Jogtalanul választották el Barbarától pár napos csecsemőjét, tíz év után döntött a strasbourgi bíróság
Egy anyának nem engedték, hogy hazavigye újszülött gyerekét a kórházból, mert a gyámhivatal úgy döntött, a gyereket nevelőszülőknél kell elhelyezni. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága tíz év után mondta ki: jogszerűtlenül szakították el a gyereket a családtól – tudta meg a Telex.
Barbara több mint tíz éve, 2014. május 3-án adott életet hatodik gyerekének, Bencének. A kórházban két napig szoptatta az újszülöttet, együtt aludt vele, aztán egyszer csak jöttek, és elvitték a fiát. Az anya arra panaszkodott, hogy ennek okait nem mondták el neki. Erről az időszakról még most is nehezen tud beszélni, szerinte nem is volt magánál a történtekkor.
Barbarának öt gyereke született 1997 és 2010 között. Az öt gyereket 2011. június 21-én különböző gyermekvédelmi intézményekben és nevelőszülőknél helyezték el. Ezt a hatóságok többek között azzal indokolták, hogy nem voltak megfelelőek a körülmények, az idősebb gyerekek nem jártak iskolába, a két kisebb gyerek pedig nem kapta meg a szükséges orvosi ellátást. Barbara lapunknak azt mondta: szerinte megfelelőek voltak a körülményeik, de akkor egy nagyon nehéz időszakon ment keresztül.
Barbara ezután minden hónapban egyszer, szombaton találkozhatott egy órára a gyerekeivel. „Erre úgy emlékszem, mintha most történt volna. Mindig sírva jöttem el, folyton azt kérdezték tőlem, hogy anya, mikor hozol már minket haza?” – mondta.
Nem vihette haza a kisfiát a kórházból
2013. december 13-án, amikor az anya négyhónapos terhes volt a hatodik gyerekével, a helyi védőnő levelet írt az illetékes Gyermekjóléti Szolgálatnak és a gyámhatóságnak. Ebben azt írta, hogy az anya egyedül él, szociális ellátást kap, és csak azért vesz részt a közmunkaprogramban, mert az kötelező. „Dohányzással és a rendszeres orvosi vizsgálatok elmaradásával veszélyeztette a magzat és saját egészségét. Továbbá minden idősebb gyermekét nevelőszülőkhöz helyezték, és azóta sem változtatott a hozzáállásán vagy az életkörülményein.” A jelentés azt javasolta, hogy az anya a szülés után ne vihesse haza fiát a kórházból.
Ezzel egyidőben, szinte párhuzamosan, 2013. december 16-án a gyámhatóság felülvizsgálta a kiskorú gyerekek nevelésbe vételét. Itt viszont az derült ki, hogy a család életkörülményei pozitív irányba változtak: a szülőknek megfelelőek voltak a lakáskörülményei, az apa dolgozott, az anya pedig anyagi támogatást kapott az önkormányzattól.
A hatóság ezért úgy döntött, hogy a nő nevelőszülőknél élő lánya visszamehet a családhoz, de fiai nem mehetnek haza. A hatóság szerint ennek éppen az volt az oka, hogy a nő újabb gyereket várt. Az anya kérelmezte, hogy fiai is hazamehessenek hozzá, ezt a kérelmét 2014. március 7-én elutasították azzal az indokkal, hogy a „gyermekvédelmi hatóság az anya terhességére tekintettel az elhelyezés fenntartását javasolta”.
Egy későbbi határozat szerint Barbara lányának átmeneti nevelését azért is szüntették meg, mert a lány rendszeresen hazaszökött, és emiatt a gondozási helyen a tankötelezettségének sem tudott eleget tenni.
Megkérdeztük erről a nő képviseletében eljáró Boros Ilonát, a TASZ Esélyegyenlőségi programjának vezetőjét, aki azt mondta: maximálisan illogikus volt, hogy Barbara a lányát visszakapta, de a fiait nem, és az is, hogy ebbe az egészbe belekeverték a terhességét. Boros Ilona szerint itt arról lehetett szó, hogy a gyámhivatal úgy gondolta, az idősebb lány jobban tudott volna segíteni a megszülető kisbaba gondozásában, de a fiúk azért nem mehettek haza, mert a házban lesz egy csecsemő, és így az anyának nem lesz ideje a többi gyerekre. Viszont ezzel teljes ellentmondásban van, hogy közben a védőnő már hónapokkal korábban leírta, ne engedjék haza az újszülöttet az anyával.
Boros Ilona tapasztalatai szerint nem ritka, hogy a gyermekvédelem nem tud mit kezdeni a kamasz gyerekekkel, ezért amikor 17 évesek lesznek, váratlanul támogatni kezdik a kamaszok hazaengedését. „Lényegében lemondanak róluk, és arról, hogy számukra még a gyermekvédelem adni tudjon valamit” – mondta Boros Ilona.
2014. május 3-án megszületett Bence. Az anyát május 6-án kiengedték a kórházból, de a védőnő utasítására nem vihette haza a kisfiát. Bár a TASZ jogászai ott voltak vele a kórházban is, Boros Ilona azt mondta: még a jogi fellépés sem volt elég ahhoz, hogy a kórház és a hatóság jogszerűen járjon el, és hivatalos határozatot adjon a gyermekkiemelési döntésről. Márpedig határozat nélkül nem választhatták volna el Barbarát a kisfiától.
A család nem kapott segítséget
2014. május 7-én a gyámhatóság úgy döntött, hogy felfüggeszti mind az anya, mind az apa szülői jogait, és az újszülött gyerek egy nevelőanyához került. A TASZ jogásza szerint azért volt jogsértő Bence elválasztása, mert valójában a gyermekvédelmi szervek semmilyen valós okot nem tudtak mondani Barbara ellen. Boros Ilona azt mondta: ha valóban láttak volna problémát, a gyermekvédelmi szereplőknek az utolsó pillanatig mindent meg kellett volna tenniük azért, hogy az anyának segítsenek kialakítani a megfelelő körülményeket a gyerek érkezéséhez. A gyerek legfőbb érdeke, hogy a családjában nőjön fel. Boros Ilona szerint ennek ellentmond, hogy ebben az esetben már a terhesség kiderülésekor döntöttek róla a helyi szervek: már ekkor levelet írtak a kórháznak, hogy 5 hónappal később ne engedjék haza a kisbabát az anyjával, ahelyett, hogy még 5 hónapig dolgoztak volna azon, hogy megelőzhető legyen a gyermekkiemelés.
A TASZ az Európai Roma Jogok Központjával közösen megtámadta ezt a hatósági döntést, ám sem az elsőfokú bíróság, sem a Kúria nem fogadta el az érvelésüket. A gyámhivatal 2014. június 24-én kelt határozatában azt írta: a védőnői szolgálat tapasztalata szerint Barbara folyamatosan veszélyeztette a magzatot a terhesség alatti dohányzásával. Krónikus tüdőbetegsége miatt is rendszeres pulmonológiai szakellátásra, folyamatos gyógyszerszedésre lett volna szüksége, amelyet azonban elhanyagolt. „Saját tennivalóit változatlanul nem hajlandó megszervezni, életvezetési problémákkal küszködik. Valamennyi gyermekét szeretné a családban nevelni, ennek a megvalósítására vonatkozóan a tetteiben, cselekedeteiben, életkörülményeiben, egészségmagatartásában nem tapasztalható semmilyen tartós, pozitív változás.”
A határozatban azt is írták, hogy az otthoni környezetben jelentősebb, tartós, pozitív változás nem történt, egyetlen kicsi helyiség lett rendezettebb, mely már akkor is szűkös volt a családnak. „Jól látható, hogy az áramszolgáltatás az utcai póznáról nem biztosított, az áramellátás a szomszédban élő hozzátartozótól illegális módon megoldott.” A határozatban azt is írták, hogy az anya élettársi kapcsolata kiegyensúlyozatlan, bizonytalan, a férfi nagyon ritkán van otthon, ezért Barbara kizárólag saját magára számíthat.
A nőt védő TASZ szerint a gyámhatóság érveinek nagy része nem állta meg a helyét. Boros Ilonáék tovább vitték az ügyet a nemzetközi emberi jogi bíróságig. A strasbourgi bíróság végül igazat adott Barbarának: kimondta, hogy az eljárás súlyosan hibás volt, és az intézkedés aránytalan beavatkozást jelentett a családi életbe. A június 10-i ítélet kimondta:
megsértették a baba és az anya alapjogát azzal, hogy indokolatlanul elválasztották a kórházban őket, és a gyerek állami gondozásba került.
A bíróság megerősítette: a hatóságok feladata a szociális jólét területén éppen az, hogy segítsenek a nehéz helyzetben lévő személyeknek, tanácsot adjanak nekik. A jelen ügyben a családsegítés nem volt megfelelő.
A bíróság ítéletében azt is kiemelte: az anya törekedett arra, hogy rendezze az életkörülményeit, küzdött a gyerekeiért, és a hatóság a hatodik gyerek születése előtt megállapította, hogy pozitív változások történtek. Ennek bizonyítéka volt, hogy a lánya nevelőszülői elhelyezését megszüntették. A bíróság szerint a hatóság nagyrészt az alapján hozott döntést, hogy évekkel ezelőtt miért vették el a családtól a gyerekeket, és nem vizsgálta a mostani helyzetet.
Hat év után mehettek haza a gyerekek
A most született ítélet csak a legkisebb gyermek elválasztására vonatkozott. Ha visszamegyünk az időben, látható, Barbarának hány hosszú évébe telt, mire visszakapta gyerekeit.
2016. március 22-én a hatóság úgy döntött, hogy megszünteti Bence nevelésbe vételét, vagyis az akkor kétéves gyerek hazamehetett a szülőkhöz. A hazagondozást Bence gyámja támogatta, hiszen az érzelmi kapcsolat fenntartása, a rendszeres kapcsolattartás, a biztonságos életkörülmények és a felelősségteljes szülői magatartás is megvalósult.
Egyúttal Bence három másik testvérét is hazaengedték, ők hat év után térhettek vissza a családhoz. Kivéve Barbara legidősebb fiát, aki börtönben volt. Az anya azt mondta: a gyerekek maradandó károsodást szenvedtek amiatt, hogy elszakították őket tőle. Például az egyik gyereke nyolcéves koráig bepisilt, a fiai még évekkel a hazaérkezésük után is attól féltek, hogy újra elviszik őket.
Barbara azt mondta, lelkileg tönkrement ebben a hat évben, depressziós lett, és ezt az időt nem fogja tudni mással bepótolni, csak sok szeretettel, törődéssel.
A történtek után a család elköltözött, új életet kezdett. Mostanra a szülők dolgoznak, a gyerekek tanulnak, az idősebbek szakmát is szereztek.
„A strasbourgi bíróság ítéletére egy évtizedet kellett várni, de a döntés hatalmas siker a családnak, és a hazai jogvédő szakmának is. Ugyanis kimondta a bíróság, hogy jogsértő volt a gyámhatóság eljárása, indokolatlan volt a csecsemő elszakítása, és hatalmas traumát okozott ez neki és szüleinek is.”
A bíróság 10 ezer euró sérelemdíjat is megítélt a kérelmezőknek. „Ez az ítélet precedenst teremthet a jelenleg is indokolatlanul kórházban elszakított gyerekek és családjaik számára, hiszen az elmúlt időszakban több száz kisbabáról derült ki, hogy kórházakban fekszenek a szüleik nélkül, és a hatóságok nem adnak ki információt arról, hogy hányan vannak, miért kerültek el a szüleiktől” – mondta Boros Ilona.
Barbara persze örül a 10 ezer eurós kártérítésnek, lesz helye a pénznek, de azt mondta: nem ezért csinálta végig a pereskedést, csak az igazság érdekelte. „Büszke vagyok magamra, hogy ezt meg mertem lépni, megérte ennyit várni, mert végül kimondták, hogy jogtalanul jártak el velem szemben.”
