Alapellátás Magyarországon: betöltetlen háziorvosi praxisok, kevés utánpótlás, ötször annyi szakrendelésre utalt beteg

Egyre több háziorvosi praxis betöltetlen, a szakma elöregedőben van, a háziorvosi hivatás nem vált presztízzsé a fiataloknak – derül ki a Status praesens: egészségügyi alapellátás a mai Magyarországon című tanulmányból, ami a Tárki Társadalomkutatási Intézet 2024-es Társadalmi Riportjában jelent meg.

Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara korábbi elnöke szerint a szocializmusban bevett dolog volt az „egy falu–egy orvos–egy nővér” elvű ellátórendszer. A rendszerváltozás után ezt felváltotta a jelenlegi háziorvosi rendszer, amelynek első szakasza szerinte sikeres volt, de az elmúlt 10 évben egyre több a probléma, és mára a közbeszédben is téma lett, hogy az alapellátás ebben az állapotában fenntarthatatlan.

2024 júliusában a háziorvosi praxisok több mint 10 százaléka betöltetlen volt

Mielőtt belemennénk a tanulmány részleteibe, érdemes tisztázni, mi az alapellátás jelentősége. A törvény szerint az egészségügyi alapellátás azért van, hogy a beteg a lakóhelyén hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, folyamatos egészségügyi ellátást kapjon. Az egészségügyi alapellátás nem azonos a háziorvosi rendszerrel, annál tágabb fogalom. Fontosabb intézményei a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás, a fogorvosi alapellátás, az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátás, a védőnői és az iskola-egészségügyi ellátás.

Az alapellátásban részt vevő dolgozók praxisközösségeket hoznak létre. A praxisközösség több (legalább öt) háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálat szoros együttműködését jelenti. Ez egészül ki például dietetikus, gyógytornász, pszichológus, védőnő, esetleg fizioterápiás asszisztens bevonásával. A praxisközösségek célja a helyi ellátás színvonalának emelése.

Kincses Gyula tanulmánya szerint a háziorvosok, a háziorvosi praxisok megismerését nehezíti az, hogy a két fő adatforrás – a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) – nem azonos számokkal dolgozik. A KSH alapegységnek a dolgozó háziorvosokat tekinti, függetlenül attól, hogy hány praxist látnak el. A NEAK pedig a praxisokat, eltekintve attól, hogy a praxist betöltik-e, vagy sem.

A KSH adatai szerint 2023-ban 5604 háziorvos dolgozott Magyarországon. A NEAK 2024 júliusában 6431 praxist tartott nyilván. Tehát közel 900-zal kevesebb háziorvost jegyez a KSH, mint ahány praxist a NEAK. A különbség megfelel a betöltetlen praxisok számának.

2024 júliusában az engedélyezett praxisok 12,8 százaléka tartósan betöltetlen volt. A felnőtt praxisok 8,7 százaléka betöltetlen, a gyermekorvosi praxisok 20, míg a vegyes praxisok 25 százaléka. A betöltetlen praxisok száma 2010 januárjától 2024 júliusáig 5,8-szeresére nőtt. Az emelkedés a betöltetlen felnőtt praxisok esetében 8,3-szeres, a vegyes praxisok esetében 3,9-szeres, a házi gyermekorvosi praxisok esetében 10,9-szeres.

Itt fontos megemlíteni, hogy a felnőtt praxisok alapvetően városokban, nagyobb településeken vannak, míg a vegyes praxisok inkább a kistelepüléseken, ahol az életminőség egyébként is alacsonyabb.

A tanulmány szerint a helyzetet tovább rontja, hogy a háziorvosoknak és az önkormányzatoknak pénzügyi érdekük, hogy a praxisok tartósan betöltetlenek maradjanak. Ennek az az oka, hogy a helyettesítéssel fenntartott praxis után a NEAK többet fizet, mintha az üres praxist más, működő praxishoz csatolnák.

A KSH statisztikája szerint hiába csökkent folyamatosan a háziorvosok száma és a népesség, az ellátott esetek száma/aránya enyhén nőtt. Ami még kiemelhető, hogy egyre kevesebb beteget láttak el a saját lakásában, a háziorvos és a páciens inkább a rendelőben találkozott egymással. 2023-ban egy háziorvos éves átlagban összesen 10,1 esetben látott el beteget rendelőn kívül, ami kevesebb mint havi egy alkalom. Kincses Gyula szerint ez kérdésessé teszi, hogy van-e értelme fenntartani ezt az ellátási formát.

Kincses Gyula szerint a „praxisközösség csupán adminisztratív jellemzője a rendszernek, egyelőre tényleges tartalommal nem töltötték fel”. A praxisok átlagosan 1,26 rendelőt tartanak fenn. Ha a helyettesítéssel ellátott rendelések is számítanak, akkor a legtöbb rendelőt, egész pontosan 13-at, egy Szikszói járásban lévő háziorvos üzemelteti, aki saját vegyes praxisa mellett további két praxist is helyettesít, összesen 4350 lakost kell ellátnia, ebben mindössze két szakápoló segít neki. Az adatok szerint 17 olyan praxis van, amely nyolcnál több rendelőt tart fenn, ebből csak egyben dolgozik két orvos, és csak hat esetben van második nővér is a praxisban. Öt vagy annál több rendelőt 133 praxis működtet, ebből csak háromban dolgozik két orvos, és 18-ban van további szakdolgozó.

A tanulmány szerint mindez vagy ellátásbiztonsági, vagy adathitelességi aggályokat vet fel.

Elöregedőben van a háziorvos-társadalom

Ahogy már a cikk elején említettük, a háziorvosi rendszerrel szemben elvárás volt, hogy helyben oldjon meg problémákat, és így ne kerüljenek a betegek feleslegesen magasabb ellátási szintre, tehát például beutalóköteles szakrendelésre, kórházba. A tanulmány szerint ez az elvárás nem teljesült: a Covid-időszakot leszámítva az elmúlt években ötször annyi beteget utaltak be szakrendelésre, mint korábban. 1990-ben havi 42,8, azaz alig több mint napi két beteget utaltak szakrendelésre, ez a szám 2019-ben már 208,3-ra, azaz napi 10,4 főre nőtt, vagyis minden ötödik beteget szakrendelésre utalták a háziorvosok.

A tanulmány szerint a beutalások számának növekedését alapvetően az elmúlt 30 év jelentős tudományos-technológiai fejlődése magyarázza. A szakellátás egyre inkább specializálódik, és egyre kevésbé elvárható, hogy a háziorvos egyedül, helyben oldja meg a páciensek problémáit.

A másik nagy gond, hogy folyamatosan nő a háziorvosok átlagos életkora. A háziorvosok medián életkora 61 év, 184-gyel több 60 évesnél idősebb vezet praxist, mint 60 év alatti. A legsúlyosabb a helyzet a házi gyermekorvosok esetében, ahol 63 év a medián életkor. 126 35 évesnél fiatalabb háziorvos szerepel ebben az adatbázisban, és 980 70 év feletti. Kincses Gyula szerint kevesen érdeklődnek a háziorvosi pálya iránt, így az utánpótlást nem tudják biztosítani.

Kincses Gyula szerint a szakma utánpótlását nem feltétlenül csak a háziorvosok számának növelésével lehetne bővíteni. Tanulmányában azt írta: szakmai konszenzus van abban, hogy az egészségügyi alapellátás megújításának kulcsa a szakdolgozók, ezen belül is a diplomás ápolók számának és kompetenciájának növelése. A háziorvos ugyanis munkaidejének jelentős részét nem orvosi, hanem adminisztratív, és szakértést nem igénylő feladatokkal tölti. Érdemi adatot a praxisokban dolgozó ápolók számáról a NEAK közölt, e szerint jelenleg egy praxisra 1,3 szakdolgozó jut.