Meglepő okfejtéssel állt elő Orbán Viktor a szokásos pénteki rádióinterjújában, amikor a magyar gazdaságot befolyásoló külső tényezőkről kérdezték. A miniszterelnök arról beszélt, hogy a kommunisták és a liberálisok mindig felmentésként használták a világgazdasági folyamatokat. Szerinte ez csak magyarázkodás és felelősséghárítás volt, ami zsigerileg távol áll tőle.
„Szívesen beszélek külső tényezőkről is, de ezt egy rossz iskolának tartom. De én abban nőttem föl – a ‘70-es, ’80-as évekről beszélek –, hogy ha valami nehézség volt itthon, akkor arra hivatkoztak a komcsik, hogy kívülről gyűrűzik be, a liberálisok meg azt mondták, a világgazdaság trendje. És ezt fölmentésként használták arra, hogy hát ha ilyen nehéz helyzet van, akkor itt sem mehetnek jól a dolgok. Ezt én mindig idegesítőnek találtam, felelősséghárításnak, magyarázkodásnak. A kérdés az, mi itthon a rendelkezésre álló eszköz, és mit akarunk csinálni. Tehát ne lebeszéljük magunkat a cselekvésről, mondván, hogy majd kívülről […], hanem mondjuk azt, hogy mindegy, mi van kint, akkor is bizonyos célokat el fogunk érni, meg fogunk csinálni. Tehát ezért szívesen válaszolok az ön kérdésére, de ez nem az én ösztönvilágom szerint való megközelítés, de ettől még izgalmas.”
Valójában ez azért izgalmas kérdés, mert Orbán gondolatmenetével szemben a kormány rendszeresen külső tényezőkre hivatkozik, mióta 2022-ben elkezdett visszaesni a gazdaság teljesítménye, és ennek nyomán romlott a magyarok életszínvonala.
Ha jól megy a gazdaságnak, az a kormány gazdaságpolitikáját és előrelátását dicséri, ha pedig rosszul, arról kizárólag Brüsszel, Németország vagy Ukrajna tehet.
Háború
A kormányzati kommunikációban az ukrajnai háború minden gazdasági problémánk okozója. Ha béke lenne, a magyar gazdaságnak is jobban menne, hallhattuk többször is a miniszterelnöktől és a kormánytól. Amiben természetesen van igazság, csak éppen ellentmond annak, hogy Orbán szerint ők sosem magyarázkodnak külső tényezőkkel. Tavaly novemberben is azt fejtegette egyik rádióinterjújában, hogy a kormány gazdasági céljainak eléréséhez békére van szükség. „A céljaink eléréséhez az kell, hogy vége legyen a háborúnak, mert a magyar gazdaság bajai kivétel nélkül a háborúból származnak” – mondta. Ebből az következik, hogy hiába vannak a kormánynak tervei és elképzelései a gazdaság felpörgetésére, addig nem tud lépni, amíg tart a háború.
Szankciók
A kormány az Európa-rekorder infláció miatt is folyamatosan külső tényezőkre mutogatott. Míg a Covid a világ összes gazdaságát alaposan megrángatta, az inflációnál ez nem így volt. A magyar kormány először háborús inflációról beszélt, holott az infláció növekedése már 2021 végén beindult, amikor még látóhatáron sem volt a háború. Orbán Viktor 2022. január 12-én jelentette be, hogy februártól korlátozzák hat alapvető élelmiszer árát, és a benzinárstopot is még bőven az orosz–ukrán háború kezdete előtt, 2021 novemberében vezették be. A 2022. június 10-i rádióinterjújában is arról beszélt a miniszterelnök, hogy a háború egyik legfontosabb következménye az infláció, ami egész Európát gyötri. „Ez egy háborús infláció” – mondta akkor Orbán, ami szerinte más, mint békeidőben.
A háborús inflációból egy pontonszankciós inflációlett a kormányzati narratívában. Onnantól már nemcsak a háború negatív gazdasági hatásai miatt drágult az élet Magyarországon, hanem az Oroszország ellen bevezetett „elhibázott brüsszeli” szankciók miatt. Orbán már a 2022. szeptember 26-i parlamenti ülésen is a kormányzati plakátokon bombaként ábrázolt uniós szankciókat hibáztatta a magas inflációért: „Ha megszüntetnék a szankciókat, az árak rögtön a felére esnének vissza, és az infláció is legalább megfeleződne.”
A 2023. február 27-i napirend előtti felszólalásában Orbán egyenesen vírushoz hasonlította a „brüsszeli szankciót”, és egyértelművé tette, hogy nem a kormány felelőssége az infláció elszabadulása. „Az inflációt ebben az évben nem tudjuk megszüntetni, mert az okai nem Magyarországon vannak. A bajt Brüsszel szabadította ránk az energiahordozókra kivetett szankciókkal. A betegség neve szankciós infláció, a vírus pedig maga a brüsszeli szankció” – jelentette ki a parlamentben. Az egyszer sem került elő Orbánék kommunikációjában, hogy többek között a 2022-es választási osztogatásnak és az ársapkák bevezetésének is köze lehet az infláció bedurvulásához.
A szankciókra mutogatás azért is volt látványos, mert a kormány igazából egyszer sem tudott magyarázatot adni arra, hogy Magyarországon miért magasabb az infláció, mint Európában bárhol máshol. 2023 júliusában például Magyarországon 17,5 százalék volt a drágulás mértéke, miközben az uniós átlag 6,1 százalék volt, a környező országokban pedig 8,9-10,3 százalék között alakult az infláció. Még korábban született erre egy magyarázat Orbántól, aminek szintén az volt a lényege, hogy rajtuk kívül álló okok miatt nagyobb a drágulás mértéke nálunk más európai országokhoz képest. 2022. június 27-én egy ellenzéki felszólalásra reagálva azt mondta a parlamentben, hogy „aki közelebb van a háborús zónához, ott az infláció is magasabb”. Ez akkor még igaz is lehetett, de 2023-ban már biztosan nem volt az: míg 2023 februárjában az infláció idehaza 26,2 százalék, az uniós átlag két és félszerese volt, addig az Ukrajnával ugyancsak szomszédos Szlovákiában 15,1 százalék, Lengyelországban pedig 15,9 százalék.
A 2023. február 25-i kormányinfón olyan érvelés is elhangzott Gulyás Gergelytől, hogy azért magasabb az infláció idehaza az uniós átlaghoz képest, mert Magyarország energiakitettsége lényegesen nagyobb. Adódik a kérdés: ki tehet arról, hogy Magyarország más országoknál jobban ki van téve az orosz energiahordozóknak, ha nem a kormány.
Német gazdaság
A magyar gazdaságpolitika immár mindenható irányítója, Nagy Márton a nyilvánosság előtt többször is a német gazdaság teljesítményét és a német kormány rossz gazdasági döntéseit hibáztatta a romló magyar exportmutatókért. „A német gazdaság bajban van, enyhe recesszióban fog maradni idén, és hát hogyha a német gazdaság bajban van, akkor alapvetően a mi exportunk nem megy” – nyilatkozta tavaly októberben egy helyen. Novemberben egy lakossági fórumon azzal magyarázta a magyar gazdaság technikai recesszióba süllyedését, hogy „Németország teljesen szétesett, és ezzel maga alá teperte a magyar gazdaságot”.
Decemberi parlamenti meghallgatásán pedig arról beszélt a gazdasági miniszter, hogy a romló exportmutatókért elsősorban a nyugat-európai piacok, főleg a német piac gyengélkedése a felelős. Nagy Márton odáig ment a német gazdaság ekézésében, hogy a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara évnyitóján már tanácsokat osztogatott a németeknek, hogyan kéne rendbe tenniük a gazdaságukat. 2023-ban a magyar export 26,3 százaléka ment Németországba, a magyar importban pedig 22,6 százalék volt a német részesedés. Annyi valóságalapja tehát van Nagy Márton kijelentéseinek, hogy a magyar gazdaság erősen függ a némettől, mégis furcsán veszi ki magát, ha közben a főnöke a külső tényezőkre való hivatkozást kárhoztatja.
Donald Trump
Orbán akkor is előszeretettel hivatkozik külső hatásokra, amikor azok kedvezőek. Elég csak arra gondolni, milyen várakozások előzték meg a kormány részéről Donald Trump második elnökségét. Úgy vezették fel a visszatérését, hogy vele eljön majd a Kánaán: nemcsak a békét hozza el Trump, hanem a magyar gazdaság fellendülését is. Még a 2025-ös költségvetést is Trump győzelmétől tették függővé. A kormány bevárta az úgynevezett „békeköltségvetés” elfogadását az amerikai elnökválasztással, amit azzal indokoltak, hogy annak eredményétől függ az orosz–ukrán háború lezárása, és ez határozza meg a magyar költségvetés lehetőségeit is. „A béke lehetővé teszi, hogy a 2025-ös költségvetésben több pénzt fordítsunk gazdaságfejlesztésre, béremelésre, otthonteremtésre és családtámogatásra! A most benyújtásra kerülő költségvetés a háború lezárásával és békével számol!” – olvasható a költségvetés bevezetőjében.
Most is arról beszélt Orbán, hogy jön majd a béke, és „a magyar gazdaság azzal számol, hogy egy nagyon erőteljes, pozitív külső hatás ér majd bennünket”. A kormányfő ugyancsak a Trump-hatásról beszélt a január 31-i rádióinterjújában, amiben így fogalmazott: „A gazdasági szereplők olyanok, hogy ha háború van, akkor óvatosak, hogyha kinyílik a lehetőség, és jön a béke, és lehet üzletelni, és lehet befektetni, lehet kockáztatni, van értelme vállalkozni, akkor megindulnak. Tehát én azt hiszem, hogy már a tavalyi évben is, de különösen az idei évben ez az amerikai hátszél dagasztani fogja a magyar vitorlákat is a gazdaságban.” Ez szintén felveti a kérdést, hogy akkor a magyar gazdaság teljesítménye mennyiben is függ a kormány döntéseitől és mennyiben a globális folyamatoktól.
Ezt az ellentmondást rendszeresen azzal oldja fel a miniszterelnök, hogy ő előre látta, mi fog történni a világban. „Amikor én arról beszéltem, hogy repülőrajt lesz, meg fantasztikus év lesz, akkor én tudtam, hogy hányadán állunk, tehát én nem lutrira mentem, vagy nem lottón fogadtam, hanem ismertem ezeket a számokat és folyamatokat. Érdekes összefüggések lehetnek, amiket persze közgazdaságilag nehéz kimutatni. Meggyőződésem, hogy a novemberben történt amerikai elnökválasztás benne van az adatokban. Mert Trump győzelme mégiscsak azt jelenti, hogy a háborús szakasznak biztosan vége lesz, és egy békekorszak következik” – mondta még január végén.
Ezzel tulajdonképpen azt mondta Orbán, hogy Trumpnak nagyobb ráhatása lehet a gazdaság teljesítményére, mint saját kormányának. Ugyanezt sugallta a február 17-i videójában, amiben az íróasztalán lévő papírokra mutatva arról számolt be, hogy az orosz–amerikai tárgyalások miatt csökkentek a gázárak és a forint is erősödött. „Itt azt látom, hogy tíz százalékkal máris estek a gázárak, és a forint is lendületet vett.” Szerinte ha ez így megy tovább, akkor csak idő kérdése, és az euró árfolyama „be fog nézni a 400 forint alá is”, ami végül is azt jelenti, hogy a forintárfolyamot is inkább külső tényezők alakítják, és nem a kormány gazdaságpolitikája.
