Bevitték a kórházba, aztán eltűnt a rendszerben: egy idős demens nő pert nyert a magyar állammal szemben

Bevitték a kórházba, aztán eltűnt a rendszerben: egy idős demens nő pert nyert a magyar állammal szemben
Illusztráció: Török Virág / Telex

844

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta a magyar államot és 9 ezer euró megfizetésére kötelezte, amiért a hatóságok jogszerűtlenül vetettek alá egy idős demens nőt pszichiátriai sürgősségi gyógykezelésnek. A kirendelt ügyvéd nem foglalkozott érdemben a beteggel, akit a tárgyalás előtt benyugtatóztak. A strasbourgi bíróság szerint a kirendelt jogi képviselőknek sokkal aktívabban kellene eljárniuk, a begyógyszerezéssel pedig sérülnek a betegek eljárási jogai.

„Édesanyám rosszul lett, kihívtuk a mentőket, bevitték a kórházba, de mivel Covid volt, nem mehettünk be vele, aztán egyszerűen eltűnt a rendszerben” – emlékezett vissza az öt évvel ezelőtti napra az idős demens nő fia.

A család egy napig nem tudott semmit az anyjukról, a nő fiát csak másnap hívták fel, ekkor derült ki, hogy édesanyja a pszichiátriára került. Ezt a kórház azzal magyarázta, hogy a nő nem működött együtt a személyzettel, haza akart menni, állítólag agresszív volt. „Teljesen ledöbbentünk” – emlékezett vissza a telefonbeszélgetésre a nő fia.

Édesanyja ekkor volt 83 éves, már korábban demenciát állapítottak meg nála, otthonában egy ápoló gondoskodott róla. A fia szerint anyja soha nem volt agresszív. Szerinte az történhetett, hogy az idős nő a demenciája miatt véletlenül túl sok gyógyszert vett be, emiatt lett rosszul, ezért került először a toxikológiára. Mivel ott zavart volt, ezért automatikusan átvitték a pszichiátriára, de erről a családot csak utólag értesítették. Ott viszont úgy ítélték meg, hogy a nő nincs beszámítható állapotban, veszélyes magára, ezért bent tartották.

Mikor a család meghallotta a hírt, egyből elindultak a pszichiátriára, ahol rövid időre tudtak találkozni anyjukkal, de a nő nem volt önmaga, fia szerint sok nyugtatót kapott. Bár a család haza akarta vinni a nőt, a kórházban azt mondták, már elindították a sürgősségi gyógykezelési eljárást.

A nő fia már a kórházba menet megkereste Fiala-Butora János ügyvédet, akinek tanácsára a család aláíratott anyjukkal egy meghatalmazást, ami alapján a fia járhatott el az ügyében. Lapunkat Fiala-Butora János pszichiátriai betegek képviseletével foglalkozó ügyvéd, a Jogtudományi Intézet kutatója kereste meg. Az ügyvéd azt mondta: ügyfelét tévedésből utalták be a pszichiátriára, de mivel zavart volt, akarata ellenére bent tartották a kórházban. A sürgősségi gyógykezelést a bíróság jóváhagyta, majd a másodfokú bíróság, a Kúria, és az Alkotmánybíróság is megerősítette.

Az idős nő nem tudta megfelelően képviselni az érdekeit, a kirendelt ügyvédje nem foglalkozott érdemben vele, és a kórházban csak benyugtatózták. A strasbourgi bíróság május 27-i ítélete szerint ez elfogadhatatlan, a kirendelt jogi képviselőknek sokkal aktívabban kell eljárniuk, és a beteg begyógyszerezésével sérülnek az eljárási jogai. Bár itt egy konkrét esetről van szó, információink és a kutatások szerint a jelenség általános: Magyarországon rendszerszintű probléma, hogy az ügygondnokok teljesen passzívak, a kötelező pszichiátriai gyógykezelésre beutaltakat pedig rutinszerűen leszedálják a tárgyalások előtt.

A veszélyesség megítélése szakmai feladat, viszont egy etikai dilemma is

Ha valakit bevisznek sürgősséggel a pszichiátriára, akkor a kórháznak 24 órája van értesítenie a bíróságot. Ezután a bíróság 72 órán belül dönt a kötelező gyógykezelés szükségességéről, és annak idejéről. Ha ezt elrendelik, akkor a beteg nem hagyhatja el a kórházi osztályt.

A sürgősségi gyógykezelés elrendelése nagyon összetett folyamat, és bár egy látszólag egyértelmű szakmai döntésről van szó, a helyzet közel sem ennyire fekete-fehér. Általában olyan esetben szokták ezt elrendelni, ha valakinek van egy mentális betegsége, ami éppen akut krízisben van, és emiatt veszélyt jelent önmagára vagy a társadalomra. A veszélyesség megítélése szakmai feladat, viszont egy etikai dilemma is. Általánosságban az a cél, hogy szükséges és arányos mértékben korlátozzák a beteg alanyi jogait, így a szabadsághoz való jogát, és a beteget érdekeltté tegyék a kezelésben.

„Meg kell különböztetni a sürgősségi, kötelező gyógykezelést és a kényszergyógykezelést” – magyarázta Fiala-Butora János ügyvéd. Utóbbi egy büntetőjogi intézkedés, amit olyankor alkalmaznak, ha valakit az elkövetett bűncselekményért nem elítélnek, hanem beutalják az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe.

Gyakran felmerülő érv a társadalom részéről, hogy még az is jobb, ha egy pszichiátriai beteget tévedésből tartanak bent tovább, mintha esetleg túl hamar engedik ki, és valami baj történik. A médiában érthetően azok az esetek kapnak nagyobb visszhangot, ahol valami tragédia történik, amikor a kórház hibázik, és nem vesz elég komolyan egy esetet. De Fiala-Butora János szerint érdemes reálisan látni a helyzetet: a statisztikák szerint a pszichiátriai betegek kisebb arányban követnek el bűncselekményt, mint a lakosság egésze, tehát kevésbé veszélyesek. „A veszély valóban mindig fennáll, de vannak statisztikailag sokkal veszélyesebb csoportok is, mégsem zárjuk el őket. Például a fiatal férfiakat, sokkal nagyobb arányban fognak valamit elkövetni, különösen ha alkoholt fogyasztanak.”

„A szükségesnél valószínűleg több esetben vesznek fel sürgősséggel beteget, így a bírói szemlékből és a kötelező kezelésekből is több van az indokoltnál” – erről beszélt korábban lapunknak Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) elnöke is. A pszichiáter szerint ennek két fő oka van: a régi, rossz beidegződések, illetve a kockázatkerülés. „A pszichiátriát két esetben vegzálják: ha elengedi a beteget, akivel aztán történik valami, vagy ha nem engedi el a beteget, pedig a beteg már el akart volna menni. Krízishelyzetben kell döntenie egy ügyeletes orvosnak, aki nem akar kockázatot vállalni. Sajnos Magyarországon vannak olyan pszichiátriai osztályok, ahol az ügyeleti ellátást nem is pszichiáter szakorvos vagy -jelölt végzi, hanem például a sürgősségi betegellátáson dolgozó szemész vagy neurológus rezidens vizsgálja meg a beteget. Utána elküldhetik a pszichiátriára, ahol a nővérek tudnak vele foglalkozni, és szakember csak másnap tudja megvizsgálni” – mondta Szekeres György.

A probléma inkább az szokott lenni, hogy több akut állapotú beteg van, mint ahány férőhely a pszichiátrián. Miközben a kórházak olyanoknak adnak fekvőbeteg-ágyat, és gyógyszeres kezelést, akik nem feltétlenül szorulnának rá erre, nem jut hely olyanoknak, akik viszont valóban krízisben vannak.

9000 eurót szabott ki a bíróság a magyar államra

A konkrét ügyben az idős nő esetét hiába vállalta el Fiala-Butora János, az ügyvédet nem értesítették időben, hogy mikor lesz a kihelyezett tárgyalás. A nő fiát, mint törvényes képviselőjét is fél órával a tárgyalás előtt tájékoztatták erről. Szerinte anyja a tárgyaláson is nyugtatók hatása alatt volt, és a fia arra is panaszkodott, hogy a hivatalból kirendelt ügyvédje meg sem szólalt. Fiala-Butora János tanácsára ezt a nő fia jegyzőkönyvezte, és valószínűleg ez is segített a későbbi jogorvoslat elindításában. A tárgyaláson részt vett egy igazságügyi elmeorvosi szakértő is. Az ő feladata megállapítani, hogy indokoltnak látja-e a kötelező gyógykezelést. A nő fia lapunknak azt mondta: sem az anyja ügyében kirendelt jogi képviselő, sem a szakértő nem találkozott az édesanyjával a tárgyalás előtt, így nem tudja, mi alapján tudták reálisan megítélni az esetet.

Végül az idős nő hat napot töltött a pszichiátrián. Az ügyvéd szerint jellemzően ennél több időt, akár heteket is bent szoktak tölteni az emberek, mire a család el tudja érni, hogy kiengedjék őket. És persze az is gyakran előfordul, hogy egy pszichiátriai beteg mögött nem áll egy támogató család, aki eljárna az ügyében. Ilyen esetben a beteg érdekképviseletét valóban csak a kirendelt ügygondnok látja el. Az ügyvéd szerint még ha valakinek van is támogató családi háttere, nagyon kevés jogász foglalkozik kimondottan ilyen ügyekkel.

Az idős nőt azóta is otthon ápolja a családja és a gondozója, hasonló eset nem fordult elő, azóta sem volt soha agresszív.

Az államnak most három hónapja van fellebbezni, így a döntés még nem jogerős, de Fiala-Butora János szerint valószínűleg nem lesz folytatás, mert a bíróság egybehangzó döntést hozott. Az államnak kártérítést is kell fizetnie az idős nőnek, egész pontosan 4000 eurót, plusz 5000 euró ügyvédi költséget, vagyis összesen 9000 eurót.

Az idős nő fia lapunknak azt mondta: édesanyja eljárása közben azzal szembesült, hogy bárkivel bármit megtehetnek úgy, hogy a hozzátartozók nem is tudnak róla. Azért szerette volna jogi útra terelni az ügyet, hogy a pszichiátriai betegeket érintő eljárásrend megváltozzon.

Futószalagon zajlanak az ilyen eljárások

Fiala-Butora János ügyvéd tapasztalatai szerint az ehhez hasonló ügyeknél általános, hogy a kirendelt jogi képviselő, vagyis ügygondnok lényegében csak passzív szereplője az eljárásnak. És az is általános, hogy a bíróság az esetek 99 százalékában megerősíti a kórház álláspontját: vagyis elrendeli a kötelező gyógykezelést különösebb vizsgálat nélkül. Így ez az egész eljárás lényegében formalitásnak számít.

Az ügyvéd szerint ez a gyakorlatban úgy működik, hogy egy jogi képviselőt kirendelnek egész napra, és ő látja el aznap minden ügyfél képviseletét. Fiala-Butora János szerint ezt úgy lehetne kellő szakmaisággal megtenni, ha az ügyvéd a tárgyalás előtt bemenne a kórházba, találkozna a betegekkel, megismerné az ügyek részleteit, de a gyakorlatban nem ez történik. Az ügygondnokok csak a tárgyaláson találkoznak először a betegekkel.

Az ügyvédnek volt olyan ügyfele, akit azzal vittek be a pszichiátriára, hogy késsel fenyegeti az anyját. Később derült ki, hogy a szomszédok próbálták bajba keverni az illetőt, és valójában az édesanyja már nem is élt. Még ez az alapvető ténybeli tévedés sem derült ki a bírósági meghallgatáson.

Fiala-Butora János visz egy másik ügyet, ahol már a Kúria elfogadta a felülvizsgálati kérelmüket. Ez nem gyakori, az ügyvéd tapasztalatai szerint nagyon kevés fellebbezés születik hasonló ügyekben, és a felsőfokú bíróság jellemzően ott is jóváhagyja az alsóbb fokú ítéletet.

A Kúria honlapján elérhető, a sürgősségi pszichiátriai intézeti gyógykezelés 2021-ben megjelent joggyakorlata 190 esetet vizsgált meg, és már évekkel ezelőtt kimondta, hogy önmagában a pszichiátriai betegség nem indokolhatja a kötelező gyógykezelés elrendelését. Azt is kimondta, hogy az ügygondnoki tevékenység formális, az eljárás tartalmilag kiüresedhet, lényegében futószalagon zajlik. Miközben alapjogi garancia lenne, hogy a jogi képviselő tájékozódjon: köteles a kérelmezettet a bírósági meghallgatás előtt felkeresni, tájékozódni a beszállítás körülményeiről és tájékoztatni az eljárással kapcsolatos jogairól.

„Az előírások betartása kiemelten fontos (lenne), mivel a kérelmezett általában – még ha mentális állapota lehetővé is teszi – nincs tisztában a körülötte történtekkel, a jogaival. A gyakorlatban az ügygondnok a kirendelést általában az előző napon (hét elején vagy aznap) kapja meg (…)” – írják az elemzésben. A joggyakorlat alapján azt is megállapították, hogy az ügygondnok a személyes meghallgatáson mindig ott volt, de érdemi tevékenységet nem végzett.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!
További élő árfolyamok!