Két modern e-rollerrel is próbáltuk, bírják-e az agglomerációs ingázást
Úgy hozta a sors, hogy pár hónapig Nagykovácsiból kellett bejárnom az óbudai szerkesztőségbe. A kocsi és a busz felejtős a reggeli dugók miatt, a bringa a jelentős szintkülönbség miatt nem komfortos. Pont kapóra jött két e-roller gyártó cég tesztajánlata, hogy kiderítsem, kiválthatja-e egy új generációs, nagy hatótávú e-roller az autót az agglomerációs ingázásnál vagy sem.
A kétezres évek elején többtucatnyi motorkerékpárt teszteltem a műanyagrakétáktól kezdve a nagy seggű röfögőkig; 35 éve van A és (hivatásos) B, C jogsim, volt már a kezem alatt mindenféle jármű: autók, teherautók, tank, jetski és természetesen bicajok is, gondoltam, miért is ne? Rollerre boomer! Tény, hogy nem vagyok nagy rolleres, ugyan mentem pár kört a fizetős Lime vagy Tier e-rollerekkel, amikor megjelentek, de az az igazság, hogy a megújított Bubi közbicikli az árával és a kényelmével gyorsan háttérbe szorította őket nálam.
Ennek megfelelően a teszt elején rögtön meg is akadok az elsőként felvett Navee ST3 Pro rollerrel. A rollernek ugyanis külön applikációja van, amit le kell tölteni, regisztrálni kell, bejelentkezési kódot adni, szóval ha minden összejön, 10 perc, ha nem, akkor fél óra szöszmötölés, mire fel lehet oldani a járművet. És persze az sincs meg, hogy a roller nem indul magától, hiába húzogatom a gázbillentyűt, csak akkor, ha lábbal ellökve előbb elérem vele az 5 km/óra kezdősebességet. Akkor viszont megugrik, mint egy bakkecske – főleg Sport módban.
Az app azonban nemcsak szívatásra jó: egy csomó funkciót lehet kapcsolni vele, például automata fényérzékelésű világítást, a nagyjából az ABS-nek megfelelő kipörgés- és csúszásgátlót (TCS), vagy a menő, kékes környezeti fényt, ami az állólap alján húzódik végig. Sőt, a bluetooth-kapcsolat érzékeli, ha a zsebünkben levő mobillal elhagyjuk a rollert, és önműködően lezár az elektromos lakat.
Le is járt a munkaidő, induljunk el haza! A startolás már megy, nézzük a stabilitást. A járdákra kitalált max. 6 km/órás Séta módot rögtön átugrom, irány a kis forgalmú utca. A Standard állapot legfeljebb 20 km/órás sebességet biztosít, ezzel kezdünk. Rágurranok az Árpád fejedelem úti kerékpársávra, felveszem a max. tempót. Hamar kiderül, hogy a 20 km/óra nagyon nem jó sebesség: a bringások zöme gyorsabb, feltorlódnak a hátam mögött, dühös szavakat sziszegve előzgetnek.
A lassabb bringásokkal sincs szerencsém, ez a sebesség nem teszi lehetővé a lendületes előzést. (Ha valaki látott már autópályán kamiont előzni, nagyjából olyan: egy fél életnek tűnik, mire összejön.) Nem baj, elgurulgatunk nagypapatempóban. Az nagyon hamar kiderül, hogy a Navee szinte terepmotorokat megszégyenítő Damping Arm felfüggesztése könnyedén elnyeli az útrepedéseket, kisebb-közepesebb kátyúkat, az úton ferdén-keresztben átfutó villamossíneket.
És az is gyorsan lejön, hogy a rolleres a fővárosi forgalom páriája. Rettegi a gyalogos, utálja a biciklis, gyűlöli az autós. A Flórián tértől a Szél Kálmán térig, majd a Hűvösvölgyi úton egész sokáig aránylag korrekt bringasáv/út van, de egyes pontokon csak használni kell a járdát vagy a közutat. Ekkor jön a harmadik típusú találkozás, és úgy néznek rám, mint egy tűfogú ufóra. Elnézést, hölgyem-uram, bocsánat, hogy létezem!
Hűvösvölgy előtt vége a biztonságot nyújtó, de alattomos villamossínekkel megáldott Völgy utcának, ami egy meredek kapaszkodóval visszatorkollik a Hűvösvölgyi útba. Az emelkedőt megszenvedi a Standard sebességbe kapcsolt roller, fele tempóra lassulok. Ezért menet közben felkapcsolok Sport módba. Így leírva egyszerűen hangzik, viszont a valóságban ehhez el kell engednem a jobb kormánymarkolatot, és megnyomni a kormány közepén elhelyezett kis műszerfal módváltó gombját.
El is érünk úgy általában az elektromos roller igazi nagy problémájához: két kézzel vezetve a jármű meglehetősen stabil – pláne ha a Navee dupla felfüggesztését és a TCS-rendszert is hozzászámítjuk –, de egy kézzel tartva a kormányt, rögtön hiperborulékonnyá válik. Annyira, hogy max. tempónál konkrétan az orromat nem merem megvakarni, nehogy megboruljak vele.
A Navee hosszú használati útmutatójának már a hatodik bekezdésében leszögezik: a roller használata 16 éves kor felett és 50 év kor alatt ajánlott – nyilván nem véletlenül. A gyerekek hajlamosabbak kevésbé koncentrálni a vezetésre, nincs forgalmi rutinjuk, ezért könnyebben törik össze magukat. Nemrég a Bethesda Gyermekkórház külön posztban kérlelte a gyerekeket (és a szüleiket), hogy ha lehet, ne rollerezzenek, mert ügyeletenként 5-6 gyerek érkezik hozzájuk rollerbaleset miatt. A felismerést követően a módváltó gombot innentől kezdve már csak megállás után használom.
Viszont Sport fokozatban az alapból erős (1350 W-os) elektromotor szárnyakat kap, és ha nem is gyorsul fel a 25 km/órás plafonig, de megbízható igáslóként tol a meredek emelkedőn. Hűvösvölgytől az enyhén kaptatós Ördögárok utcán marad Sport fokozatban a roller, szépen húzok vele 25 km/óra sebességgel. Nem az a szélvész tempó, de ez már döfi!
Ahhoz, hogy átjussak a II. kerületet és a Nagykovácsi-völgyet elválasztó hegyvonulaton, a kerékpárosok által is használt Remete-szurdok az egyetlen megoldás. A széles, de rögös-köves erdei úton még jobban kijön a Navee nagyszerű felfüggesztésének előnye. Zökken, ugrik a roller, dolgoznak a lengőkarok, és a kilométer hosszú terepmenetet probléma nélkül lehozza a jármű. (Ami a hivatalos iratai szerint 28 százalékos emelkedőt is bír. Hmm.)
Remeteszőlős aszfaltjára érve ijedten látom: a töltöttséget jelző öt sáv háromra olvadt az intenzív használattól. Gyorsan visszaváltok Standard módra, amivel takarékosabban, de még biztonságos tartalékkal gurulok be a kerékpárúton Nagykovácsiba. Első tanulság: hegymenetben, Sport fokozatban nemhogy a 75 kilométeres hatótáv nincs meg, hanem még a fele is bizonytalan lehet.
Másnap reggel stratégiát váltok: nem kerülök Máriaremete felé, a Remete-szurdoknál, hanem megpróbálkozom az egyenesen a Hűvösvölgybe futó Nagykovácsi úttal, az autók társaságában. Adyligetnél, a kerékpárút végén kifordulok az útra, épp itt van a dugóban feltorlódott autósor vége. Mivel jobb oldalon a padkán nem férek el, belülről, a felezősávon gurulva kerülöm a lépésben döcögő sort, így tennék akkor is, ha a motorommal vagy éppen biciklivel mennék befelé.
Ha a főút a tenger, amin a hajók közlekednek, akkor a moci rajta a motorcsónak, a bringa az evezős csónak, a roller viszont csak egy kis strandmatrac, amit ide-oda dobálnak a hullámok. A Hűvösvölgyi útig tartó 2,5 kilométeren elegem lesz az autók között rollerezésből. A szembejövő autók alig vesznek észre, a lépésben haladók néha kihúzódnak elém, nehogy véletlenül elférjek, szinte tapintható a sofőrök felől érkező rosszallás: mit keres itt ez a rolleres? Míg az ötször nagyobb motorkerékpárral egy könnyed rutinmenet az egyébként általában előzékenyen helyet adó autósok mellett legurulni a lejtőn, addig a rolleren vért izzadok. El is döntöm egyszer s mindenkorra: sima közútra rollerrel csak végső esetben!
Egyébként a Navee ST3 Pro verzión minden megvan, ami a közúti közlekedéshez kell. Van indexe (kissé fapados változatban), csengője (erre se fordítottak túl nagy gondot a dizájnerek, de cseng), első, hátsó lámpája, sőt, még féklámpája is. Lefelé tapasztalom ki, hogy gázelvételnél a roller nem selymesen lassul, inkább mindig megtorpan egy kicsit, mintha erős motorféke lenne (ez valószínűleg az energia-visszatáplálásnak köszönhető), és ugyanebből az okból kifolyólag nincs szabadon futása sem.
A hármas fékrendszert (motorfék, első fék, hátsó tárcsafék) érzésem szerint kicsit túltervezték, van is egy figyelmeztetés az útmutatóban, hogy a két fékkart leginkább vészfékezéskor használjuk. Nincs semmi haszon abban ugyanis, hogy a roller megáll, mi meg továbbrepülünk. Mire megszokom a Naveet, leginkább a motorfékre bízom magam, ha gyorsabban kell megállni, akkor bejátszik az első fék is. Külön meg kell említenem a roller kerekét: a kis, tömlő nélküli, széles gumiabroncs, ami nagyon jól veszi a terepet, biztosan lehet kanyarodni vele, ráadásul a műszaki leírás szerint öngyógyító, azaz nem ereszt le defekt esetén.
Felfelé, Nagykovácsiba egy óra az út, lefelé viszont 45-50 perc alatt megvan a húsz kilométer. A szerkesztőség ajtajához gurulva lepattanok, lazán behajtom a kormányoszlopot, hogy mint egy aktatáskát, felvigyem a rollert a lépcsőn. Sajnos az elképzelés nem jön be: a Navee nehéz, mint az ólom, nettó súlya 25,3 kiló. Nem egy félkaros fonott kosár, az biztos.
A Navee után a hasonló paraméterekkel rendelkező Xiaomi Electric Scooter 4 Ultra verzió érkezik. Első pillantásra letisztultabb, egyszersmind fapadosabbnak tűnő, kevésbé akar menő cyberpunk járműnek látszani. A felfüggesztés itt is dupla, ez a roller is jól bírja az egyenetlen útfelületet, de talán a Navee egy kicsit simábban siklik. A beüzemelés egyszerűbb: van ugyan hozzá applikáció, de nem kötelező a regisztráció.
A Xiaomi 4 Ultra motorja gyengébb, mint a Naveeé, mindössze 940 W, de ezt nem igazán érzem meg a menetteljesítményen. Maga a roller szinte centire ugyanakkora méretű, mint a másik, de majdnem egy kilóval könnyebb. Előnyére válik, hogy az akku töltési ideje bő három órával kevesebb. A kerekeken ugyanúgy tömlő nélküli, belső zselés, öngyógyító gumiabroncsok feszülnek.
A Xiaomi Ultrával már gyakorlott rolleresként közlekedem. Ezen a járművön van egy Sport+ mód is, ami azonban nem a nagyobb sebességet, hanem a plusz gyorsulást jelenti – a gyakorlatban nem érzem semmi értelmét. Az Ultra hatótávja 70 km, ami papíron kevesebb ugyan a Naveeénál, de a tapasztalat szerint a nem automata lámpahasználat, és egyéb egyszerűsítések miatt jobban bírja az Óbuda–Nagykovácsi távot, mint párja.
A fellépője kissé keskenyebb, ezért valamivel kényelmetlenebb állni rajta. Ez különösen az egy órás meneteken jön ki. Eleve kijelenthető, hogy a statikus álldogálás sokkal fárasztóbb, mint mondjuk síkon biciklit tekerni – gondoljunk csak bele, hogy milyen lenne, ha egy órán keresztül egy rajzlapon kellene álldogálnunk. (Az első napokban konkrétan izomlázam volt, de aztán találtam egy viszonylag vállalható állópozíciót.)
A Xiaomi Ultra letámasztóját is praktikusabbnak találom, és valamivel fixebbnek tűnik a kormány. A fék nem olyan brutál, mint a Naveenál, viszont éppen elég. Külön érdekessége, hogy a motor lejtőn engedi begyorsulni a járművet 25 km/óra sebesség fölé is, igaz 30 km/óránál egy figyelmeztető pittyegő hang int a mértékletességre. A tesztjármű motorja néha késve reagál a gázkarra, ez párszor kellemetlenül érint. Ami egyértelműen hiányzik róla, az az index: az irányjelzés karral a billenékeny kormány miatt istenkísértés, a biztonság kedvéért nem is erőltetem. A két roller ára jelenleg nagyon közel van egymáshoz: a Navee ST3 Prót mintegy 280 000 forintért, a Xiaomi Ultra 4-et pedig 270 000 forintért vesztegetik.
És hogy kiváltható-e az autó egy rollerrel az agglomerációs településeken élőknek? A válasz: késő tavasztól őszig egyértelműen igen, ha van megfelelő infrastruktúra, például kerékpársáv a használatához. (Télen viszont a mozgás nélküli álldogálás miatt odafagyhat a rolleres az állólapra, ledermedhet keze-lába, orra-füle.) Megnéztem, a reggeli dugóban rostokló autókat tutira megelőzi vele az ember menetidőben, sőt a villamossal is pariban megy az elektromos roller, azaz a kötött pályás tömegközlekedés sem gyorsabb. A magyar jogszabályokban meghatározott 25 km/órás maximális sebességet kihasználva az átlagbringás biztos nem előz meg vele, az emelkedőkön pedig mosolyogva gurulunk el a pedálosok mellett.
De bírja-e? A tapasztalat szerint mindkét modern e-roller meg tudja már oldani a 40 kilométeres otthon-munkahely-otthon útvonalat egy feltöltéssel az erdei szakasz és a 260 méteres szintemelkedés ellenére is. A Xiaomi magabiztosabban, a Navee vékonyabban, szóval ez sem akadály. Ami viszont egyértelmű: az elektromos rollerekkel is ismerni kell a KRESZ-t, még akkor is, ha még mindig nincs benne az e-rollerekre vonatkozó módosítás. Mivel ez még nagyon nincs így, nem kell csodálkozni azon a helyzeten, amit a cikk elején írtam: a rollereseket mindenki utálja. (Ezt alátámasztja az is, hogy a rolleresek kétszer annyi balesetet okoztak, mint amennyinek a károsultjai voltak.)
Egyébként a készülő jogszabály tervezete sem tűnik tökéletes megoldásnak a mostanában elszaporodó rolleres balesetekre. A baleseti statisztikák szerint ezeket két dolog okozza, illetve három. Az egyik, hogy szinte senki nem visel védőfelszerelést, pl. kesztyűt, hogy csak a kézsérüléseknél maradjunk, pedig az ember jellemzően önkéntelenül kézzel próbál tompítani, amikor elesik. A másik, hogy sokan mindenféle járművezetési tapasztalat nélkül kezdik őket használni, miközben a bringához vagy a robogóhoz képest is teljesen máshogy mozognak és reagálnak az úthibákra. A harmadik ezzel függ össze: szinte függőleges az első villa, nincs utánfutása az első keréknek, azért könnyen keresztbe fordul, amikor megakad egy úthibában, pláne ha felfüggesztés nélküli. Ráadásul sokszor ketten mennek a rollerrel, ami tilos.
A végére egy régi idézet, amit a nagyszerű, de nyüzüge Trabant gépkocsira alkalmaztak ironikusan: „Útfekvése kitűnő és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.” Ez a megállapítás tökéletesen alkalmazható a rollerekre is, amit az egyik fiam gyorsan be is bizonyított, miután fellelkesedett a Navee kipróbálásán, és haverjával este bérrollerezni mentek. A gipszet nemrég szedték le a kezéről. Pedig van jogsija.
