Holttest nincs, de az ügyvéd szerint arra is lehet következtetni, hogy a villanyszerelőket pisztollyal ölhette meg a vádlott

Bár holttest nincs, számos következtetés alapján biztosak lehetünk abban, hogy a sértettek nem élnek, hogy idegenkezűség miatt haltak meg, és végül hogy miért É. Imrét lehet ezért elítélni – erről beszélt a Győri Törvényszéken a 2018-ban eltűnt villanyszerelő, M. Zoltán családját képviselő ügyvéd. Mint arról kedden részletesen beszámoltunk, elérkezett a perbeszédhez a három és fél éve tartó győri büntetőper, amelyben két eltűnt villanyszerelő ügyében É. Imrét négyszeresen minősülő gyilkossággal vádolja a vármegyei főügyészség. Takács Róbert ügyész tegnap majdnem 4 és fél órás perbeszéde végén életfogytiglant indítványozott azzal, hogy 40 évnél korábban ne bocsáthassák feltételes szabadlábra a 68. évében lévő vádlottat.

Az egyik eltűnt villanyszerelő hozzátartozóit most a VV Fanni-ügyben is eljárt jogász, Lichy József képviseli. Ő a mai perbeszédében egy lépéssel tovább ment a vádnál: szerinte ugyanis az is megállapítható a holttest nélküli ügyben, hogy É. Imre lelőtte áldozatait. Ezt részben annak a tanúnak a vallomására alapozta, akire saját elmondása szerint ráfogta É. Imre a fegyvert még évekkel a villanyszerelők eltűnése előtt, és azt el is próbálta sütni.

Közvetett bizonyítékokkal lehet csak dolgozni

A vád szerint É. Imre, aki építési vállalkozóként Magyarországon és Ausztriában is dolgozott, a jól fizető munkái ellenére nem jól gazdálkodott. Pár száztól akár ezer euróig terjedő tartozásai voltak munkatársai felé. A két villanyszerelő közül O. Vilmosnak 2015-ben egy általa bérelt markológép, M. Zoltánnak pedig 2018-ban 11 800 euró miatt kellett meghalnia. Az ügyészség szerint É. Imre mindkettőjüket ilyen-olyan okkal az Ikrény-közeli, abdai kertjébe csalta, ott ismeretlen módon megölte, majd elrejtette és megsemmisítette.

Az eltűnt M. Zoltán családját képviselő Lichy József hasonló szerepben járt el a 20 éves szabadságvesztéssel végződő VV Fanni-ügyben is, és ezt fel is hozta a darnózseli ügy melletti példaként. Az időben egymáshoz viszonylag közel eső eseményekben az a közös, hogy egyiknél sincs meg a holttest, így az elkövetés pontos módjáról, helyéről, a vádlott magatartásáról sem tudhatunk biztosat. Ám ez – a vád és a sértetti képviselő szerint – nem jelenti azt, hogy az emberölés tényét se lehetne megállapítani.

Ebben a Kúria épp a darnózseli ügy ítélete okán 2020-ban rendhagyó és részletes iránymutatást adott a jövőben eljáró bíróságoknak – hangsúlyozta a jogász –, így ebben az ügyben is a közvetett bizonyítékokra kell hagyatkozni. Ha ezek zárt logikai láncolatot alkotnak, és egyik körülmény helyett sem jöhet számításba más lehetőség, mint amiből a tényre következtetünk, akkor a bűnösség megállapítható.

Míg a vád szerint azt nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy É. Imre milyen módon ölte meg 2015-ben O. Vilmost és 2018-ban M. Zoltánt, akiknek halálából hasznot kívánt húzni, Lichy ma továbbment és kijelentette: állásponta szerint É. Imre lelőtte áldozatait.

A vád fő tanúja a férfi, aki 2011-ben tartozott É. Imrének

Mint az ügyvéd kifejtette, É. Imrének mindig volt fegyvere. Bár ő tagadta, hogy akár csak gázpisztollyal rendelkezett volna, pincéjében találtak ilyen lőfegyvert, ami a szakértő megállapítása szerint összepasszol az abdai zárt kertjében lefoglalt dobozzal. Ám több tanú is állította, hogy korábban volt éles fegyvere is, és a gázpisztolyt megtaláló tanút rendszeresen nógatta É. Imre az eltűnések idején, hogy szerezzen neki éles lőfegyvert.

A „vád tanúja” azonban Lichy szerint az a T. László, aki azt állítja: még 2011-ben ugyanúgy tartozott neki É. Imre, mint M. Zoltánnak. Őt is kicsalta sötétedés után az abdai telkére, majd egy kőrakáshoz ment, visszatért a kapuhoz és 4-5 méterről ráfogott egy fegyvernek látszó tárgyat, ami a tanú szerint legalább kétszer „csettent is”. T. László elmenekült, olyan pánikba esve rohant Abdáról Győr felé, hogy az autók rádudáltak.

Az ügyvéd szerint a jelenet ismeretében azt is biztosra vehetjük, hogy éles fegyver volt 2011-ben a kezében, mivel a dolognak csak így van értelme. Gázpisztollyal 4-5 méterről csak védekezésre kényszerítette volna a nála jóval erősebb T. Lászlót. Hozzátette a sértetti képviselő azt is: az 51 éves M. Zoltán ugyancsak fizikai fölényben volt vele szemben, tehát az a magabiztosság, amivel kertjébe csalta, arra utalt, hogy nem tartott a közelharctól.

„A fegyver nincs meg, ahogy a holttestek sincsenek meg, de ha már itt tartunk, T. László kiesett telefonja sincs meg, amit a vádlott a Rábába dobott és egy tanúnak azt mesélte: T. László már a halakkal beszélget.”

Lichy József – és kedden az ügyész is – utalt rá: felmerül, hogy ami annak idején T. Lászlóval történt, emberölési kísérletnek minősülhet-e. Azért nem lehet ezt vizsgálni, mert már nem állapítható meg bizonyossággal, hogy milyen fegyver volt a vádlott kezében, és az miért nem sült el. Az ügyvéd szerint kár, hogy 2011-ben T. László nem tett feljelentést.

A legárulkodóbb jel a vádlott viselkedése volt

A jogász részletesen beszélt arról, miért lehetünk biztosak abban, hogy a sértettek nem élnek, hogy idegenkezűség miatt haltak meg, és végül hogy miért É. Imrét lehet ezért elítélni. Az áldozatok eltűnésük napja óta semmilyen élettevékenységet nem végeznek, telefonjuk egyszer és mindenkorra megszűnt. Hozzátartozóikkal – szokásaiktól eltérően – nem érintkeztek. Ráadásul a 2018-ban elvégzett hazugságvizsgálat azt mutatta, hogy a vádlott maga is halottnak véli őket.

Egyikük sem szenvedett betegségben, és semmi nem utalt arra, hogy ne akarnák folytatni addigi életvitelüket. Mindketten az É. Imrével történt találkozás után tűntek el, és a vádlotton kívül senki más nem tartózkodott a telken.

Ám talán a legfontosabb, hogy É. Imre mindvégig elkövetőként viselkedett, igyekezve a halál tényét megkérdőjelezni, és vallomásait mindig a bizonyítási eljárás állásához igazította. „Azt gondolhatta, ezzel kedvezőbb helyzetbe kerül – fogalmazott Lichy József, – csakhogy minden hazugsága kontraproduktív volt”, és inkább egyre mélyebben ásta bele magát a csapdába. Amikor például É. Imre tárgyalásán a pisztolyos jelenetről valló T. László felidézte a 2011-ben történteket, a vádlott úgy reagált: bizonyára azért szaladt el, mert megijedt a lakattól.

Tudtuk, hogy nagy a baj, Zoli telefonja elérhetelen volt

Felszólalt a könnyeivel küzdő M. Zoltánné is, aki az őket ért veszteségről, az elmúlt hét év fájdalmáról és bizonytalanságairól beszélt.

„Határozottan állítom és ki merem jelenteni, hogy Zoli nem magától tűnt el, esze ágában sem volt elhagyni bennünket. Határozottan sértő rágalom a vádlott minden kitalált aljas története Zoliról, melyeket azért hozott elő, hogy a saját bőrét mentse” – mondta.

A feleség szerint a több mint 10 év alatt soha nem fordult elő, hogy férje mindkét telefonja ki lett volna kapcsolva, naponta többször is felhívta őt, nem tudott a családja nélkül meglenni. „Ebből tudtuk, hogy valami nagy baj van. Az ember kétségbeesésében ilyenkor arra gondol, hogy baleset érhette”.

M. Zoltánné szerint reménykedtek abban, hogy mire az ügy lezárul, addigra a holttest is előkerül. Férje „megérdemli a méltó igazságszolgáltatást és hogy méltó búcsút” vehessenek tőle. Utalva a vádlottnak a per ideje alatt elhunyt hozzátartozójára, ezt mondta:

„A vádlott tudja mit jelent ez. Megkapta azt a kegyet, hogy a feleségének méltó nyughelye van. Tudja, hogy melyik nap, hányadik óra, hányadik percében és hol halt meg. Tudja, hogy nem volt egyedül, mert szerető gyermekei biztosan mellette voltak. El tudtak tőle búcsúzni. El tudták temetni.”

Jövő héten a vádlott védője mondja el perbeszédét, és É. Imre is felszólal az utolsó szó jogán. Elsőfokú ítélet ezután néhány napon belül várható.