A Tények legalább arra jó volt, hogy egy ország láthatta, mit gondol a Fidesz a sajtóról

Egyértelműen lezárul egy korszak a fideszes propagandában, hiszen 1997 után megszűnik a Tények a TV2-n. Az egykoron az ország egyik legjobb híradójának számító műsor a NER totális felügyelete alatt a lehető legprimitívebb uszító revolvermédia szintjére süllyedt; ebben nagyon fontos szerepe volt a szennybulvárból érkező, nemrég távozott Szalai Vivien hírigazgatónak, illetve a Fidesz médiás végrehajtóemberének, az Index, a Blikk és a TV2 propagandába állításáért felelős Vaszily Miklósnak. Ebben a cikkben a Tények legmélyebb és legmagasabb szellemi-, illetve szakmai mérföldköveit szedtük össze a saját anyját is meggyilkolni akaró Soros Györgytől a kamerába mondott pártüzeneteken át az adásidőbe nem férő helyreigazításokig.

A gyűjtésünket négy jól elhatárolható szegmensre bontjuk:

• A tömény őrület;
• a nyílt pártpropaganda;
• az abszolút szakmai alkalmatlanság;
• és a komikus trash, vagy „kis színesek”.

A tömény őrület

Nagyjából 10 éve kezdődött, hogy a Tények hangsúlyosan fideszes pártpropagandát és a kormánypárt narratíváját erősítő üzeneteket kezdett el erőltetni, amelyekben a sima lejáratások mellett helyet kaptak a klasszikus szélsőjobbos konteók is. Erre egy remek példa, amikor 2016 júliusában a Tények Extrában halál komolyan bemondta Gönczi Gábor, hogy „A világot egy szűk hatalmi elit irányítja, a bankrendszer, illetve az azok mögött álló illuminátusok, és azok a pénzemberek, akik világuralomra akarnak szert tenni”. Ehhez ráadásul – és ezt most full komoly – szakértőnek megszólaltatták Kriston Endrét, a gyíkemberekben, szíriuszi magyarokban és földalatti titkos birodalmak világában utazó Hihetetlen Magazin főszerkesztőjét. Kriston a híradásban elmondta, hogy Angela Merkelről onnan lehet tudni, hogy a háttérhatalom embere, hogy piramist formál a kezével, ehhez pedig több olyan képet is mutatott a Tények, ahol a német politikus összeteszi a kezét.

Hogy a totális őrület mennyire napi szintű velejárója volt a Tények munkásságának, azt a Last Days of Tények nevű mikroblog elég szépen archiválja évek óta Facebookon és egykoron Tumblren. Szalai Vivien a bulvárból hozott szerkesztői mechanizmusokat, jól betanult munkamódszereket átültette a híradós formátumba, így kerültek minél hangzatosabb, megdöbbentőbb, botrányosabb szalagcímek és felkonfok a bemondók szájába, még a legkisebb hírecskéknél is. A Tények egyik védjegye ezen belül egyértelműen a „túlélték, mégis meghaltak” típusú címadás, vagyis olyan szinte értelmezhetetlen, félig kamu halálhírek, ahol az illető elhunyt, de valahogy mégse. Igen, nekünk is nehéz ezt az abszurd önellentmondást értelmezni, de láthatóan Váczi Gergőnek, Marsi Anikónak vagy Gönczi Gábornak ez nem okozott problémát.

Ennek a műfajnak a másik közkedvelt megoldása a folyamatos rettegtetés. Na, nem Ukrajnától mondjuk, hanem bármitől, amiről az átlag ember azt gondolná, hogy teljesen ártalmatlan. Gondolná, hogy veszélyes lehet a lángos vagy a sült krumpli? Hogy rákot okozhat a B-vitamin? Tudja azt, hogy a forró kávéban nem is a forróság jelenti a legnagyobb rizikót? Pedig nem viccelünk, vagy hát a Tények szerkesztői biztosan nem vicceltek.

Persze arra mindig figyeltek a készítők, hogy az alapvető sajtóetikára fittyet hányva feltételes módban vagy kérdésként feltéve mutassák be a problémakört, amivel igyekeztek azt elkerülni, hogy esetleg sajtópert lehessen indítani ellenük félelemkeltés vagy nettó hazudozás miatt. Persze, erre is voltak azért példák, a 24.hu már kilenc évvel ezelőtt is tartalmas válogatást tudott csinálni a legszebb gyöngyszemekből.

A nyílt pártpropaganda

Ma már felnőtt egy fiatal generáció, akiknek sajnos teljesen természetes, hogy tévés hírbemondók két rákos sült krumpli és egy focilabdázó szarka kalandjai között nemcsak közéletről számolnak be, hanem arról is, hogy ők maguk egyébként kire szavaznak vagy kit támogatnak. A köztévében Németh Balázs volt ennek a mestere, aki elvileg független és objektív tévés bemondóként elkezdett a kamerába beszélve pártpropagandát osztani – nem véletlen, hogy a gyalázatos választási szereplése ellenére ott fog ülni a Fidesz parlamenti frakciójában ajándékként.

A TV2 ennél még tovább ment azzal, amikor a választási kampányok előtt maga Gönczi, Marsi és Váczi, tehát a TV2 arcai mondták a kamerába, hogy ők bizony Orbán Viktort támogatják. Ezt amúgy 2018 óta minden választás előtt eljátsszák, és Marsi képes volt erre 2024-ben annyit mondani, hogy igazából ez részéről óriási bátorságra vall. Mármint egy 16 éven át kétharmaddal kormányzó párt házi médiájában kimondani azt, hogy ezt a pártot támogatja. Ez a bátorság.

A tendenciózus szerkesztés annyira alapvető működéssé vált, hogy az már át sem ütötte egy ponton az emberek ingerküszöbét, hogy amíg a Fidesz aktuális ellenségeit elhordták mindenféle anyagyilkos, hazaáruló, nőket/gyerekeket/időseket molesztáló bűnözőnek, a kormánypárt politikusait – de főleg Orbán Viktort – rendre úgy mutogatták, mintha csak a Meglepetés Magazin mászott volna a képernyőre.

Az egyik ilyen sláger ellenség a Rogán Antal kényes ügyeit évek óta firtató Juhász Péter, akit az egyik adásban többek között Portik Tamás olajbűnözővel hoztak összefüggésbe. Juhász beperelte a Tényeket, és nyert is. A Tények viszont a bíróság által kötelezett helyreigazítást sem tudta vagy akarta rendesen megcsinálni, így eljutottak egy olyan magyar tévétörténelmi mélypontra, hogy

hosszabb ideig tartott volna minden helyreigazítást beolvasni egymás után, mint amennyi a Tények rendes műsorideje, ezért a bírósági végzés ellenére sem olvasták be.

Heteken át lehetne sorolni, hány politikust, közéleti szereplőt vagy aktivistát alázott meg gyakran nyílt hazugságokkal a Tények, amelynek a legtöbbször ezekkel el sem kellett számolni, hiszen a Médiahatóság élén egy ideig Karas Mónika állt, akit a 40 millió forintos végkielégítése után az a Koltay András váltott, aki közben megkapta a Fidesz káderképzőjének rektori címét is. A sajtó függetlenségét és kiegyensúlyozottságát alapvetően is megkérdőjelező Koltay regnálása alatt alig-alig voltak olyan esetek, amikor a Médiahatóság elmeszelte volna a Tényeket az ehhez hasonló húzások miatt.

Az elmúlt időszak talán leglátványosabb Tények-adása egyértelműen egy sokat látott szakértővel kapcsolatos, és talán semmi sem illusztrálhatná jobban azt a szimbiózist, ahogy ebben az anyagban összeért a Fidesz-média szervilissége, kontraszelekciója, rosszindulata és mindenféle sajtóetikát kukába hajító hozzáállása. Valószínűleg egyetemi médiaszakokon oktatják majd azt, ahogy a Tények egy viszonylag apró mozdulatsorból úgy próbált botrányt kelteni, hogy azzal gyakorlatilag saját magukkal szúrtak ki.

Az újabb tévétörténelmi mélypontban Gönczi Gábor azt vezeti fel, hogy Magyar Péter a parlamentben fogdosta magát. Mint kiderül, itt valójában az Európai Parlamentről van szó, és egy nagyjából egy másodperces jelenetre egy komplett kétperces bejátszást kreáltak. A felvételen Magyar Péter megigazítja egy kicsit magát az ágyékánál, és egészen biztos vagyok benne, hogy Gönczi Gábor is volt már olyan helyzetben, amikor kicsit bevágott neki az öltönynadrág, ezért megigazította a nemi szervét. Gönczi azonban totál fapofával bemondja a kamerába, hogy „a kínos jelenet még a sokat látott szakértőket is meglepte”, majd egy ponton beugrik az anyagba Deák Dániel fideszes beszélő fej, hogy sokat látott szakértőként elemezze, ahogy egy másik férfi egy pillanatra a pöcséhez nyúl. Vagy hogy szó szerint idézzük:

a sokat látott szakértőt is megdöbbentette, amit látott.

Deák tényleg beleállt, és tök komoly elemzésbe kezdett Magyar Péter nemi szervével kapcsolatban: „Nem csoda, hogy valahonnan erőt próbált meríteni egy ilyen szintű áruláshoz” – mondta, mintha az emberek bármilyen típusú árulás előtt a pöcsüket fogdosva szoktak volna erőt meríteni. Az eset annyira kínos lett még a Fidesznek és Deák Dánielnek is, hogy a Tények utólag módosította az anyagot, Deákra viszont egy életre ráégett a péniszszakértő titulus. Ezzel párhuzamosan Magyar Péter pedig tényleg erőt merített az esetből, és napokon át banánokat posztolva, a saját nemi képességeire utalva építette tovább az erős ember kampányát, amibe immáron a nemi szerve is belekerült.

Ugyan a 2026-os választások előtt Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij volt a Tényekben elpusztítandó slágercélpont, a műsor valószínűleg azzal vált halhatatlanná, ahogy egy milliárdos öregembert igyekeztek tényleg bármilyen eszközzel úgy ábrázolni, mintha egy emberevő, anyagyilkos sátánfajzat lenne. Soros Györgynek végül sikerült túlélnie a NER-t, de ezek a megdöbbentő Tények-címadások már örökre velünk maradnak:

Az abszolút szakmai alkalmatlanság

Azért akadtak olyat esetek is, amikor a Tények egész egyszerűen benézett valamit, és úgy tálalta, mintha valóban megtörtént volna. Az egyik legjobb ilyen eset alig egy éve történt, amikor a grazi lövöldözőként bemutattak egy 10 évvel ezelőtt mémesült amerikai komikust, akinek semmi köze nem volt az egészhez. De bátran lehet említeni azt is, amikor azt a teljesen alapvető szakmai elvárást sem sikerült megugraniuk, amikor úgy mutattak be egy bántalmazott gyereket, hogy az felismerhető volt, és ez olyannyira túllépett már minden határon, hogy kénytelen volt Koltay András is aktivizálni magát a Médiahatóságnál, és egy kő kemény 4 millió forintos bírságot szabott ki a TV2-re. Az érzéketlenség akkor is megmutatkozott, amikor Tóth Gabi táncos műsorát képesek voltak egy tinédzser öngyilkosságáról szóló bejátszóban promózni.

A szakmaiatlanság másik, talán még aljasabb szintje, amikor szándékosan megtévesztően tudósítottak a Fidesz-kormánynak kellemetlen tüntetésekről és eseményekről. A tömeg számának tudatos alábecslése és manipulatív vágóképek használata abszolút sztenderddé vált, de a bírák tüntetésén vált igazán látványossá, hogy a saját hamis narratívájuk érdekében tényleg bármilyen etikai normát képesek félredobni. Egy darab elejtett félmondat után simán lehozták a Tényekben, hogy nem is voltak valójában bírák a bírák tüntetésén, hiába kérte ki magának ezt a hazugságot a Magyar Bírói Egyesület.

A műfajt igazán ott járatták a csúcsra, amikor a Tényeket használták a Fidesz gazdasági riválisainak lejáratására és karaktergyilkolására. A „rejtőzködő milliárdosok” nevet kapó sorozatban olyan magyar vállalkozóknak mentek neki egészen aljas módszerekkel, akik akkor éppen a hatalom útjában álltak valamiért. Az egyik ilyen célpont Spéder Zoltán volt, akiről az '50-es éveket idéző lejárató anyagot készített Kunfalvi Nóra propagandista a Tényeknek pont akkor, amikor különböző hatóságok is offenzívát indítottak ellene. Spéder beperelte a Tényeket és nyert, és ugyanez történt a Central Média tulajdonosával, Varga Zoltánnal, akinek még egy gúnynevet is kitaláltak, hogy nyomást gyakoroljanak rá, amiért a kormánytól független médiát merészel üzemeltetni. Különösen látványos a Vargával kapcsolatos anyag helyreigazítása a Tények oldalán, ahol a megtévesztő cím alatt leírják, hogy gyakorlatilag minden hazugság, amit írtak, majd utána ugyanúgy ott szerepel az a szöveg, amiért sajtópert vesztettek.

Komikus trash és a „kis színesek”

Ehhez már különösen nem is kell semmit hozzáfűzni, hiszen az szintén a bulvár és az infotainment velejárója (és ebben talán a Telex is kicsit ludas), hogy néha beszámol a sajtó cuki, aranyos vagy hírértékkel nem bíró, de azért érdekes dolgokról, mint például amikor valamilyen állatbébik születnek egy állatkertben. Természetesen a Tények ebben a műfajban is képes volt a bödön legeslegaljáról kikaparni az utolsó odaégett maradványokat is, csakhogy két háborús rettegtetés, egy karaktergyilkosság és három kormánypropaganda között kitöltsék a műsoridőt valami könnyed témával.

Ezeket valaha szokás volt a nyomtatott bulvárlapok piacán „kis színeseknek” hívni, ezért így a cikkünk végén ezekkel a kis színesekkel búcsúzunk a Tényektől, ami ígéretesen indult a '90-es évek végén, szép szakmai fejlődésen ment át az ezredforduló után, majd a modernkori Fidesz-kormányok és Vaszily Miklós azt csinálták vele, mint az Indexszel, a Borssal, a Blikkel, az Origóval vagy a közmédiával:

agymosó, primitív propagandát, amire a szakmáját minimálisan is komolyan vevő újságíró egy valag pénzért sem lenne képes.

Valahol szép kis befejezése a történetnek, hogy a választások után a Tények készítői annyira összeomlottak, hogy a történelmi Fidesz-vereségre mindössze annyival reagáltak, hogy belpolitikai hírek helyett galambtól félő elefántról, cseresznyevirágzásról és kocogó őzekről kezdtek el beszámolni, hiszen mi másra lenne kíváncsi a néző egy kétharmados Tisza-győzelem után, mint aranyos kis állatokra és növényekre.

Viszlát, Tények, senkinek nem fogsz hiányozni.

A cikkben található screenshotok nagy részét a Last Days of Tények Facebookjáról és Tumblréről szedtük.