Oktatói Hálózat: Reméljük, hogy az ELTE nem teljesíti a hatalom nem titkolt retorziós kívánságait Fleck Zoltán ügyében

„Nem értjük, hogy az ELTE vezetése miért tartotta feltétlenül szükségesnek »az
elutasítást és elhatárolódást« attól, amit Fleck Zoltán mondott. Reméljük, hogy a
lojalitás e kinyilvánításából nem következik, hogy a hatalom nem is nagyon titkolt
retorziós kívánságait is teljesítsék” – reagálta az Oktatói Hálózat arra, hogy az ELTE közleményben elhatárolódott Fleck Zoltán kijelentésétől.

A szervezet azt írta, szabályzatokban lefektetett tudományos és etikai kritériumai vannak annak, hogy ki méltó az ország első egyetemén tanítani. Az Oktatói Hálózat szerint „bárkinek lehet magánvéleménye, de amikor Magyarország egyik legnagyobb hatalmú politikusa nyilvánosan ilyen kijelentést tesz, akkor durván beavatkozik az egyetem autonómiájába”.

„Fleck Zoltán azt mondta el, hogy egy választás után milyen jogi lehetőségei vannak a köztársasági elnöknek – eddig semmi mást nem tett, mint a hatályos jogot ismertette –, majd kitért arra, hogy ezekkel a lehetőségekkel vissza is lehet élni: az államfő megteheti, hogy a bármilyen egyértelműen kinyilvánított választói akaratot semmibe vegye, és megpróbálja megakadályozni annak érvényesülését” – írta az Oktatói Hálózat.

A szervezet szerint az csak feltételezés volt, hogy államfő ezt megtenné, Fleck pedig erre az esetre vonatkoztatva beszélt az ellenállás lehetőségéről. Hozzátették, elfogadhatatlan, hogy Gulyás „nácikhoz és kommunistákhoz” hasonlította az ELTE oktatóját.

Gulyás Gergely szerint az ELTE-nek ki kéne rúgnia Fleck Zoltánt. A miniszter azt mondta a múlt heti kormányinfón, hogy Fleck átlépett egy határt, és nem kérdés, hogy mit kellene tennie vele az ELTE vezetésének. Gulyás szerint száz százalékban összefér az egyetemi szabadsággal az, hogy véleménye szerint az ELTE-nek ki kéne rúgnia Fleck Zoltánt, csak az sértené az egyetemi autonómiát, ha beleszólna az ELTE ügyeibe.

Mit mondott pontosan Fleck?​

Fleck Zoltánt az egyik Tisza Sziget-beszélgetésen (a videó 22. percétől) arról kérdezték, hogy szerinte elképzelhető-e egy olyan forgatókönyv, hogy a Tisza néhány százalékkal nyeri meg a választást, de a köztársasági elnök Orbán Viktornak, illetve az adott fideszes jelöltnek adja a kormányalakítási megbízást. Fleck elmondta, hogy mivel az összes választással kapcsolatos intézmény a kormány kezében van, „el kell kezdeni a felkészülést arra, hogy mi történik akkor, ha megpróbálják bojkottálni” az eredményeket.

Itt megkapta azt a kérdést, hogy erre hogyan lehet felkészülni. „Túl azon, hogy ezekben vannak olyan kérdések, amelyek jogi technikák, vannak olyan kérdések, amelyik politikai stratégiák. Én sem a jogi technikához, sem a politika stratégiához nem értek jól, de azért azt beláttam, hogy vannak egy autokrácia lebontásának jogon kívüli elemei. Hadd mondjak egyet, én ezt bátran vállalom ma is: én azt gondolom, hogy ha egy ellenzéki párt nyer a választásokon, tegyük fel, hogy sikerül relatíve tisztán tartani a választást, tehát nem tudnak mást tenni, kihirdetik a győztest aznap éjszaka. Ekkor még nincs kormány, nem alakult meg semmi, de azon nyomban el kell menni a győztesnek olyan helyekre – könnyen mondom, mert nem vagyok politikus –, ahol ígérni, fenyegetni, zsarolni kell az illetőt, és ez konkrétan a köztársasági elnök. Vannak olyan elemek, amelyek nem működnek máshogy, csak politikai logikával. Le fogom tagadni. Az autokrácia leépítése az nem simulékony gyerekjáték, az autokrácia leépítése nem olyan, mint a kormányváltás. Mindannyian egyetértünk itt ebben a teremben, hogy nem kormányváltást várunk, hanem rendszerváltást” – mondta

Majd úgy folytatta, hogy „ha rendszerváltást várunk, ott az a baj, hogy ahhoz szokott a magyar társadalom a '89-es, ‘90-es évek rendszerváltásánál, hogy ott átengedte a hatalmat. De nem azért engedte át, mert nagy nyomás volt belülről, hanem azért, mert összeomlott kívülről. Nincs az a tudásunk, az a tapasztalat, hogy mi egy autokrácia lebontása, hogyha az autokrata hatalom erős marad. A világban az ilyenek összeomlással, utcai harcokkal, gazdasági válsággal, államcsőddel, katonai puccsal, egy csomó dologgal együtt szoktak történni. De sehol nem történik erőszakmentesen, nagyon ritkán történik. Azt a nagyon keskeny ösvényt kéne megtalálni, amikor egy győztes, demokratikus erő – tegyük fel a Tisza Párt, mert neki van esélye – vezeti azt az ellenzéket, amellyel egy új kormányzásba akarna belekezdeni, de van egy másik feltétel, hogy nem nyeri meg annyira, hogy teljesen szétessen az ellenfél. Ez benne van, egy aránytalan választási rendszerben simán előfordulhat. Tegyük fel, hogy nincs kétharmados többség, de egyértelműen megnyeri az ellenzék a választást, szerintem bőven számolhatunk azzal, mivel ez ugyanaz a politikai kultúra, mint a Trumpé, hogy mikor elveszti a választást nem fogja elismerni a vereséget” – fogalmazott.

Gondolatmenete után Fleck megismételte: „közjogilag az történhet, hogy a köztársasági elnök, mivel nincs kötve ahhoz, hogy a többségi frakció vezetőjének adjon kormányzati megbízást, a vesztes párt vezetőjének adja a kormányzati megbízást. Ezt megteheti, de természetesen nem fogja megszavazni ezt a parlament, aztán még egyszer próbálkozik, megint nem, és akkor feloszlatja a parlamentet és új választásokat ír ki. Na, de el tudjuk képzelni, hogy egy győztes választás után az emberek hagyják? Elnézzük, hogy akkor ezt most újrajátsszuk?”. Szerinte Orbán „megfelelően gyenge embereket” rakott ezekre a pozíciókra, hogy akár ezt simán el is várhassa, de ez nagyon nagy kockázattal járna. „Nem volt az elmúlt harminc évben igazi nagy tüntetés, olyan, ami igazán dühös, de lehet, akkor lenne ok rá. Tisztán és egyértelműen a demokratikus felhatalmazást akarja korlátozni, nem tudná eljátszani, hogy ő ezt a demokrácia érdekében csinálja. Nem tudna tovább hazudni. El kellene vállalnia, hogy nem engedi a választások győztesét kormányozni.”