Megkeseríti az életünket: bűz és zaj miatt küzd több település a közeli állattartó telepekkel

Dunakilitin 2022 tavaszán adták át az új tehenészeti telepet, már azon a nyáron érkeztek lakossági panaszok: bűz, zaj és a féltett ivóvízbázis miatt – emlékeztetett a múlt héten tartott lakossági fórumon Kovács Andor Tamásné polgármester. Miután ezek sokasodtak, tavaly ősszel döntött úgy a helyi képviselő-testület, hogy saját költségén független szakértő segítségét kéri egy környezeti hatásvizsgálatban. Ez nemrégiben készült el. De mielőtt a fórumon elhangzottakról beszámolnánk, röviden bemutatjuk, hogy Észak-Dunántúl több másik településén miként küzdenek ugyanezzel a gonddal, és hol tartanak az ügyeik.

Kisbéren már több mint egy évtizede hadakoznak a helyiek egy sertéstelep és biogázüzem okozta elviselhetetlen bűz ellen. A számtalan lakossági jelzés, tiltakozás, aláírásgyűjtés ellenére nem történt előrelépés, a lakók pertársaságot alapítottak, és a bíróságon próbálják jogaikat érvényesíteni. A Magyar Természetvédők Szövetsége kisfilmet is forgatott az ottani helyzetről.

A Győr melletti Töltéstaván is hosszú évek óta a helyi állattenyésztésből eredő erős szaghatás miatt birkóznak két helyi agrárvállalkozással. A település vezetői néhány hónapja bejárást tartottak, majd abban egyeztek meg, hogy az agrárvállalkozások nyáron nem mozgatják a hígtrágyáikat, plusz a szagsemlegesítő szer használatát megduplázzák. Abban bíznak a helyiek, hogy ezek után jóval kisebb lesz (vagy megszűnik) a főleg a nyári hónapokban egyre elviselhetetlenebb bűz, amely folyamatosan nagyobb településrészeket érintett.

A Csorna és Győr közötti Kónyban Aller Imre polgármester szerint másfél évtizedes küzdelemre tett pontot az, hogy lakossági aláírásgyűjtés után ő és még három magánszemély perre ment az egykori téesztelepet megvásárló magántársaság ellen a bűz okán. A lakóházaktól 800 méterre lévő állattartókkal nemrégiben a bíróságon végül egyezségre jutottak, az elmúlt két nyáron már normalizálódott a helyzet. A felperesek kérése volt, hogy a környezethasználati engedélyben foglaltakat a hígtrágya azonnali bedolgozására az agrárvállalkozás tartsa be – azóta nincs gondjuk a szaghatásokkal. Aller szerint sokat küszködtek 2022-ig, amikorra tűrhetetlen lett a helyzet. Érdeklődött más településeken, hasonló ügyekben mire jutottak, és amikor azt látta, hogy semmire, akkor ment bíróságra. „Ebbe nagyon bele kellett állni” – mondta.

Honnan fúj a szél?

Visszatérve a dunakiliti fórumra: a hatásvizsgálatot elkészítő Szente Eszter elmondta, hogy egy bejáráson megnézték az új istállót, fejőházat, trágyatárolót, de bűz- és zajmérést nem végeztek, azt modellvizsgálaton elemezték. A mintavételek alapján a közeli Zátonyi-Duna vízminősége kapcsán semmilyen szennyezés nem valószínűsíthető, a felszíni és felszín alatti vizeket nem veszélyezteti a telep működése.

Ami azonban a szaghatást illeti, azzal alapvetően az a gond, hogy az új tulajdonosok a telep fejlesztésével – jelenleg 1380 férőhelyes istálló üzemel, plusz egy 250 férőhelyeset építhetnek most – együtt a technológiáját is módosították hígtrágya-öblítésesre, ami megváltoztatta a telep környezetére gyakorolt hatásait. A legközelebbi lakóház 380, védendő üdülőingatlan 95 (!) méterre található. Így nem csoda, ha a szakértői vélemény szerint a szaghatás mindkettőt érintheti.

Ugyanez a helyzet a zajjal, amit 61 szellőztetésre használt ventilátor (ahová egyébként szagcsökkentő anyagot juttatnak be) okoz: vagyis a szakértői vélemény szerint lehet határérték-túllépéssel érintett ingatlan. Ezek zavaróak lehetnek a lakosság számára, az önkormányzathoz érkező panaszok megalapozottak voltak – állapította meg a szakértő. Külön pech, hogy itt hiába északnyugati az uralkodó szélirány (ami Dunakiliti felől tartana a telep irányába), a tanulmányok szerint alacsonyabb légrétegekben, 10 méter alatt a domborzati hatások miatt 65-80 százalékában mégsem onnan fúj a szél.

Domokos Zsolt, a Dunakiliti Agrár Zrt. igazgatósági tagja örült, hogy bebizonyosodott, nincs veszélyben a falu ivóvízbázisa, azt pedig nem tagadta, van tennivalójuk a bűzt és a zajt illetően. „Sajnos ezt a technológiát választottuk” – jelezte, amikor a hígtrágyaöblítésről beszélt. Abban bízik, hogy ebben az évben javulhat a szaghatás, ha a hígtrágya hígítása elindul, ez számára előremutató megoldásnak tűnik. Szalmabálás zajvédő fallal próbálkoztak, tavasszal újabb kísérletet tesznek másfajta megoldással. „Igyekszünk megfelelni, de mindenkinek nagyon nehéz lesz” – mondta. Úgy látja, az engedélyezési eljárásra benyújtott biogázüzemük – mely legkorábban másfél év múlva épülne meg – is segíthet majd a szaghatások kivédésében.

„Erőfeszítések részünkről eddig is voltak, azt is elfogadom, ha valaki azt mondja, ebből nem érez semmit. Ezzel nem tudok vitatkozni.”

Nagy István agrárminiszter szerint, aki a mosonmagyaróvári körzet egyéni országgyűlési képviselője is, erre a helyzetre megoldást kell találni, ahogy eddig is, párbeszéddel – úgy látja, a cégvezetés nyitott, így minden lehetőséget biztosítani kell (ebben segítséget is ígért) a technológiai korszerűsítésben, hogy a bűz és a zaj csökkenjen.

Az első hozzászóló a telephez közel lakó, a szagot és a zajt talán legjobban elszenvedő Bieber Miklós volt. Azt nem értette, hogy ha a szakértői vélemény tavaly novemberben elkészült, miért csak a fórum előtt három nappal került fel a község honlapjára. Úgy tudja, azért, mert az Agrár Zrt. üzleti titokra hivatkozva bizonyos részek közzétételéhez nem járult hozzá.

A polgármester szerint az önkormányzat mindent megtett, hogy a jogszabályokat betartva lépjenek az ügyben. „Arról nem tehetünk, hogy az önkormányzat, mivel nem hatóság, bizonyos helyzetben tehetetlen volt.” Hozzátette, semmit nem titkoltak el, a tanulmány szó szerint került fel a honlapra. Az kétségtelen, hogy a céggel és annak ügyvédjével – adatvédelmi okokból – egyeztetniük kellett.

Bieber úgy folytatta: akárhonnan fúj a szél, valahol mindig büdös van, ráadásul a nehézgépjármű-forgalom is jócskán megnőtt. Nagy Istvánnak azt címezte: nekünk nem remény kell, hanem megszüntetni azt, ami most van, mert megkeseríti az életünket. Azt, hogy milyen módon, nem a mi dolgunk.

Monostori Aurél ügyvéd, környezetvédelmi szakjogász szerint szinte egyedülálló az országban, hogy ilyen ügyben egy önkormányzat saját költségén kérjen fel szakértőket. Szerinte az ügyvezető partner abban, hogy a helyzet javuljon, hisz a zavaró hatást is elismerte. „Nincs az a határérték, aminél ne lenne érzékenyebb a lakosság orra, füle, és mindig lehet mondani: nekem nem jó. Önöknek azt kell eldönteni, hogy akarnak-e pereskedni, nagyon összeszedni, mit szeretnének, és hogy az reális-e.”

Mismásolás helyett számonkérés

Fülöp Zoltán helyi lakos furcsállta, hogy mindig modellezéssel vizsgálják a terhelést, és támaszkodnak egy-egy engedély kiadásakor ezekre az adatokra. Szerinte a legnagyobb probléma az istálló öblítésekor kiáramló bűz, amit a ventilátorok kinyomnak. Úgy látja, biztosan jó dolog egy biogázüzem, de nem a falutól egy kilométerre, hisz többletterheléssel jár a falu számára, és így most újabb zajforrással is számolhatnak.

„Először oldják meg megfelelő technológiával, hogy ne legyen bűz és zajhatás, utána fejlesszenek. Olyan ez, mint egy elszabadult hajóágyú. Nem ellened szól, Zsolt, mert te az előírt jogszabályokat tartod be. Ha azonban azok nem jók, módosítani kellene őket: talán ebben a miniszter úr is tud segíteni.” Nagy István szerint minden paraméter európai, ezen változtatni egységesen lehetne csak az unióban, de a sztenderdek folyamatosan szigorodnak. Fülöp határidőt és felelőst kért, hogy mikorra végzik el azokat a fejlesztéseket, amik a bűzt és a zajt megszüntetik, konkrét megoldást, aminek mérhető és érzékelhető eredménye van. A miniszter válaszától idézzük kettejük párbeszédét.

– A vállalkozó a felelős ezért, a mi dolgunk az, hogy a vállalásait kontroll alatt tartsuk. Kérhetünk tőle egy olyan időtervet tőle, hogy mely időszakokban mi következik.

– Évek óta megy a mismásolás: ki lesz ezért számonkérhető? Kérhetjük öntől is ennek kontrollálását?

– Nézze, nagyon egyszerű: én kinek a bizalmából vagyok itt? (Bekiabálás a miniszternek: „ezt akarjuk tudni!”). Ha nem történik előremozdulás jövő áprilisig, amikor a választás van, abból én rosszul jövök ki. Ha viszont az látszik, hogy ütemezetten, lépésről lépésre halad előre a dolog, akkor képviselőként tettem a dolgomat.

Fülöp Zoltán azt kérte a jelenlévőktől, hogy a falu fogjon össze, tegyen bele pénzt és energiát, mert anélkül nem érnek el eredményt. Szerinte az, hogy a vállalkozás a jogszabálynak megfelel, nem azt jelenti, hogy a hatások az itt élőket nem zavarják.

Olasz Csaba – ahogy ő fogalmazott – „bizalmas kérdést” tett fel Nagy Istvánnak.

– Mielőtt nekiállunk pereskedni: van a káeftében része?

– Bár lenne.

– Akkor kevesebb pénzünkbe kerül a pereskedés.

Helyi ügyről nem helyben döntenek

Suri László negyven évig dolgozott ezen az agrártelephelyen, akkor mélyalmos, szalmás állattartás volt minimális szagterheléssel. Azóta a szélirány is megváltozott – vélhetően az éghajlatváltozás okán is –, így pont a marhatelep felől fúj a falu felé. Úgy érzi, a gond legerősebben nyáron jelentkezik, az egyre elhúzódó kánikulában.

„Nem vitatom, hogy ez a tehenészeti telep az ország egyik legkorszerűbb ilyen létesítménye, állatjólétileg kifogástalan. A szakembert nem zavarta ezen technológia megtervezése során a település közelsége?

Olvastam a tanulmányt, a 35. oldalon felsorolták, mely fajokra milyen hatással van a telep működése. Az ember a 109. oldalon jelenik meg azzal a megjegyzéssel, hogy nincs rá káros hatása.

Megbetegedni biztosan nem fogunk, de nem lehet nyugodtan élni – márpedig ehhez mindenkinek joga van. Miért választ a település képviselő-testületet, ha a falu érdekében nem tudnak fellépni?” – kérdezte azt fájlalva, hogy helyben szinte nem marad hatásköre ilyen ügyekben az önkormányzatnak, kiszorították a döntési lehetőségből.

A dunakiliti kötődésű Raskó György agrárközgazdász azzal kezdte, hogy bár nem állandó lakója a falunak, ingatlana van a településen, és főleg nyáron gyakran tölti itt az idejét. Szerinte sem normális állapot, hogy amikor nyáron esténként lehűlne a levegő, nem lehet ablakot nyitni a bűz miatt.

„Gyerekeim szerettek idejárni az unokákkal, ám mostanában nem jönnek emiatt. Nekem is van több állattenyésztő telepem, több mint 70 ezer sertést állítunk elő évente, de szagmentesítettük. Ott 10 méterre a teleptől semmi nem érezhető a zárt rendszer miatt. Óriási költsége volt, elismerem, de a Lajoskomáromban élők is ugyanígy protestálhatnának. Vállalkozóként invesztáltam azért, hogy ez a konfliktus ott ne robbanjon ki. Erre szerintem itt is szükség van a jó megoldáshoz.” Raskó úgy látja, a biogázüzem nagymértékben csökkentheti a szagterhelést. A mostani technológia ugyanis szerinte csak ott valósítható meg, ahol legalább 5 kilométerre nincs lakóövezet.

A bűz elriaszt, vagy pang az ingatlanpiac?

A falubeli ingatlanok értékcsökkenését milyen keretből rendezi a kormány vagy az önkormányzat a lakosoknak? – tette fel a kérdést Smeringa Róbert. Szerinte ez mostanra már 10-30 százalékosra tehető Dunakilitin és vonzáskörzetében

„Megkárosítani pofátlanul a helyieket nem szabad. Legyünk bizalmatlanok, mert tavaly szeptemberben itt a gyűlésen még azt mondták, nem lesz biogázüzem. Lehet polgári engedetlenségben, sztrájkokban, lezárásokban gondolkodni, mert jogilag nem fog megoldódni a kérdés” – jósolta.

A polgármester az ingatlanok értékcsökkenését azzal magyarázta, hogy pang a piac, mert akik Pozsony környékéről az olcsóbb otthonok reményében ide akartak költözni, azok már vettek itt házat. A fórumon végül abban maradtak, hogy az önkormányzat intézkedési tervet kér Domokos Zsolttól arról, hogy milyen lépéseket tesz a helyzet javításáért.