Nagyjából három hónapba telt, hogy a január 7-én az akkor még hivatalban lévő Biden-kormányzat által szankciós listára tett Rogán Antal a Trump-adminisztráció döntésének köszönhetően április 15-én lekerüljön róla. Ez viszonylag rövid időnek számít, hiszen átlagos esetben már a listáról való lehúzás kérelmének benyújtása is egy-két hónapot vesz igénybe. Ahogy arról korábban már írtunk, elméletileg előfordulhat olyan eset, hogy közvetlen elnöki közbenjárásra akár napokon belül lekerül valaki a listáról, de ez csak olyan sürgős ügyekben képzelhető el, amelyet például humanitárius vagy nemzetbiztonsági okok indokolnak.
Rogán Antal esetében nem humanitárius, még csak nem is nemzetbiztonsági, hanem politikai okok állnak a listáról való levétele mögött, ezt az amerikai külügy is így kommunikálta. Közölték: a továbbiakban nem szolgálja az Egyesült Államok külpolitikai érdekeit a Rogán elleni szankciók fenntartása.
Amikor Rogán januárban felkerült a listára, egy kormányzati forrás a Telexnek azt mondta, szinte biztosak benne, hogy a Trump-adminisztráció nagyon hamar, heteken vagy pár hónapon belül leveszi onnan.
A kormányközeli Indexnek szerdán nyilatkozó Rogán azt mondta, biztos volt abban, hogy lekerül a listáról, hiszen szerinte csak politikai okokból került rá. „Ez egy politikai döntés volt, kifejezetten az amerikai demokrata kormány és Pressman nagykövet részéről. És ezt utólag a körülmények is egyértelműen igazolták. Azért is kerültem le ilyen gyorsan erről a listáról” – fogalmazott a lapnak.
Úgy tudjuk, a kormányzatban azért is voltak ennyire optimisták, mert a közvélekedésekkel ellentétben Rogán szankcionálásának indokait az amerikaiak nem „mélységi”, például hírszerzési információkkal támasztották alá, hanem olyan nyílt forrásból beszerezhető adatokkal, amelyek sajtócikkből és a Transparency International egyik jelentéséből származott. Az Indexnek ezzel kapcsolatban az eljárás bizonyítékait megismerő Rogán annyit mondott, „nem volt semmilyen bizonyíték, csak az egy darab újságcikk, egy külföldi internetes portálon. Semmi konkrét állítás, csak általános vádaskodás”.
A kormányzaton belül részben ezért is voltak meggyőződve arról, hogy Rogán szankcionálása színtiszta politikai döntés, a kormányzati kommunikációban pedig nemes egyszerűséggel a Fidesszel nem éppen jó viszonyt ápoló David Pressman ármánykodását sejtették a háttérben. Egy kormányzati forrás ezzel kapcsolatban a Telexnek azt mondta, ez nem csak a propaganda tálalása volt. A kormányzatban szent meggyőződés, hogy Pressman bosszúja állt a háttérben, amit részben emberi okokra vezetnek vissza. Akik így látják, azzal érvelnek, hogy itt tartózkodása alatt Pressmant ütötte-vágta a kormányzati sajtó, a személye elleni támadásokért pedig a nagykövet Rogánt tette felelőssé. Emellett pedig a kormányzat szerint az sem tetszett neki, hogy ugyan eleinte egyszer vagy kétszer sikerült személyes találkozót is kérnie a minisztertől, később viszont Rogán már nem fogadta.
A kormánypárt mindenesetre a januári, kétségkívül szenzációnak számító lépés után azonnal összezárt Rogán mögött. Orbán Viktor is kiállt az egyik legerősebbnek tartott minisztere mellett, de még Rogánnal kevésbé baráti viszonyt ápoló Lázár János is.
Lebegtettek szankciókat
Jóllehet Rogánt szankcionálták, amerikai diplomáciai körökben már egy évvel a listára kerülése előtt terjedt egy olyan pletyka, hogy magas rangú magyar kormányzati tisztviselők kerülhetnek fel az SDN-listára. Még a sajtó is cikkezett erről, folyosói pletykák során repkedtek különböző nevek, de végül egyedül Rogán került célkeresztbe.
Már a listán volt, amikor az Egyesült Államokban élő külügyi szakértő, Radványi Miklós azt állította, hogy részben ő indította el a szankcióval végződő folyamatot. Diplomáciai forrásaink ugyanakkor a kezdetektől szkeptikusak voltak Radványi szerepével kapcsolatban, mondván, ha adott is beadványokat a témában, nem azok hatására került fel a listára Rogán. Bármilyen szerepet is játszott ebben Radványi, a jóslata, miszerint nulla százalék esélye van annak, hogy Rogánt leveszik a listáról, utólag az egyik legnagyobb tévedésnek bizonyult.
Rogán már március végén azt mondta, hogy rövidesen le fog kerülni a neve a szankciós listáról. Radványi ezzel szemben azzal érvelt, hogy az Egyesült Államokban működik a fékek és ellensúlyok rendszere. Más elemzők is hasonlóan látták, így mindez jól mutatja azt is, mennyire nem ugyanazon logika alapján működik már az amerikai diplomácia Trump alatt, mint ahogyan az előző adminisztrációk, akár az első Trump-éra idején.
Ahogy azt is megmutatja ez a történet, hogy ha gesztusok szintjén is, de van jelentősége a változóban lévő magyar és amerikai kapcsolatnak, különösen Szijjártó Péter és az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio jó viszonyának – még akkor is, ha vannak olyan pontok, mint például a TEK boszniai kavarása, amelyre még az új amerikai adminisztráció is érzékenyen reagál.
Persze annak, hogy a listára kerülés és a levétel is csak gesztusértékű, van egy olyan olvasata is, miszerint csak szimbolikus ügyekben tud célt érni Trumpnál a magyar kormány, miközben a gazdaság számára fajsúlyos kérdésekben, a vámok, a kettős adóztatás ügyében egyelőre nem nagyon látni különleges érdekérvényesítő képességet. Márpedig az igazán nagy kérdés az, hogy gazdasági szinten mit profitálhat a jó amerikai kapcsolatból a kormányzat, vagy éppen mik azok a területek (Kína, Oroszország, energetika), ahol nehezebb lesz egyensúlyoznia. Egyelőre annyi látszik, a kormányzat a nemzetközi rendszerben azt szeretné kihasználni, hogy közvetlen kapcsolata van a washingtoni vezetéshez. És nyilván már az is siker a kormány számára, hogy megszűnt az az amerikai nyomás, ami a Biden-adminisztráció alatt rájuk nehezedett. Arról nem is beszélve, hogy ha politikai okok is álltak Rogán szankcionálása mögött, mivel fajsúlyos politikai szereplőről van szó, aki a titkosszolgálatokat is felügyeli, annak mindenképpen volt tétje, hogy vajon milyen gyorsan sikerül levetetni őt a listáról.
Nem gyengült, de nem is erősödött
Már januárban azt írtuk, hogy a Rogán-ügy egyfajta lakmuszpapír is lesz a Fidesz és a Trump-kormány kapcsolatában. Az, hogy Rogán mindössze három hónapig volt a listán, egyértelműen jelzi, más ez a kapcsolat, mint a Biden-adminisztráció idején volt. Ugyanakkor egy kormányzati forrás lapunknak azt mondta, Rogán listáról való lekerülése inkább egyfajta politikai gesztus, nem érdemes túlértékelni, ahogy szerinte a listára való felkerülését is túlértékelték egyes elemzők. A kormányzaton belül tehát egyértelműen úgy látják, Rogán listára tétele ugyanúgy politikai döntés, egy negatív gesztus volt, mint a levétele, ami egy pozitív gesztus.
A kormányzati kommunikációban azonban magáról a levételéről bizonyosan nem ez lesz a nyilvánosság előtt tálalt fő narratíva, hanem az, hogy most már Rogánnak „papírja” van arról, hogy nem korrupt. A hivatalos amerikai indoklás amúgy erre nem tért ki, csak azt állították, hogy további szerepeltetése a listán nem szolgálja az amerikai érdekeket. A kommunikációs gépezet mégis úgy tesz, mintha Rogán még azoknak az ellenzéki politikusoknak a bocsánatkérését is elvárhatná, akik a listára való felvételre hivatkozva nevezték korruptnak. Az Indexnek adott interjúja is ezt támasztja alá. „Az a minimum, hogy erkölcsi elégtételt várok el azoktól, akik ennek kapcsán minden bizonyíték nélkül belém rúgtak. Ez nem csak Kálmán Olgára vonatkozik, hanem minden egyéb közszereplőre és médiumra, akik minden alap nélkül, bizonyítékok híján vádoltak. Természetesen nincsenek illúzióim, tudom, hogy ezt sokan nem fogják megtenni, de attól még az erkölcsi elégtételt azt elvárom, és ezt mindenkitől kérni is fogom”- nyilatkozta Rogán az Indexnek.
A kormányzaton belül sokan úgy látják: ahogy a szankciós listára helyezés, úgy a levétele sem befolyásolja Rogán belső pozícióját, mert mindkét lépés túl van értékelve. Eszerint a miniszter akkor sem gyengült, amikor felkerült a listára, de most sem erősödött, amikor lekerült.
Kétségtelen, hogy a szankciós listára való kerülés után elemzői körökben felerősödtek azok a hangok, miszerint Rogán pozíciója meggyengült. Ezt a szankcionáláson túlmenően sokan abból következtették ki, hogy a portfóliójából több feladat átkerült másokhoz. Forrásaink szerint azonban ebből azért is téves valamiféle gyengülést kikövetkeztetni, mert két, stratégiailag fontos terület, a politikai koordináció és a titkosszolgálatok felügyelete továbbra is nála maradt.
Korábban szintén az állítólagos meggyengülésére hozták fel példának egyes elemzők, hogy a Stratégiai Tanácsadó Testület a Miniszterelnöki Kabinetirodától a Miniszterelnökség alá került, de forrásaink szerint ennek a testületnek koránt sincs akkora befolyása a döntéshozatalra, mint arra a kívülállók a nevéből következtetnének. Az is igaz ugyanakkor, hogy ha a hatalmi centrumon belül nem is változtatott ez a történet Rogán megítélésén jottányit sem, a külső szemlélők számára tűnhet úgy, hogy ebből megerősödve jön ki. Az Indexnek mindenesetre azt mondta, biztos, hogy a jövőben el fog menni az Egyesült Államokba, mert van meghívása, méghozzá amerikai kormányzati szereplőtől.
