetes a játék logikája, inkább bele kellett tanulni abba, hogy minek milyen következménye van. A civilizációs téma, a sokféle erőforrás pedig Vlaada Chvatil magnum opusát, a Korokon át című játékot idézi meg, de annál sokkal könnyebben átlátható és kompaktabb formában. Egy kicsit olyan, mintha Stefan Feld 2025-re hangolta volna ezeket a klasszikusokat.

A játékot a Gémklubtól kaptuk kipróbálásra.