„Láthatják, nem vagyok már éppen önökkel egykorú. Az én koromban már jobban érdekli az embert, hogy lesz-e olyan, aki folytassa azt, amit ő elkezdett” – mondta Orbán Viktor hétfő délelőtt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara rendezvényén. Ez már sokadik olyan megszólalása a miniszterelnöknek csak az utóbbi pár hétben, amiben azt emlegeti, mi lesz akkor, ha ő már nem lesz miniszterelnök.
Nem véletlenül hívják Magyarországon és külföldön is sokan Orbán-rendszernek azt a berendezkedést, ami az utóbbi 15 évben kiépült Magyarországon, hiszen számtalanszor kiderült, hogy a végső döntéshozó a miniszterelnök. A rendszer legalapvetőbb jellemzője ő maga, az ő akarata, az ő ambíciója, az ő hatalomgyakorlási módszerei, az ő személyzetpolitikája. Az utóbbi négy parlamenti választáson Orbán vezette győzelemre a pártját, lassan húsz éve nem volt kihívója hatalmának a Fideszen belül sem. Győzelmei egybeforrtak a párt győzelmeivel, nem véletlenül: a Fidesz még soha nem indult úgy parlamenti választáson, hogy ne Orbán Viktor lett volna a listavezetője, azaz miniszterelnök-jelöltje.
És Orbán tudja is ezt. Eddig bármikor is beszélt a saját szerepéről, igyekezett megnyugtatni a pártot és a választóit: ő még nagyon sokáig itt lesz, rá lehet számítani. 2023-ban például azt mondta Kötcsén, 2034-ig tervez kormányozni. Idén januárban, amikor a miniszterelnök indiai tartózkodása idején az egészségi állapotával kapcsolatos pletykák röppentek fel, azt üzente: „Makkegészséges vagyok. Ne reménykedjenek!”.
Az utóbbi időszakban azonban valami láthatóan megváltozott Orbán kommunikációjában. Már a 2024 végén tartott miniszterelnöki sajtótájékoztatón – miután sokat kérdezték a közvélemény-kutatásokban a Fidesszel azonos súlycsoportba mért Tisza Pártról – azt mondta: „A csillagom nem áll rosszul a pártban. Akárhogy alakul a kormányzás jövője, úgy érzem, hogy be tudok csúszni a képviselőlistára, és képviselőként az életemet, az aktív életemet úgy tudom befejezni, hogy a köz érdekét szolgálom egy 1990-ben meghozott döntés következtében, annak minden következményével. 1 feleségem, 5 gyerekem, 6 unokám van, mit akarok még? Kösz, jól vagyok.”
Némileg persze ironizált, hiszen hogyne tudna becsúszni a Fidesz listájára, amikor azt nagyrészt ő maga állítja össze, de az „akárhogy alakul a kormányzás jövője” kitétellel együtt ez a mondat már azt jelenti, Orbán el tudja képzelni, hogy politikai pályafutását nem miniszterelnökként, hanem parlamenti képviselőként fejezi be. Akkoriban azonban ennek senki nem tulajdonított olyan nagy jelentőséget.
Április közepén adott interjújában azonban arról beszélt, amiről azelőtt soha: azt mondta, ha „elüt a villamos, a gépezet, ami Magyarországot működteti, ugyanúgy működne”. Ilyen értelemben szerinte nem is Orbán-rendszer, ami kiépült az elmúlt 15 évben Magyarországon, de biztosan valamilyen rendszer. Persze hozzátette, hogy politikusi életút szempontjából ő most „a legjobb korban van”, de a lényegen nem változtat, arról beszélt, hogy az ő szerepe a rendszeren belül nem is olyan fontos, nélküle is működne a Fidesz Magyarországa.
Az interjút elemezve Török Gábor politológus is azt mondta a 24.hu-nak, hogy szerinte Orbán olyannyira képes bármeddig elmenni a hatalom megtartásáért, hogy még a miniszterelnök-jelöltségről is lemond, ha épp ezt érzi győztes taktikának.
Hétfő délelőtti megszólalása ugyanebbe a sorba illeszkedik. Hogy őt már az érdekli, lesz-e olyan, aki folytatja, amit ő elkezdett, akár úgy is értelmezhető, hogy politikai utódot keres. Ezt a témát eddig szintén kerülte a miniszterelnök, akármikor kérdezték erről, mindig azzal válaszolt, hogy köszöni, jól van, és szerinte rengeteg tehetséges politikus van a Fideszben.
Ezekből az Orbán által tehetségesnek tartott, fiatal, másodvonalas politikusokból veszítettek el kettőt, Varga Juditot és Novák Katalint a 2024 első felében a magyar politikát a feje tetejére állító kegyelmi ügyben, és azóta tényként kezeli mindenki, hogy a Fidesznek komoly utánpótlásgondjai vannak. A helyzetet pedig súlyosbítja, hogy előbbi politikus volt férje, Magyar Péter megszervezte a Tisza Pártot, ami várhatóan a Fidesz fő kihívója lesz 2026-ban, és több elemzés szerint is éles politikai harc várható a két erő között a kormányzásért.
Magyar Péter megjelenése óta az egész ország – és minden bizonnyal a miniszterelnök is – nézi, ahogy az agilis Magyar egyszerűen mindenhol ott van, a lerohadt kórházakban, a facebookos kommentmezőkben vagy a gátakon, ha jön az árvíz. Magyar Péter még a beszédeiben is hangsúlyozza, hogy ő fiatalabb, aktívabb, mint a miniszterelnök, akit gyakran az öregedő Kádár Jánoshoz hasonlít.
De Magyar – ahogy az elmúlt 15 évben minden ellenzéki erő – elsősorban Orbánra, azaz a rendszer szimbólumára lő. És innen nézve 2026-ban akár tényleg eljöhet az idő, amikor az Orbánt támadó ellenzék összezavarására és a Fidesztől a Tiszához átcsábított, jobboldali szavazók visszaédesgetésére esetleg megérheti bedobni egy új arcot a lista élére. Orbánnak ez akár kettős előnnyel is járhat: ha veszítenek, akkor nem ő veszít, hanem valaki más, ennyivel is könnyebb lehet majd a visszatérés.
Egy új miniszterelnök-jelölttel a Fidesz bizonyítaná, hogy képes a megújulásra, és könnyebben felépíthetnek egy, a Fidesz bizonyos túlkapásaival szemben kritikus politikust, akin a Tisza nehezebben talál fogást, mint Orbánon.
