Gyermekjogi Civil Koalíció: A felnőttek jogait gyakorlatilag kontroll nélkül lehet korlátozni a gyerekekre hivatkozva
Az UNICEF égisze alatt létrejött, Magyarország legnagyobb tagsággal bíró, gyerekekkel foglalkozó civil szervezeteket és gyerekjogi szakembereket tömörítő ernyőszervezete, a Gyermekjogi Civil Koalíció egy hónappal ezelőtt fordult szakmai állásfoglalásával az igazságügyi miniszterhez és a Fidesz frakcióvezetőjéhez, hogy felhívja a figyelmüket az Alaptörvény akkor még csak tervezett, 15. számú módosításának súlyos, gyermekjogi és alkotmányjogi szempontból is aggályos következményeire.
A Koalíció szerint a módosítással alapvető probléma, hogy az alapján a gyerekekre hivatkozva lehet a felnőttek jogait gyakorlatilag kontroll nélkül korlátozni. Ez pedig sem a gyermekek érdekét, sem pedig az értük felelős felnőttek érdekét nem szolgálja, mi több, minden ember jogbiztonsághoz való jogát súlyosan sérti. A civil tiltakozást övező módosítást semmilyen társadalmi vita vagy egyeztetés nem előzte meg, azaz nem kérdezték meg a gyerekekkel foglalkozó szakembereket arról, hogy e példátlan korlátozást lehetővé tevő jogi keretre egyáltalán szükség van-e, vagy esetleg kínálkozik más, a gyerekek védelmét előmozdító más megoldás is.
A magyar gyermekvédelem ugyanis valóban megerősítésre szorul, a Koalíció tavaly 40 pontban tette le a döntéshozók asztalára javaslatát a gyermekvédelmi reformokhoz szükséges azonnali beavatkozások köréről. A 40 pont egyike sem szorgalmazta az Alaptörvény módosítását, többnyire a már most is hatályos jogszabályok végrehajtása az állami szervek részéről jelentős elmozdulást hozhatna, azaz nem jogalkotásra, hanem a már most hatályos törvények végrehajtására lenne szükség. Ehhez pedig világos – a deklaráción túlmenő – tényleges politikai akarat, alapvető szemléletváltás és a szükséges erőforrások rendelkezésre bocsátása kellene.
A Koalíció szerint a módosítás ellentétes az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének szellemiségével, mivel az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint a gyermekek jogai egymással összefüggnek, és csak összhangban, a gyermek legfőbb érdekeit szem előtt tartva valósíthatók meg. A módosítás azonban nem biztosítja ezt az egyensúlyt. A módosítás Nem egyeztethető össze az Egyezmény garanciális szabályaival, nem határoz meg világos, jogilag egyértelmű kereteket az állam gyermekvédelmi kötelezettségeire, ami kiszámíthatatlan és aránytalan állami beavatkozásokhoz vezethet. A módosítás széles körű felhatalmazást adna a jogok korlátozására, a gyermekek védelme valóban kiemelten fontos, de a módosítás úgy fogalmazza meg ezt az állami kötelezettséget, hogy az alapot adhat más alapvető jogok – például a szülők neveléshez való jogának, a véleménynyilvánítás szabadságának vagy az emberi méltósághoz való jognak – korlátozására. Nem egyértelmű, milyen határok mentén és milyen célból korlátozhatók ezek a jogok, mivel az állam maga határozhatja meg ennek kereteit. A módosítás célja nincs világosan kifejtve, és nem előzte meg érdemi társadalmi és szakmai egyeztetés.
A módosítás jogbizonytalanságot teremt, kiszámíthatatlanná teszi a gyermekek védelmét. Az Alaptörvény módosítása hierarchiát állít fel az alapvető jogok között, ami szembemegy az eddigi jogi gyakorlattal. Az alkotmányokban a jogok közötti egyensúly megteremtése a szükségesség és arányosság elvére épül – ennek
felborítása kiszámíthatatlansághoz vezet. Nem világos, hogy minden esetben alkalmazni kell-e a szokásos alapjogi tesztet,
vagy bizonyos jogokat automatikusan alárendelnek másoknak.
A módosítás az állami beavatkozásnak automatikus elsőbbséget ad, felborítaná a gyermekek, szülők és az állam jogai közötti egyensúlyt, és lehetőséget teremtene arra, hogy az állam a „gyermekvédelemre” hivatkozva felülírja a szülők döntéseit. Ez növelné a bizalmatlanságot az állami intézkedésekkel szemben – még olyan esetekben is, ahol az állami fellépés eddig is indokolt és szükséges volt (pl. védőoltások beadása).
Kérdések merülnek fel a gyakorlati alkalmazás kapcsán. Milyen mértékben avatkozhat be az állam egy gyermek életébe, és milyen esetekben? Például, az állam beleszólhat-e a szülők vallásgyakorlásába a gyermekek védelmére hivatkozva?
A gyermekeket a módosítás eszközként használja a lehetséges jogkorlátozások igazolására, a gyermekvédelmet egy politikai eszközzé teszi, amely lehetőséget
adhat az állami hatalom szélesítésére. A gyermekek jogainak védelme nem lehet ürügy más alapvető jogok csorbítására.
A Gyermekjogi Civil Koalíció szerint a „kegyelmi botrány” nyomán hatályba lépett – gyermekjogi hatásvizsgálatokat is nélkülöző – törvénymódosítások néhány támogatható változás mellett tovább rombolták a gyermekvédelmi szakma presztízsét, az ellátórendszer működését, s tovább növelték a pályaelhagyók számát is. A gyermekvédelemben tapasztalt súlyos anomáliák és szakmai hiányosságok kiküszöbölése, az ellátásban részesülő gyermekek – a Gyermekjogi Egyezményben és az Alaptörvényben is rögzített – védelemhez és gondoskodáshoz fűződő jogainak érvényesülése érdekében a Kormány haladéktalanul kezdje meg a gyermekvédelmi rendszer reformját! A Gyermekjogi Civil Koalíció által javasolt azonnali intézkedések az alábbiak:
- Gyermekvédelem ágazati bérrendezése
- Gyermekszegénység komplex kezelése
- Gyermekjóléti alapellátás és gyermekvédelmi szakellátás működési
feltételeinek megteremtése - A gyermekjóléti alapellátás és a gyermekvédelmi szakellátás
gyermekközpontú együttműködésének erősítése - Gyermekvédelmi stratégia megalkotása
- Statisztikai adatgyűjtés reformja és átláthatóságának biztosítása
- Gyermekek életútjának vizsgálata a gyermekvédelem rendszerében
