Kipróbáltuk, hogy milyen hétről hétre száz liter vizet cipelni a szomjazó fákhoz

A fővárosi szakemberek az elmúlt években azzal szembesültek, hogy miközben a klímaváltozás miatt az idősebb fákat kellene megmenteniük, hiszen azok adják az ökoszisztéma-szolgáltatás 97 százalékát, a sokkal intenzívebb fenntartást igénylő fiatalabb ültetésű fák megmaradását is biztosítaniuk kell. A Főkert 110 ezer fát kezel, és mivel ezeknek a fáknak több mint fele fiatal ültetésű, az aszályos nyarakon több tízezer fát kellene meglocsolniuk hétről hétre. A viharkárok pedig arra mutatnak rá, hogy hasonlóan fontos feladat az idős fák gondozása és kellő időben való megmetszése.

A világ gazdagabbik felén sem megy civilek nélkül

A két együttes feladat már olyan hatalmas, hogy azt a világ gazdagabbik felén sem tudja egyetlen önkormányzati cég elvégezni, nemhogy az állami forráselvonással küszködő Budapest. Mivel a klímaváltozás hatásai csak széles körű összefogással mérsékelhetők, Nyugat-Európában már régóta bevonják a civileket a közterületi zöldfelületek gondozásába – ezért adta magát az ötlet, hogy Budapest is ezen az úton induljon el.

A Fővárosi Önkormányzat és a Főkert ősz óta azon dolgozott, hogy miként lehetne a civileket bevonni ebbe a munkába, hogyan lehetne nyitni a nagyobb nyilvánosság irányába, a társadalmi szemléletformálás és szerepvállalás élére állni. Meghívták a 10 millió Fa civil szervezetet, amelynek tagjai Budapesten már sok faültetési programot vittek sikerre, és nagy közösségi elérésük van, továbbá megkeresték a beeco ökoapplikáció fejlesztőit is, hogy csatlakozzanak. Ennek lett az eredménye az Önkéntes Vízadás program, ami június 15-én indult el Budapesten.

A program lényege, hogy a főváros 5 évesnél fiatalabb fáinak túlélését a közösség erejével segítsék. Ehhez a beeco startup fejlesztett egy applikációt, amiben eleinte 1400 közterületi, fiatal fát lehetett megtalálni egy térképen, majd hétről hétre egyre többet, mostanra több mint 8500 fát vontak be a programba.

Aki csatlakozott a mozgalomhoz, ebben az ökoappban találta meg azokat a kijelölt fákat, amiket akár egyszer, akár rendszeresen meglocsolhat. Az applikáció megmutatja a közeli vízvételi helyeket is, és pontosan lehet követni benne, hogy az egyes fák mikor és mennyi vizet kaptak. A felhasználók, ha szeretnék, akár push értesítést is kaphatnak arról, ha a fájuk régen kapott vizet.

Ha túlélik ezt a nyarat, abban szerepe lesz a magának is

Mivel gyakran írok a pusztító aszályról, és kutyasétáltatás közben napról napra jobban lesújt a sárgára szikkadó fű és a hervadó növények látványa, mindenképpen szerettem volna csatlakozni a programhoz. A június közepi induláskor a lakóhelyem környékén azonban a beeco applikációban 1 kilométeren belül nem találtam kijelölt meglocsolandó fákat. Legalábbis kezdetben, pár héttel később találtam, de már késő volt. Ugyanis addigra „örökbe fogadtam” a Naphegyen két fiatal nyugati platánfát, amik mellett nap mint nap elmentem és elég siralmas látványt nyújtottak, pedig még bőven az elején voltunk a hőségriasztásoknak.

Eleinte csak a törzsük körül kiszáradt fű mutatta, hogy a talajban nem sok víz lehet, ezért az első hetekben csak szó szerint kutyafuttában locsoltam meg őket. A Naphegyen lévő nyilvános vécében többször megtöltöttem a kulacsomat és a kutya vizespalackját, majd adtam nekik 2,4-2,4 liter vizet, miközben Fickó az egyik padhoz kikötve türelmesen lihegett. A napi 2,4 liter, vagyis heti 16,8 liter csak a harmada annak, amit a Főkert szakemberei tanácsolnak, a fiatal fáknak ötnaponta legalább 50 liter vízre van szükségük ahhoz, hogy az lejusson a gyökereikig.

Ennek az igazsága abból is látszott, hogy egy július eleji locsoláskor már azt láttam, hogy a fáknak elkezdtek sárgulni a leveleik. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a kutyafuttában locsolás nem fog segíteni, ezért hazavittem Fickót, majd ismét útra keltem a piros locsolókannámmal, felsétáltam a Naphegyre és a Pom Pom játszótéren elkezdtem feltölteni a 8 literes kannát.

Mivel abban a játszótéri kútban nagyon helyesen pazarlást megakadályozó adagoló van, egy kanna feltöltése legalább ötször annyi időt vesz igénybe, mint kiönteni a tartalmát. Márpedig annak érdekében, hogy minden örökbe fogadott platánom megkapja az 50 litert, 13-szor kellett feltölteni a kannát, és 13-szor kellett elvinni a 67, illetve 73 lépésre lévő fákig. Bőven volt időm számolgatni a lépéseket és a litereket, hiszen összesen alkalmanként 104 litert kellett kilocsolnom, ami nagyjából egy órát vett igénybe.

A piros kannával való sétálás és a magányos locsolások közben persze akadtak, akik nagyon furán néztek rám, de olyanok is voltak, akik odajöttek és megkérdezték, hogy miért csinálom ezt.

A legjobb tapasztalat azon túl, hogy a locsolásokkal jelentősen csökkenthetem a saját klímaszorongásomat, az volt, hogy ezek a beszélgetések többségükben nagyon jól sikerültek.

A legtöbb ember arról beszélt, hogy ők mennyire aggódnak a fákért, a bokrokért, a madarakért, hogy idén először tettek ki madáritatókat. De voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy ők most annyira megihletődtek, hogy ott helyben letöltötték a beeco applikációt, azzal a szándékkal, hogy ők is csatlakoznak.

Volt olyan beszélgetőtársam is, aki a Főkertet vagy a kerületet kárhoztatta, mondván, hogy már írt a polgármesternek a kerületi Facebook-csoportban arról, hogy milyen állapotban van a Naphegy tér, „majd biztos megoldják, maga csak ne végezze el a munkájukat”. A mai napig nem tudom, hogy ez a két fiatal fa melyikükhöz tartozik, de ilyen súlyos aszály kellős közepén teljesen feleslegesnek tartom, hogy másokra mutogassunk. Már csak azért is, mert ha csak ennek a két fának a meglocsolása egy órámat viszi el hetente, akkor a budapesti több tízezer fa könnyen kiszámítható, hogy hány munkaóráját vinné el bármelyik nagyobb szervezetnek. A feladat szinte a lehetetlenség határát súrolja.

És egyelőre úgy tűnik, hogy a sikerességét is, ugyanis hiába locsoltam meg hetente 52-52 liter vízzel ezt a két fát, július végére a sárguló leveleik egy részét már el is hullajtották. Bár a látványuk megvisel, abba kapaszkodom, amit legutóbb egy idős nő mondott nekem, „ha túlélik ezt a nyarat, abban szerepe lesz a magának is”.

Örkényien abszurd, hogy mennyi környezeti kárt okoznak csak a profitért

„Mi elsősorban pancsolni jöttünk ki, ugye Flóra?” – nézett a kislányára egy középkorú nő, amikor megszólítottam az egyik Locsolakomán, amit a Vérmezőn tartottak. Hogy a locsolások ne csak magányos küzdelmek legyenek, a Főkert, a 10 millió Fa és a beeco közös locsolásokat is rendez népszerű parkokban vasárnap délutánonként, amiket egészen szeptember közepéig folytatni fognak.

Flóra egy gyerekmedencében játszott egy hatalmas gumiunikornissal. A nő komolyra fordítva a szót úgy folytatta, hogy ők faültetésekre szoktak járni a 10 millió Fával, de pontosan tudja, hogy „nem elég csak új fákat ültetni, és ezzel letudni, hogy mi mindent megtettünk a bolygóért, hanem azokat a fákat életben is kell tartani, ezért vagyunk itt. Flóra locsolt a kis gyerekkannájával, én meg a naggyal, és közben csodálkoztam, hogy ekkora ez a terület és ennyi a locsolnivaló.”

Azt mondta, hogy ők a belvárosban laknak, és járnak ki a házuk elé is locsolni a közterületi fákat, de akárhányszor megnézi a beeco alkalmazást, a környékükön minden fa pirossal van jelölve, azaz nagyon régen kapott vizet, ez pedig elkeseríti egy kicsit.

„Sokszor járunk kirándulni, szeretjük a természetet, de közben csomó cikk és információ jön szembe, hogy klímaválság van. Néha már az az érzésem, hogy mindig csak elveszünk a természettől, ezért nekem fontos lett a locsolás, olyan érzés, mintha valamit vissza is tudnék adni, így kevésbé érzem a nyomást.”

Egy házaspár három gyereke éppen gyerekeknek szervezett tombolahúzáson volt, így őket is el tudtam kapni egy pillanatra. Azt mondták, hogy a Facebookon látták az eseményt, azért jöttek el ide a XVI. kerületből, mert régen itt laktak a Vérmező környékén, és nagyon szeretik. Fejenként vagy 10 kanna vizet cipeltek el a fákhoz, bokrokhoz, az elején még a gyerekek is segítettek vízipisztollyal. „Jó buli, a gyerekek kicsit lehűtik magukat, nekünk meg fontos, hogy azok a növények, amik körbevesznek minket, egészségesek legyenek”, mondta a feleség.

A férj szerint Budapesten rengeteg olyan helyen is beton van, ahol lehetne fa is vagy legalább fű, ezért örülnek minden olyan kezdeményezésnek, ami a maradék zöldet életben tartja. Ők is szoktak faültetésekre járni, és fenyőfát is csak földlabdásat választanak. „Szerintünk az ilyen szemléletformáló programok jelentik egyedül a jövőt, mert fák híján sokkal rosszabb lenne a levegő. Bár most hőségnek érezzük ezt a 36 fokot, de el sem tudjuk képzelni, hogy fák nélkül milyen forróság lenne itt a városban. Egyre szélsőségesebb az időjárás, és egyre erősebb az UV-sugárzás, emlékszem, hogy amikor én még gyerek voltam, 3-5 faktoros naptejjel kentük magunkat, most meg az 50-es sem elég, lehet, hogy egy-két év múlva már 70-esek kellenek.

Ez ellen muszáj tenni valamit, de szerintem nem kell nagy dolgokra gondolni. Ha szelektíven gyűjtjük a szemetet, lekapcsoljuk magunk után a villanyt, néha elmegyünk locsolni, nem megyünk a budira is kocsival, és nem vásárolunk meg minden hülyeséget a Temuról, akkor már sokat tettünk. De nekem az a tapasztalatom, hogy a magyarok ebben le vannak maradva.”

Egy másik résztvevő azt mondta, hogy „azért jöttem ki locsolni, mert együttérzek minden fával, mert a kínok kínját állják ki, ahogy én is, csak nekem annyival több a lehetőségem, hogy bemenekülök a klimatizált munkahelyemre, vagy a klimatizált lakásomba. Ők nem tudnak elmenekülni, itt állnak a kiszikkadt talajban.”

Azt mesélte, nemrég csatlakozott önkéntesként a 10 millió Fához, és a hírlevelükből tudta meg ezt az eseményt. Egyedül jött ki a Vérmezőre, de máris találkozott ismerősökkel, akiket szintén a civil szervezeten keresztül ismert meg. „Fantasztikus társaság jött ott össze, megismertem már többek között agrármérnököt, erdészt, ökológust, egy komplett környezetvédelmi minisztériumot fel lehetne állítani belőlük, és emberileg is nagyon összetartó közösség.”

A nő egyébként nem az ökológia területéről érkezett, zenetanárként dolgozik, de azt mondta, nagyon a szívén viseli a környezetünk sorsát. „Elképesztő mennyiségű eszköz van a kezünkben, helyesbítek, lenne a kezünkben ahhoz, hogy érdemben tegyünk a klímaválság ellen, de úgy látom, hogy a kormány nem sokat tesz, mintha nem ébredtek volna még fel, hogy mekkora a probléma, és ezt nagyon veszélyes hozzáállásnak tartom.

Majd megbolondulok, amikor látom a hírekben, hogy megengedték, hogy tarra vágják a védett erdőket, a 200 éves fákat. És hiába kiabál a Greenpeace, a WWF, az MME, meg több ezren írják alá a petíciókat, hogy ne csinálják, mert fák nélkül itt fogunk meghalni, meg sem hallják. Egyszerűen már örkényien abszurd, hogy mennyi környezeti kárt okoznak csak a profitért.”

A tanárnő egyébként is sokat sétál a Vérmezőn, mert imádja az itt lévő esőkerteket, „20 ezer ilyen kéne az országban, hogy megtartsuk a vizet a talajban. A Főkert, amit letesz az asztalra, az valami fantasztikus, főleg, hogy milyen kevés pénzből, milyen kevés emberrel, mekkora hatalmas területet lát el”, mondta, majd gyorsan elbúcsúzott, és a többi locsoló után szaladt, akik már a Déli környékén locsolják a fákat.

Ez a locsolási program azonnal pozitív megerősítést ad

Utánuk sétáltam én is, és a locsolók között egy beeco-pólós fiatal férfit láttam meg. Mint kiderült, ő az applikáció alapítója, Hegedűs Kristóf, akit kezében egy kannával akasztottam meg a munkában. Azt mondta, neki természetes, hogy ő is itt van, mert ki szeretné venni a részét a munkából. A Vérmezőn most 200 fát locsolnak meg, „plusz az appba is felkerült a területről vagy öt tucat fiatal fa, amit a civilek bármikor meglocsolhatnak, szóval nagy remény van arra, hogy ez ki fog tartani addig, amíg a Főkert csapata újra elér a területre a saját locsolási programjában”.

Amikor a kezdetekről kérdeztem, azt mesélte, hogy „ez egy nagyon friss ökotudatos alkalmazás, tavaly májusban indult azzal a céllal, hogy a felhasználók egy térképen meg tudják nézni, hogy Budapesten hol van biopiac, hol vannak fenntartható termékeket áruló boltok, és más zöld szolgáltatások. Év elején keresett meg minket a Főkert és a 10 millió Fa, hogy valamit kéne csinálni, mert nagyon nagy aszály lesz. Akkor összedugtuk a csapattal a fejünket és eldöntöttük, hogy most szükség van ránk és minden erőforrást erre a kampányra fordítunk”, mondta.

Hegedűs Kristóf szerint „kezdetben minden kerületből pár száz fa került fel a térképre, induláskor nagyjából 1400, de aztán hétről hétre azt láttuk, hogy meglepően sokan kezdik el használni az appot és sokat is öntöznek az emberek. Ráadásul sok olyan levelet is kaptunk, hogy szeretnének öntözni, de nincs a környékükön fa, ezért egyre többet és többet tettünk fel, végül pedig felkerült szinte az összes Főkert által ültetett, ötévesnél fiatalabb fa, melyet elér a lakosság, egészen pontosan 8531 darab.”

Azt mondta, most már olyan sikeres a program, hogy kerületi és vidéki önkormányzatok is megkeresték őket, hogy szívesen csatlakoznának a kampányhoz, mert ez a kivételes hőség és aszály vidéken is tombol. Most ezen fognak dolgozni a következő hetekben, hogy még a nagy augusztusi hőhullám előtt ezek a fák is felkerülhessenek az applikációba. Elmondása szerint

mielőtt a locsolási akció elindult, négyezer felhasználójuk volt, most 11 ezer fölött járnak, ebből nagyjából 8 ezren aktívan használják is az appot, és körülbelül 2500 fát már többé-kevésbé rendszeresen meglocsolnak. A feltöltött adatok szerint eddig a civilek 100 ezer liter vizet adtak a fáknak.

Az ökoapp alapítója szerint azért lett ilyen sikeres ez a program, mert „a klímaváltozás egy nagyon komplex feladat, amit nagyon sokféle területen és sokféleképpen kellene megakadályozni – például nem az lesz az egyedüli célravezető megoldás, ha mindenki visszamegy a barlangba vagy mindenki vegán lesz –, emiatt hiába is akarna rengeteg civil tenni valamit, nem tudja, hogy hol és hogyan kezdjen bele. Ez a locsolási program viszont olyan, amibe bárki könnyen becsatlakozhat, ráadásul azonnal pozitív megerősítést ad, mert ha adtál 50 liter vizet egy fának és azt bejelölted a térképen, akkor az addig pirosan jelzett fa kizöldül, és büszkeséggel tölt el, hogy tettél valamit. Az már csak a hab a tortán, hogy emellett versenyek indultak meg a felhasználók között, hogy ki a legaktívabb, és ezzel egymást motiválják, ami végül a természetnek lesz a leghasznosabb.”

Kérdeztem tőle, hogy negatív kritikákat kaptak-e, mire azt felelte, hogy persze, „sokan azt gondolják, hogy ez egy felesleges baromság, mert ha esett egy kis eső, akkor nem kell locsolni, de ez nincs így, mindig kell locsolni, mert az a pár milliméter nem pótolja a több hónapos vízhiányt, ezt az aszályhelyzetet nem egy egynapos eső fogja megoldani. Sokan pedig azt hiszik, hogy ha a civilek is locsolnak, meg a kerület is locsol és a Főkert is locsol, akkor majd túlöntözzük a fákat, de szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a fákat nagyon nehezen lehetne túlöntözni, ennek a valószínűsége a nullához konvergál. Szóval, ha attól fél valaki, hogy majd a városban szétrohad a fák gyökere, akkor felejtse el. A szakemberek által elvárt 5 naponta 50 liter vizet – ha valaki beszállt és rendszeresen csinálja, akkor tudja, hogy – még elcipelni is nehéz, kizárt, hogy a civilek fogják majd megölni a fákat”, mondta nevetve.

Az eddigi Locsolakomákról azt meséli, hogy ugyan alkalmanként csak pár tucatnyian vannak, de hétről hétre többen jönnek. „Sőt, azt láttuk, hogy sokan visszatérően járnak ezekre az eseményekre, és az arra járókat is könnyen be tudjuk csábítani, amikor elmondjuk, hogy miért vagyunk itt és mit csinálunk. Az már pár hét alatt kiderült, hogy a közösség erejével nagy dolgokat el lehet érni, egy egész park összes fáját és bokrát meg lehet locsolni, ez hatalmas teljesítmény, ezért abszolút büszkék vagyunk erre a kampányra. Ugyanakkor jó lenne, ha még jobban elterjedne, celebek és influenszerek is csatlakoznának, akik még ennél is több emberhez eljutnak, mert

nagyon fontos lenne, ha minél többen ráébrednének arra, hogy a klímaváltozás már nem kopogtat, hanem ránk rúgta az ajtót.”

Az ilyen alkalmak a kétségbeesésből el tudják vinni az embereket a cselekvő állapotba

Cserna Hajnalka, a Főkert Gellérthegy, XI–XII. kerületi üzemének vezetője és a Főkert civil kapcsolatokért felelős munkatársa rendszeres szervezője és vezetője a Locsolakomáknak, azt mondta, hogy olyan népszerű helyszíneket választottak, ahol egyébként is sok a parklátogató, hogy minél több embert be tudjanak vonni a jelenlévők közül. „Egyre inkább érezhető, hogy kifejezetten a Locsolakomák miatt jönnek az emberek, sütit is hoznak és ez nagyon megható, felülmúlja a várakozásainkat.”

Tőle is sokszor megkérdezik, hogy miért nem tudja a locsolásokat a Főkert saját hatáskörben megoldani, „ilyenkor mindig elmondom, hogy

124 éve nem volt ilyen száraz június, mint az idén, de nem ez az egyetlen oka. Évtizedek óta kialakult egy fenntartási gyakorlat nemcsak a Főkerten belül, hanem a kerületeknél is, ami meghatározta a szükséges kapacitás mértékét, hogy melyik fát mikor, hányszor és mennyit kell öntözni. Az éghajlatváltozás sokkal gyorsabb, mint ahogy egy ekkora vállalat egy hirtelen technológiaváltással képes lenne utolérni a megváltozott klimatikus viszonyokat.

A másik ok, hogy az elöregedő állományt pótolandó, mindig nagyobb darabszámban ültetünk fát, mint amennyit kivágunk, ezért nagyon eltolódtak az arányok az idős és fiatal fák tekintetében a fiatalok javára, így sokkal több az öntözendő fa, amiket ráadásul már nem elég három évig locsolni, mint korábban, hanem öt évig szükséges, hogy esélyük legyen megmaradni. A tapasztalat az ültetési gyakorlatot is megváltoztatta, már nem a minél nagyobb csemetefákat ültetjük, hanem inkább a kisebbeket, mert azok jobban, könnyebben alkalmazkodnak. A Főkert szakirányú munkacsoportja eközben is gőzerővel dolgozik egyéb klímaadaptív megoldások kidolgozásán és fenntartási gyakorlatba építésén.”

Az üzemvezető szerint sokan nem csak locsolni járnak a Locsolakomákra, hanem tanácsot is kérnek tőlük, mert azt látják a saját kertjükben is, hogy küszködnek a növényeik. „Spontán mini-lakosságifórumokat is tartunk ilyenkor, és úgy veszem észre, az emberek megítélése pozitívan változik, ha belelátnak a munkánkba, és kérdéseikre rögtön megkapják a válaszokat, hiszen ezeken az eseményeken ott van az adott terület gazdája, vagyis az üzemvezetője is.

Azt tapasztalom, hogy egyre többen veszik komolyan ezeket a környezeti változásokat, az ilyen alkalmak viszont a kétségbeesésből el tudják vinni az embereket a cselekvő állapotba, és ez mindenképpen felemelő. Most pont nincs időnk arra, hogy feszegessük a »kinek a dolga lenne« típusú kérdéseket, aktuálisan együtt kell cselekednünk, hogy eredményesek legyünk! Szerencsére ebben a legtöbben egyetértünk.”

Hervai Franciska, a 10 millió Fa Alapítvány főkoordinátora a végére hozzáfűzött azért egy kis társadalomkritikát is: „Nagyon szépen hangzik, hogy itt négy szervezet küzd kart karba öltve a klímaváltozás hatásai ellen a fővárosban, de ez azért egy olyan vállalkozás, aminek költségei is vannak. Nagyon-nagyon várjuk a cégeket is, hogy adakozzanak, sőt kapcsolódjanak be, szívesen rendezünk céges csapatépítésként Locsolakomákat nekik is, akár hétköznap, hiszen akkor is van mit locsolni”.

Mint elmondta, most az egyik bevételük az önkénteseik felajánlásaiból rendezett adományos tombolából van. Még ha összejön is a tombolából, mondjuk, egy Locsolakomán 25 ezer forint, az akkor is csak a töredéke annak, mint amibe egy-egy ilyen alkalom megszervezése kerül, például a batyus bálba hozott enni- és innivaló, az autók tankolása és a sofőrök fizetése. Ráadásul nemcsak a Locsolakomákon locsolnak, hanem máskor is. „A Főkert is minden fát meglocsol, de az most egyszerűen nem elég. Van egy teherautónk, amin két köbös tartály van, amivel azokat a fákat locsoljuk, ahova a lakosság már nem jut el. Például az Üllői úton hosszan az út mentén van több száz fa, azt nem tudja a lakosság locsolni, oda mi megyünk el a locsolóautóval. De ha több lakossági vagy céges hozzájárulás lenne, még több olyan fát tudnánk meglocsolni pluszban, ami nem várható el a civilektől.”

Pedig Hervai Franciska szerint is fantasztikus munkát végeznek idén a civilek. „Tavaly már volt egy aszályos nyár, és akkor mi már a 10 millió Fával meghirdettünk egy locsolási akciót, de nagyon kevesen jelentkeztek.

Valószínűleg most jutott el a köztudatba, hogy nem elég, ha elültetsz egy fát, annak a fának a gondozása is nagyon fontos, úgyhogy hihetetlenül pozitív élmény, hogy minden Locsolakoma olyan, amilyenre vágytunk. Egyre többen jönnek, kisgyerekes családok jönnek, erre szerveznek össze közös találkozókat, közösen locsolnak és a végén van egy kis mulatság is. Mi kellene annál több, mint hogy az emberek jót tesznek és közben jól is érzik magukat!”