A hivatalosnál nagyobb légszennyezést mértek Budapesten, a HungaroMet vitatja a módszertant

A budapesti légszennyezésről szóló tájékoztatók legtöbbször úgy kezelik Budapestet, mintha a város a levegőminőség szempontjából egy homogén belvárosból és homogén külvárosokból állna, ahol mindenkit egyforma mértékben érintene a légszennyezettség, mondta lapunknak Tóth Csaba, a Levegő Munkacsoport munkatársa. Egy tavalyi légszennyezés-mérés szerint azonban ez nem így van: akár 100 méteren belül is jelentős különbségek lehetnek, leginkább a gépjárműforgalomtól függően.

Tóth szerint szakértők már számtalanszor felhívták a figyelmet arra, hogy a hivatalos budapesti mérőállomások nem azt a légszennyezettséget mutatják, ami valójában éri az emberi szervezetet. Az újabb mérések szerinte ismét ráirányítják a figyelmet erre problémára, ami szerinte a budapesti belső kerületekben különösen súlyos.

Tavaly márciusban-júniusban a Levegő Munkacsoport és a szintén civil német környezetvédelmi szervezet, a Deutsche Umwelthilfe a budapesti hivatalos mérési módszertől teljesen eltérő, Németországban viszont már megszokott módszerrel mérte a fővárosi levegő nitrogén-dioxid koncentrációját. A mérőfiolákat a gyalogosok által leginkább használt területekhez közel, a járdákon lévő utcatáblákra, villanyoszlopokra szerelték fel, tehát oda, ahol a gyalogosok a leginkább tartózkodnak.

A fiolákban egy speciális anyag megkötötte a nitrogén-dioxidot (NO2) az átáramló levegőből, és így az egy hónap alatt kivont NO2 mennyisége alapján kiszámolták a fiolákon átáramló levegő átlagos NO2-tartalmát. Az eredményeket a svájci Passam cég akkreditált laborjában értékelték ki.

Határértéknél magasabb eredmények

Az eredmények alapján két fő kategóriát lehet könnyen megkülönböztetni. A nagyon forgalmas, többsávos utaknál és kereszteződéseknél (például Hungária körút, M3-as bevezető, Blaha Lujza tér) jellemzően 40 μg/m3-nél (mikrogramm per köbméter) magasabb értéket ért el a NO2 koncentrációja. Ezzel szemben a csendesebb mellékutcákban, sétálóövezetekben nem érte el a 30 μg/m3 értéket az NO2 koncentrációja. Ilyenek voltak például az Almássy utca, valamint három mellékutca, a Peterdy utca a belvárosban, a Pálya és a Tünde utca pedig a kertvárosokban. A két véglet között helyezkednek el a kisebb, egysávos, de forgalmas utak, például Mária utca, Dembinszky utca, Wesselényi utca, ahol a 30-40 μg/m3 közeli értékek voltak jellemzők.

Másik jellegzetes vonása az eredményeknek, hogy a márciusi értékek jellemzően magasabbak, mint a júniusiak. Ennek egyik oka, hogy fűtési időszakban a belső égésű motorok mellett a fűtés is hozzájárul a NO2-kibocsátáshoz, továbbá az is, hogy nyáron erősebbek a NO2-ot érintő fotokémiai reakciók, amik jellemzően a NO2 koncentrációjának csökkenéséhez (és egyebek mellett az ózonkoncentráció növekedéséhez) vezetnek.

Ennél is érdekesebb az egymáshoz nagyon közel (100-200 méterre) lévő, de a gépjárműforgalom szempontjából nagyon eltérő útszakaszok összehasonlítása. Az így párosított mérők eredményeit az alábbi két ábra mutatja.

A helyszínpárokon júniusban látszott a nagyobb különbség, feltehetően azért, mert márciusban a fűtési eredetű NO2-kibocsátás – ami a forgalmas és csendes utcákban is jellemző – tompította azt. Júniusban a Ferihegyre vezető út és a Csömöri út mentén több mint két és félszer akkora volt a NO2-koncentráció, mint a tőlük mindössze 100 méterre lévő mellékutcai helyszíneken. Hasonló különbséget a belvárosban is találtak: az egyirányú, de meglehetősen forgalmas Wesselényi utca NO2-koncentrációja 2,3-szor magasabb volt, mint az attól 200 méterre lévő, sétálóutcaként funkcionáló Almássy utcáé.

Azonban még csak sétálóutca sem kell a jelentős különbség kialakulásához: a nagyon hasonló felépítésű, egymástól 100 méterre lévő Dembinszky és Peterdy utcák NO2-szintje között a különbség másfélszeres volt. Az egyetlen eltérés a két utca között az, hogy míg a Dembinszky utcában jelentős átmenő forgalom van, a Peterdy utcába leginkább az ott lakók vagy oda igyekvők hajtanak be.

Mit jelent ez egészségügyi szempontból?

Mivel a NO2-szint jellemzően télen magasabb, a Levegő Munkacsoport szerint a márciusi mérés átlagai vannak legközelebb az éves átlaghoz. Az uniós (és így a magyar) éves határérték 40 μg/m3, amit a nagyon forgalmas utcák ma is jelentősen meghaladnak. Az EU vonatkozó irányelve szerint 2030-ig a határértéket 20 μg/m3-re kell csökkenteni, mely értéket jelenleg még a kertvárosi mellékutcák és a sétálóutcák is csak nyáron tudnak teljesíteni.

A WHO által ajánlott, az egészséget csak minimális mértékben veszélyeztető határérték pedig 10 μg/m3, ami ma elérhetetlennek tűnik Budapest nagy részén, talán a nagy parkokat és erdőterületeket kivéve. Budapest legtöbb közterületén a NO2-koncentráció még a WHO által javasolt napi határértéket (25 μg/m3) is meghaladja.

Tóth szerint Budapest belvárosában az emberek jelentős része éppen a forgalmas, és így az átlagosnál jóval szennyezettebb utcákon (például Nagykörút, Wesselényi utca, Baross utca) tölti ideje jelentős részét, ott közlekedik, vásárol, ügyet intéz, dolgozik, esetleg lakik. De még a játszóterek is olykor a forgalmas utcák mentén helyezkednek el (például az Almássy téri park játszótere). Ezért is lenne különösen fontos a belváros jelentős forgalomcsillapítása – az általános budapesti forgalomcsillapítás mellett, közölte.

Tóth szerint sajnos nem ebbe az irányba megy a szakpolitikai szabályozás Budapesten. A parkolási díjak 2010 óta jelentősen elmaradnak az inflációtól és a bérnövekedéstől. Pedig behajtási díj hiányában az autóforgalmat leginkább a parkolási díjak emelésével és kiterjesztésével lehetne csökkenteni szerinte Budapesten, mégpedig azonnal. Továbbá a légszennyezést hatékonyan csökkentő, Nyugat-Európában elterjedt és idén már például Krakkóban is induló alacsony kibocsátású zónáknak nálunk semmi nyoma, sőt a leginkább érintett kerületek közé tartozó VII. kerület idén több parkolási támogatást ad a különösen szennyező autóknak, mint tavaly.

HungaroMet: Fenntartásokkal kell kezelni az adatokat

Megkérdeztük az új mérési adatokkal kapcsolatban a tíz hivatalos budapesti mérőállomást működtető HungaroMet Magyar Meteorológiai Szolgáltató Nonprofit Zrt.-t is. Dézsi Viktor, a Levegőtisztaság-védelmi Referencia Központ igazgatója közölte, hogy a nitrogén-dioxid koncentrációjának diffúziós mintavétellel való meghatározását ismerik és használják az ország 66 pontján, köztük 8 budapesti helyszínen is. De csak jellemzően indikatív (irányadó, nem szigorú pontosságú) mérésre.

Dézsi szerint ez a technika csak hosszabb mintavételi periódusra (egy hónapra) szolgáltat egyetlen átlagkoncentráció értéket, nagy – akár 25 százalékos – mérési bizonytalansággal. Ez a lakossági tájékoztatás szempontjait azért nem elégíti ki, mert az órás, napi vagy heti változásokat nem lehet lekövetni, továbbá a vonatkozó órás/napi egészségügyi határértékekhez sem lehet hasonlítani.

Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) 10 automata mérőállomást üzemeltet Budapesten. Ezek az EU direktíváknak megfelelő számú helyszínen mérik az NO2 koncentrációt folyamatos működésű, automata gázelemzőkkel. A gázelemzők mérési elve a jogszabályoknak megfelelő szabványos referenciamódszer, ellentétben a Levegő Munkacsoport által használt egyéb mérési módszerekkel, mondta Dézsi Viktor.

A vonatkozó jogszabály helyhez kötött méréseket ír elő a nitrogén-dioxid koncentráció egészségügyi határértékének ellenőrzésére. Ennek követelményei szigorúbbak, mint a passzív mintavételes mérési technikákra vonatkozók, amelyek csak indikatív mérésre használhatók, ezekkel nem válthatók ki a helyhez kötött mérések, tette hozzá a HungaroMet központ-igazgatója. Dézsi szerint az indikatív mérésre alkalmazott passzív mintavételi technika eredményeivel szemben támasztott követelmény, hogy a mintavételt és a vizsgálatot – beleértve a mintaelőkészítést is – a gyártó, illetve a szabvány előírásainak megfelelően végezzék. Hozzátette: a Levegő Munkacsoport leírásából nem derül ki, hogy a mérési helyszínek kiválasztása megfelel-e a jogszabályi követelményeknek, valamint a teljes mintavétel a vonatkozó szabványnak.

Megkérdeztük azt is, mennyire fogadja el a HungaroMet a két civil szervezet tavalyi mérési adatait, amelyek több helyen nagyon magas NO2-koncentrációt mutattak ki. Dézsi szerint fenntartással kell kezelni ezeket az adatokat. Mint mondta: a hazai jogszabályok előírják, hogy a mintavételt és a vizsgálatot végző szervezetnek a laboratóriumi tevékenységre vonatkozó akkreditációval kell rendelkeznie. Szerinte a Levegő Munkacsoport mérési/mintavételi kompetenciáját nem ismeri el harmadik fél, azaz nem felel meg a hazai jogszabályoknak, így az általuk mért adatok egyáltalán nem, vagy csak fenntartásokkal hasonlíthatók össze az OLM adataival.

Emellett a mért értékeket a hatályos hazai jogszabályban meghatározott koncentrációértékhez kell viszonyítani, amelyek megfelelnek az európai uniós előírásoknak. Ezért Dézsi szerint a néhány hónapra kapott átlagos havi koncentrációt az éves határértékhez viszonyítani tudománymódszertani hiba, és aki ezt nem veszi figyelembe, az téves következtetések révén szándékosan félretájékoztatja a nyilvánosságot.

Mint közölte: EU direktívák és harmonizált európai szabványok rögzítik, hogy a forrástól milyen távolságra és magasságban kell elhelyezni a mintavevő nyílásokat. Ha ugyanis ezeket túl közel helyezik el a forráshoz, akkor nem az immissziót (környezeti levegő), hanem az emissziót (kibocsátás) mérik, ennélfogva alkalmatlan és súlyosan félrevezető lehet az összehasonlítás az immisszióval kapcsolatos szabályozásokkal. Mivel az NO2 koncentráció a forrástól távolodva exponenciálisan csökken, ezért a forráshoz túl közel telepített mintavétel jelentősen torzítja a levegőterheltség valós szintjét.

Azt viszont elismerte a Referencia Központ igazgatója, hogy valóban lehet nagy különbség NO2-koncentrációban két közel fekvő utca között. Mint mondta, a NO2 kibocsátás jelentős része közlekedési eredetű, de a légköri koncentrációt jelentősen befolyásolja az ózonnal történő fotokémiai reakció is. A szélirány, a szélsebesség és egyéb meteorológiai paraméterek tekintetében nem mindegy az utcák elhelyezkedése sem. A magas épületekkel határolt szűk utcákban tapasztalható „utca kanyon” hatás miatt ugyanis lokálisan a szennyezők feldúsulhatnak, vagy éppen csökkenhet a koncentrációjuk. A fenti szempontok mellett sok egyéb tényezőt is figyelembe kell venni.

Budapest Dézsi szerint sem tekinthető légszennyezettség szempontjából homogén területnek, ezért is tart fenn az OLM 10 darab folyamatos működésű automata mérőállomást. Ezek megfelelnek a hazai és az uniós jogszabályok által meghatározott állomástelepítési kritériumoknak. Végül közölte, hogy a főváros által kiadott Budapest környezeti állapotértékelése 2022 című tanulmány is azt igazolja, hogy „kiegészítő mérőpontokon mért eredmények az adott időszak tekintetében nagymértékben hasonlóak a referenciaként meghatározott mérőállomások eredményeivel, mind a szennyezőanyag-koncentrációk napi lefolyása, mint az átlagos értékek tekintetében egyaránt”.

Levegő Munkacsoport: A HungaroMetnek épp az utca kanyonokban kellene mérni

A Levegő Munkacsoport szerint nem állítják, hogy a passzív mérés ugyanolyan pontos, mint a Hungaromet gázelemző automatáinak mérése (amelynek amúgy szintén van jelentős mérési bizonytalansága), vagy helyettesíti azt. A passzív mérést az NO2 koncentráció egy hónapi átlagának indikatív meghatározására használták. A kritika a szervezet szerint azt sugallja, hogy csak a magyar jogszabályokban rögzített mérési módszerekkel lehet megfelelően megmérni a NO2 koncentrációt, miközben tudományos kutatások sora használja ezt a módszert. A mérési helyszínek kiválasztása és a mintavétel sem véletlenszerűen, hanem a gyártó útmutatása alapján történt. Azért viszonyították a márciusi átlagot az éves határértékhez, mert elegendő forrás hiányában éves átlagot nem tudtak mérni, és márciusban a téli és nyári értékek közötti értékek a jellemzőek.

A szervezet szerint Budapest belvárosában az utak menti járda feletti levegő környezeti levegőnek számít, hiszen a gyalogosok azt lélegzik be, és a járdán kívül alig van más közterület, ahol a gyalogosok tartózkodnak. A passzív mérők elhelyezése pedig megfelelt a vonatkozó EU-s irányelvnek, amely azt írja elő hogy a mérőműszer nyílása „nem lehet a források közvetlen közelében”. Ez amúgy még az utak közepén lévő elválasztó sávokban is lehetővé teszi a mérést, amennyiben ott gyalogos forgalom van, közölte a Levegő Munkacsoport.

Emissziós méréssel összehasonlítani a járda feletti levegő mérését a szervezet szerint súlyos félrevezetés, hiszen az emissziós mérés egy meghatározott forrásból közvetlenül kibocsátott anyagok mérését jelenti, például a kipufogóból kiáramló gázokét. Hozzátették: a mérések nagy részét azért végezték „utca kanyonokban”, mert Budapest belvárosának túlnyomó része ilyenekből áll. Úgy gondolják, hogy ha a Hungaromet a budapesti légszennyezettség heterogenitását, illetve kiváltó okait szeretné bemutatni, akkor nem csak közepesen forgalmas utak melletti tereken (pl. Széna tér, Kosztolányi tér, Erzsébet tér, stb.), hanem, nagy forgalmú utcák közvetlen közelében, „utca kanyonokban”, sétálóutcákban, nagyobb parkokban kellene mérnie.