Hasznos idiótára finomította apja jellemzését Jeszenszky Zsolt, de a jó értelemben

Szívesen fogad minden véleményt, de nem érti, „miért van egyeseknek leküzdhetetlen belső kényszere fontoskodásra, a morállóf•sz lóbálására”, írta újabb cikkében Jeszenszky Zsolt, amelyben a kedden megjelent írását ért bírálatokra reagált.

Miután Jeszenszky Géza volt külügyminisztert vasárnap életveszélyesen megtámadták, a fia a Pesti Srácok oldalán közölt Miért támadták meg apámat? című cikkében úgy fogalmazott: apja évek óta a sátánt szolgálja.

Máthé Áron történész-szociológus is kritizálta barátja írását, ő azt írta, megdöbbentették a mondatai, és miközben „csomó igazság” van abban, amit leír, „az édesapánkról nem írhatunk így!”. Pláne, hogy Jeszenszky Géza egy jelkép is.

Máthénak írt válaszcikkében Jeszenszky Zsolt először hangsúlyozta, hogy apák és fiúk egymás iránti viszonyáról kívülről ítélkezni minimum udvariatlan, majd fontos pontosítást tett. Szerinte írásában apját

nem a sátán szolgájának nevezte, hanem azt írta, hogy szolgálja a sátánt.

Édesapját ő is jelképnek és ikonnak tartja, csakhogy a „közéleti tevékenységével a saját emléktábláját verte és veri le folyamatosan”.

„Olyan behízelgő farizeusok vállveregetésében fürdőzik, akik – ahogy Áron is írja – korábban meghurcolták, lejáratták, ellehetetlenítették, folyamatosan megalázták. De most az orbanofóbiában osztoznak vele, és

a váli-völgyi taschenhitler legyőzésének reményében használják őt hasznos idiótaként”,

nyomatékosította a szerző, és gyorsan hozzátette, hogy ezzel nem idiótának nevezi az apját, ugyanis a „hasznos idióta” kifejezés jól ismert a politológiában.

Jeszenszky végül azt írta, tisztelettel és szeretettel gondol apjára, és félti is őt, mivel öt éven belül ez volt az ötödik nagyobb sérülése. Szerinte éppen ebben mutatkozik meg a „sátán munkája”, majd az alábbi logikai láncot vezette le:

„Isten viszont eddig mind az 5 alkalommal megvédte. De ha ő továbbra sem veszi észre a figyelmeztetéseket, Isten védelmező szeretetét az őt bántani, elpusztítani akaró sátánnal szemben, és önmaga hatása alá kerülve azt gondolja, hogy ő márpedig erősebb a szellemi hatalmaknál, akkor előbb-utóbb súlyosabbak lesznek a következmények. Márpedig én nagyon szeretném, ha még sokáig élne – és az unokáival játszhatna. Árnyékbokszolás és don quijote-i világmegváltó ambíciók helyett.”