A kormánynak Ukrajna már nem szuverén ország, nem állam, csak „terület”

A kormánytagok körében és a kormánysajtónál az utóbbi hetekben egyre többször fordul elő, hogy Ukrajnára nem egyszerű országként hivatkoznak. A miniszterelnök kezdte az „Ukrajna nevű területtel”, majd Orbán Balázs „problémának” nevezte az országot – ezt később megmagyarázta –, de előkerült már a „maffiaállam” is. Orbánék kommunikációjában nem újdonság az ukrán szuverenitás megkérdőjelezése, de a diplomácia és nemzetközi jog szempontjából akkor is szokatlan, hogy így beszéljenek egy országról. Különösen, hogy a „területezés” kontextus nélkül olyan, mintha az ott élő ukrán nép nem is létezne.

„A háború valójában nem is Ukrajnáról, hanem arról szól, hogy az Ukrajna nevű terület, ami addig ütközőzóna, ütközőállam volt a NATO és Oroszország között, vonassék mostantól NATO-felügyelet alá” – mondta Orbán Viktor idei évértékelő beszédében. Majd azt is hozzátette, hogy „Ukrajna, illetve ami marad belőle ismét ütközőzóna lesz”. A magyar miniszterelnök nem először beszélt hasonlóan a szuverén országról, a „leterületezés” előtt, 2023-ban „senki földjének” is nevezte az országot, majd Afganisztánhoz hasonlította. A kijelentés miatt Kijev be is kérette a magyar nagykövetet.

Két évvel ezelőtt azonban még nem vált a kormányzati szótár és média állandó elemévé, hogy Ukrajnát ne önmagában, vagy mint egy önálló ország emlegessék. Ezúttal viszont más a helyzet. Vélhetően most az is felbátorítja őket, hogy úgy vélik, Trumppal egy oldalon állnak a háború kérdésében – bár Trump eddig még csak Zelenszkij nyilvános lehordásáig, illetve a katonai szállítmányok leállításáig jutott el.

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója nem „területként” hanem „problémaként” emlegette Ukrajnát. „Amerikai békét és üzletet csinál, az Ukrajna elnevezésű probléma meg majd a háborúpárti európaiak kontóján marad” – fogalmazott. Orbán Balázs a 444-nek azzal magyarázta a „problémát”, hogy szerinte ők arról beszélnek, hogyan kell lezárni ezt a konfliktust. „Arról beszélünk mi fog történni velük. Az Amerikai Egyesült Államok stratégiát váltott, arról beszélünk, minek kellene történnie, arról beszélünk, hogy amikor békekötésről gondolkodik a világ, akkor milyen megközelítéseket érdemes alkalmazni. Én arra hívom fel a figyelmet, mikor arról beszélek, hogy Ukrajna egy probléma lesz, hogy mi fog történni. Ha az amerikai békekezdeményezés sikerrel jár, akkor ők megkötik a saját dealjüket az oroszokkal és kivonulnak ebből a konfliktusból, és akkor Ukrajna mint legyengült, gazdasági erejét, önálló működését vesztett állam, ott fog maradni az európai politikusok nyakán” – mondta.

A politikai igazgató egyébként Orbán „területezését” is próbálta tisztázni. Szerinte Orbán Viktor arra utalt, hogy Ukrajna területét kell nézni a vitákban. „Jól láthatóan vannak érdekszférák, amik kialakultak. Az oroszok úgy gondolkodnak, hogy van olyan érdekszféra az Ukrajna nevezetű államon belül, amit ők a saját érdekszférájuknak tekintenek. Ezt gondolta, hogy van egy ilyen érdekszféra gondolkodás” – mondta. Szerinte mikor a kormány kialakítja a saját pozícióját ezt a megközelítést is érdemes figyelembe venni.

Miután a kormányzat vezető politikusai között általánossá kezd válni, hogy Ukrajnát valamilyen másik szó kíséretében emlegetik, nem meglepő, hogy a médiájuk és szócsöveik is ezt a vonalat erősítik. Beszállt Bayer Zsolt fideszes publicista is, de ő már továbbment, egészen egyértelműen fogalmazott: „Ez nem egy ország, ez nem egy állam, ez egy megrohadt maffia-szörnyállam, amelyik halállistákat készít, amelyik megfosztja állampolgárait a legalapvetőbb emberi jogoktól, amelyik úgy bánik a férfiakkal, mint az állatokkal” – írta. De a kormánymédiában már az Ukrajna nevű „marketingkampány” is megjelent.

A szuverenitás megkérdőjelezése

Azt, hogy egy megtámadott, évek óta a területeiért harcoló országot a mennyire szerencsés „területként” és „problémaként” emlegetni, más kérdés. Azonban a diplomácia, a nemzetközi jog, illetve részben a történelem szempontjából gyakorlatilag semmi nem támasztja alá ilyen kijelentéseket. Ahogy a világ nagy része, úgy Magyarország is de jure, azaz teljes jogú, független államként ismeri el az ENSZ tag Ukrajnát. Ez az „érdekszférák” szempontjából se kérdéses. Az Oroszország által annektált Krímet, Luhanszkot és Donyecket a nemzetközi közösség nagy részéhez hasonlóan Magyarország is az oroszok által ideiglenesen megszállt területeknek tekinti.

A kijelentések tehát azért is érdekesek Magyarország diplomáciája szempontjából, mert épp magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter az, aki ennél sokkal jelentéktelenebb megjegyzések miatt is bekéreti az érintett országok nagyköveteit. Ha nem az oroszokról van szó, akkor a magyar külügyminiszter láthatólag szeret nagyköveteket csuklóztatni, igaz, legtöbbször valószínűleg csak kommunikációs fogásként. Főleg azért, mert ezeket a berendeléseket előszeretettel kommunikálják kifelé is.

Arról, hogy Ukrajna területnek nevezése mennyiben van átfedésben a Kreml szóhasználatával Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-kutató a Telex műsorában azt mondta: ez nyilvánvaló kifejezése annak, amit már korábban is megtett a magyar miniszterelnök, „amikor azt mondta, Ukrajna nem szuverén, mert olyan mértékben szorul rá a Nyugat támogatására, hogy elvesztette szuverenitását”. Sz. Bíró szerint nem a magyar miniszterelnök fogja meghatározni, hogy szuverén állam-e Ukrajna vagy sem, másrészt szerinte attól, hogy egy agresszió áldozatává vált állam rászorul a komoly külföldi segítségre még nem veszti el szuverenitását. Sz. Bíró szerint Orbán területezése,

„ez a nyelvi fordulat is erre utalt, tehát az ukrán szuverenitás kétségbe vonására.”

Bár az ukrán államiságot maga is megkérdőjelezi, hasonló kifejezést (probléma, terület stb.) Vlagyimir Putyin orosz elnök sem használt Ukrajnára, azt sosem rejtette véka alá, hogy megítélése szerint nincsenek is ukránok. 2023-ban azt mondta, hogy Ukrajna a Szovjetunió megalakulása előtt nem is létezett. Putyin korábban több részletes értekezést is kiadott, ezekben sokszor megismétli rögeszméjét, miszerint azok, akiket egyesek ukránoknak tartanak, ugyan kicsit másképp, de ugyanúgy beszélnek mint az oroszok, vagyis végső soron nem is különböznek tőlük. Putyin külső erők mesterkedésének tartja, hogy ma léteznek ukránok, szerinte ha más, külső erők nem dolgoztak volna rajta, akkor nem is léteznének.

A putyini megközelítést néhány napja Kövér László, az Országgyűlés elnöke gyakorlatilag szó szerint felmondta egy interjúban, igaz, az Inforádiónak azt is kijelentette, hogy a Washingtonnal és Moszkvával való tárgyalások közben „egyébként Ukrajnáról se feledkezzünk el, mert alapvetően talán mégiscsak az ukrán embereknek az érdeke lenne az elsődleges, hogy ők végre-valahára egy európai értelemben is normális életminőséget biztosító országban tudjanak élni, és urambocsá' az a több millió, ha nem több tízmillió ukrán, aki most éppen Nyugat-Európában van, haza tudjon költözni a szülőföldjére”.

Nem csak egy „terület”

Azzal, hogy egyáltalán mi valójában Ukrajna, és az olyan állításokkal, miszerint csak egy mesterséges ország, az orosz-ukrán háború első heteiben a Telexen is részletesen, videóban is foglalkoztunk.

Az orosz-ukrán viszály történelmét bemutató videóból kiderül, hogy nem sokkal a magyar államalapítás előtt a vizek nomádjainak is nevezett északi eredetű varégok, a helyi szláv törzsekkel összeolvadva létrehozták a Kijevi Rusznak nevezett államot. Ennek területe 1054 környékén a mai Ukrajna és Oroszország egy részét is lefedte. Az idővel elkülönülő oroszok, ukránok és belaruszok is a Kijevi Ruszból eredeztetik magukat, komoly viták közepette. Az oroszok azon az alapon sajátítanák ki a Rusz örökségét, hogy a Kijevi Rusz lakói magukat „ruszkijnak”, azaz orosznak hívták. Az ukránok viszont joggal mondhatják, hogy az állam még a nevét is a mai ukrán fővárosról, Kijevről kapta. A Kijevi Rusz 1240-re bomlott fel, az egyre nagyobb birodalmat építő oroszok több száz évvel később, az 1700-as években kezdtek újra hivatkozni az akkor már 500 éve nem létező kijevi ruszra.

A Nagy Katalin cárnő idején konstruált mítoszra épít ma Putyin is, aki azt hangsúlyozza: az orosz, az ukrán és a belarusz ugyanaz a nép. Szerinte a közös nyelv, a közös hit és a közös uralkodói dinasztia is összeköti őket. Bár az orosz elnök úgy beszél az ukrán területekről, mint Oroszország ősi, természetes részéről, azonban ez viszonylag modern megközelítés. A mai orosz és ukrán területek sorsa már akkor különvált, mikor Magyarországon még az Árpád-ház uralkodott. A Moszkvai Nagyfejedelemség önálló útra lépett, az ukrán vidék pedig az európai történelem részévé vált a lengyel-litván állam fennhatósága alatt. A határokról viszont az ukránok megkérdezése nélkül döntöttek, az általuk lakott vidéket többször is felosztották a történelemben.

A „krajna” szó lengyelül határt jelent, innen ered a mai Ukrajna neve is. Itt, a birodalmi központoktól távol szerveződött meg az 1600-as évek végén a szabad kozákság, akikre az ukránok úgy is szoktak hivatkozni, mint az első független ukrán állam megalapítóira. Az orosz emlékezetben az orosz-ukrán egység fő érve az, hogy a kozák állam 1654-ben Moszkva protektorátusát kérte. Az általában már kevésbé említik, hogy az oroszok elvették a kozákok autonómiáját és beolvasztották a területeiket az orosz közigazgatásba. Az 1700-as évekig Kelet-Ukrajna orosz, Nyugat pedig lengyel fennhatóságú volt. A 18. században Oroszország meghódította a mai Dél-Ukrajnát, amit Új-Oroszországnak neveztek el. Ekkor foglalták el a Krímet is, meg is kezdték a sziget orosz betelepítését. A mai Ukrajna területén nagy része az 1790-es években, Lengyelország felosztásával orosz fennhatóság alá került. A nemzeti ébredés az ukránoknál is az 1800-as években jött el, amit éppen az oroszosító politika erősített meg. Komolyabb függetlenségi mozgalmak viszont csak a 20. század elején indultak, elsősorban a mai Nyugat-Ukrajnában.

Az I. világháború végén megnyílt az esély az ukrán államiság előtt. A Központi Hatalmak 1918-ban elismerték az önálló ukrán államot. Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel után az ukrán területeken is polgárháború volt: oroszok, ukránok, lengyelek és anarchista parasztok álltak egymással szemben. A kommunisták győzelme és a lengyel-orosz háború után 1922-ben Ukrajnát a megkérdezése nélkül beolvasztották a megalakuló Szovjetunióba. A bolsevikok eleinte engedékenyebbek voltak, megalakulhatott a Szovjet-Ukrán Tagköztársaság. Ez bár valódi függetlenséget nem jelentett, de első éveiben az ukrán kultúra és oktatás fejlődésnek tudott indulni.

Ezt a lenini nemzetiségpolitikát Putyin ma a bolsevikok ősbűnének tartja Oroszországgal szemben. Ukrajnát „Lenin Ukrajnájának” nevezi amit szerinte egy az egyben a bolsevikok hoztak létre. Putyin történelmi hibának tartja, hogy a szovjet alkotmányba beleírták, hogy a tagköztársaságok szabadon kiválhatnak. Ez a Szovjetunió felbomlásáig formalitás volt, utána viszont erre hivatkozva önállósodtak a tagköztársaságok.