Laczó Adrienn: A szabadságot, a szerelmet nem lehet négy fal közé zárni

„Ennyi ember előtt még soha nem beszéltem” – mondta a színpadon Laczó Adrienn, aki november végén mondott le a bírói tisztségéről. Szerinte mindenki azt akarja, hogy ne menjünk vissza az időben, és ne adjuk vissza a gyülekezés, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát.

Arról beszélt: a 20. században évtizedekig harcoltak a nők választójogáért, az egyenlő bánásmódért, és az állampolgárok egy csoportjának kizárása ellen. De 177 éve március 15-én a forradalmárok is a szabad véleménynyilvánításért indítottak forradalmat. Ezt a szent ünnepet használta fel idén a miniszterelnök, hogy harcot hirdessen mindenki ellen, aki nem ért egyet vele. „De minket nem lehet megfélemlíteni” – jelentette ki Laczó, és a tömeggel együtt kezdte szavalni a Nemzeti Dalt. Szerinte a gyülekezés szabadsága biztosítja a változás szabadságát, és ettől fél a hatalom.

Azt mondta: 24 éven át bíróként ítélkezett, és mindig azt tanulta, hogy a törvényeket be kell tartani.

„Ha törvénybe foglalják a szabadságunk korlátozását, mondhatjuk-e, hogy az a törvény erkölcstelen. És ha erkölcstelen, akkor törvény-e még vajon?”

Szerinte könnyebb bűnbakot keresni, mint megoldást adni, és hétről hétre meg kell mutatni, hogy „nem adjuk a szabadságunkat”. Laczó Adrienn szerint nem szabad elfogadni, hogy igazságtalan törvényekkel korlátozzák az alapvető jogokat. „A szabadságot, a szerelmet nem lehet négy fal közé zárni.”