Két éve észlelték először, hogy a hódok a Dunából felúszva beköltöztek a Gödöllői-dombságban eredő, 14 km hosszú Csömöri-patakba, és a patak XV. kerületben lévő szakaszán három hódgátat is építettek. A Dunakeszi úthoz közel eső völgyben futó patak itt teljesen háborítatlan, emberektől elzárt terület, elhagyott szántóföldek, egy bányató és egy vasúti töltés szegélyezi, ezért a hódoknak érthetően ideális terep volt.
Szorgos munkájukkal felépített gátjaik miatt kiöntött és szétterült a patak, ami rövid időn belül elfoglalta a nagyjából száz méter széles völgyet, amivel egy közel kéthektáros vizes élőhely kerekedett. A hódok otthon érezték benne magukat, így meghívták a haverjaikat is: beköltöztek a békák, a gőték, a vízisiklók és mocsári teknősök, na, meg persze elszaporodtak benne a halak, amik odavonzották a vízimadarakat, szürke gémek, kócsagok jöttek, tőkés récék és jégmadarak tűntek fel.
Kezdetben minden idilli volt, örültek a természetvédők is, míg ki nem derült, hogy a tó miatt feltöltődött talajvíz eléri a közelben lévő vasúti töltést is, és a talajvíz további jelentős emelkedése hosszú távon veszélyeztetheti a veresegyházi vasútvonal sínpályáját, mondta a Telexnek Takács Noémi, a Fővárosi Önkormányzat Tájépítészi Osztálya Természetvédelmi Csoportjának vezetője.
„Ilyen esetekben általában csípőből az a reakció, hogy a töltéshez közel lévő hódgátat azonnal el kell bontani, a hódokat meg telepítse át máshová az Állatkert. De a korábbi tapasztalatok alapján ez egyáltalán nem vezetne eredményre, mert úgy is jönne egy másik hódcsalád helyettük, és visszaépítenék a gátat”
– mondta. Ráadásul mivel a hód közösségi jelentőségű faj (természetvédelmi értéke 50 ezer forint példányonként), és az általa épített gát elbontása természetvédelmi engedélyhez kötött, nem is lehetne ezt ilyen egyszerűen megvalósítani.
A Fővárosi Csatornázási Művek ezért rögtön a természetvédelmi szakemberekhez fordult, és tavaly tavasszal aztán összeültek a MÁV képviselői, a Fővárosi Önkormányzat természetvédelmi szakemberei, a kisvízfolyások üzemeltetéséért felelős Fővárosi Csatornázási Művek és a természetvédelmi ügyekben Budapesten hatóságként eljáró Pest Vármegyei Kormányhivatal munkatársai, és kimentek egy helyszíni bejárásra, hogy kitalálják, hogyan lehet megoldani úgy a helyzetet, hogy az a hódoknak és a MÁV-nak is jó legyen.
„A kormányhivatal szakembere tanácsolta azt, hogy vegyük fel a kapcsolatot Juhász Erika hódszakértővel, mert ő ismer olyan külföldi példákat, ahol meg tudták menteni a hódok által teremtett vizes élőhelyeket úgy, hogy közben meg tudták akadályozni azt is, hogy az elterülő víz miatt egyes infrastruktúrákban kár keletkezzen. A kormányhivatal szakértője leszögezte, ők csak egy ilyen megoldásra tudnak engedélyt kiadni, a hódgát elbontására nem”, mondja Takács Noémi.
A kapcsolatfelvétel után a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársaival, Kanizsay Borbálával és Juhász Erikával együtt elvégzett mérések eredményeként végül arra jutottak, hogy ha a vízszint 20-30 centivel csökkenne az elöntött területeken, akkor már a vasúti töltést sem érné el a talajvíz. Juhász Erika erre egy Szlovéniában már sokszorosan tesztelt és bevált eljárást javasolt, amire a Fővárosi Csatornázási Művek megkérte, és idén augusztusban meg is kapta az engedélyt a Pest Vármegyei Kormányhivataltól. Egy hosszabb előkészítés után október közepén pedig megtörtént az ipari búvárok segítségével, csőátvezetési technikával elvégzett hódgát-beavatkozás.
Juhász Erika, Magyarország egyik legismertebb hódkutatója az akció után a Telexnek elmondta, hogy a szlovénoknak a határ menti régióban, Lendva környékén nagyon szép mintaprojektjeik vannak az ilyen problémák kezelésére. „Sok helyszínt bejártam és sokat egyeztettem a szlovén kollégákkal, és már nagyon vártuk a lehetőségét annak, hogy Magyarországon is alkalmazzuk ezt a módszert. Először a Gomba közelében, majd Zebegényben próbáltuk ki, de itt a Csömöri-pataknál sikerült csúcsra fejleszteni.”
Az eljárás azon a tapasztalaton alapszik, hogy ha egy hódgát magasságát csökkentik, vagy egy hirtelen lezúduló csapadék miatt kialakuló villámárvíz elmossa (ilyenkor a patak vízhozama elérheti a 10 m³/másodpercet is), akkor a hód napokon belül visszaépíti azt – ezért nem érdemes így lecsökkenteni a vízszintet. Viszont, ha vágnak a gáton egy U-alakú mélyedést, amin keresztül átvezetnek egy-két hosszú és rugalmas csövet folyásirányban, akkor az elrekesztett víz egy része át tud folyni a gát túloldalán lévő alacsonyabb vízállású területre, tehát a csőátvezetés magassága be fogja állítani a duzzasztott vízszint maximális magasságát. A csöveket aztán le kell rögzíteni vagy súlyozni a gát tetején, így nemcsak a beillesztés marad ott fixen, hanem a gát magassága is megmarad a hód legnagyobb örömére.
Mint a hódszakértő elmondta, „mindezt alaposan ki kell centizni, ugyanis, ha a kelleténél mélyebbre építik be a csöveket a hódgátban, és annyira lesüllyed a vízszint, hogy nem lesz a hódok számára biztonságosan mélyen a kotorékjuk bejárata, akkor egy újabb gátat fognak építeni, hogy visszaduzzasszák a vizet arra a szintre, ami nekik megfelelő. Elképzelhető, hogy a Csömöri-patakon ez az újabb gát még közelebb kerülne a töltéshez – éppen ahhoz, amit meg akarnak menteni. Egy föntebb épülő gát ráadásul még nagyobb duzzasztást eredményezne, ami a korábbinál nagyobb kockázatot jelentene a töltés épségének szempontjából.”
„A hódvár környékén 170-180 centi volt a vízszint, és ha jó magasságra illesztettük be a két csövet, akkor az legfeljebb 150-160 centisre fogja apasztani azt. Ez a szakemberek eddigi tapasztalatai szerint a hódnak megfelelő lehet, ugyanis az egy méteresnél sekélyebb vizekben érzi csak veszélyben a kotorékját”, mondta erről a beavatkozás után Balogh Balázs, a Fővárosi Csatornázási Művek ár- és belvízvédelmi osztályvezetője.
A patakban két ipari búvár és három szakember a csatornázási művektől, a parton rengeteg drukker, köztük Juhász Erika, Takács Noémi, Barabás Sándor és Balogh Balázs izgulták végig a műveletet. A szakszerű kivitelezést pedig egy szlovéniai hódszakértő, Martina Vida is segítette telefonon keresztül. Balogh Balázsék ilyet még sose csináltak, ezért nagy kihívás volt a két, egyenként hatméteres, 200 milliméter átmérőjű flexibilis cső átvezetése a hódgáton.
A két rugalmas cső bemeneti oldalát egy hordóalakú, 10x10 centis rácsozatú ketrecbe helyezték be annak érdekében, hogy a hód vagy a vízzel érkező hordalék (fa vagy növényi törmelék) ne tudja eltömíteni. A ketrecet külön készítették el az FCSM műhelyében, és már készen vitték ki a helyszínre, hogy ne ott kelljen a rács hajtogatásával bénázni a patakban. Ezután az egyik ipari búvár lement a meder aljára és úgy helyezte el a szerkezetet, hogy a két cső bemeneti része a vízfelszín alatt legyen, majd a ketrecet is lesúlyozta a patak aljára, hogy ne tudja az áramlás elmozdítani.
A munkálatokkal nagyjából három óra alatt végeztek, de ennyivel korántsem ér véget a feladat, ugyanis az FCSM-nek ezután rendszeresen kell majd monitoroznia, hogy eléri-e a kívánt 20-30 centis vízszintsüllyedést a beavatkozás, illetve hogy egy-egy nagyobb esőzés után lezúduló víz nem rontja-e el a munkájukat.
Balogh Balázs szerint a vizes élőhely és a vasúti töltés megmentésének kivitelezési költsége körülbelül 1 millió forint volt. Ehhez az adathoz fontos hozzátenni, hogy ha más helyszíneken alacsonyabb a vízszint, akkor ipari búvárok nélkül, sima melles csizmában, fele ennyiből is meg lehet csinálni. Juhász Erika szerint ez volt a harmadik ilyen sikeres beavatkozás Magyarországon, és remélhetően más önkormányzatok és vízügyi szakemberek is követni fogják a példát (számukra azt tanácsolja, hogy hódgátakkal összefüggő konfliktus esetén kérjenek előre szakmai
segítséget a HódTérkép programon dolgozó szakemberektől).
A hódszakértő bízik benne, hogy a szlovén módszer a Csömöri-pataknál hosszú távon is működni fog. A vízszintcsökkenés a felgyűlt víztömeg miatt az első órákban még nem volt látványos, ám néhány nap múlva már egyértelműen látszott az apadás. A módszer Zebegényben már bizonyított, ott azt figyelték meg az utánkövetés során, hogy az aszályos időszakban a víz jelentősen leapadt, de október elején a vízhozam visszaállt a korábbi szintre, és ismét ugyanúgy csörgedezik a patak, és továbbra is folyik a csöveken keresztül a víz.
A hódok is nagyon szépen elfogadták, a csöveket beillesztették a saját kreálmányukba, alaposan körbeépítették azokat.
Véleménye szerint összevetve azzal, hogy az esetleges gépi gátbontások akár több milliós költséget is jelenthetnek teljesen feleslegesen – hiszen a hódok általában úgyis visszaköltöznek és új gátat építenek –, egyértelmű, hogy anyagilag és a természet szempontjából is jobban megéri egyszer elvégezni ezt a csőátvezetési technikával elvégzett hódgát-beavatkozást.
Azt hiába is próbáltuk megtudni, hogy mindez hány hód kedvéért történt, ugyanis sem a bejárásokon, sem pedig az akció során nem találkoztak eggyel sem a szakemberek. Juhász Erika erre azt mondja, az a tapasztalat, hogy a kis vízfolyásainkon 1-2 kilométerenként él egy hódcsalád, tehát a Csömöri-pataknak ezen a szakaszán ezt a hatalmas élőhely átalakítási munkát nagyjából 3-8 egyed végezhette el. Mint mondta, „nagyon ritka, hogy az ember ilyen rejtett élőhelyeken hódot figyeljen meg napközben. Még nekem is a legtöbb hódmegfigyelésem nagy folyókon történt kajakozás vagy vízparti séta közben. Természetesen érdekelne engem is, hogy hányan vannak, de ezt csak hőkamerás felméréssel lehetne megtudni, erre viszont jelenleg nincsen anyagi lehetőségünk”.
Ennél azonban jóval fontosabb, hogy micsoda értéket hoztak létre a Csömöri-pataknál a hódok. Takács Noémi szerint
„ha bárki egy ekkora és ilyen gazdag, természetes élőhelyet akart volna létrehozni, mint ez itt, akkor az nagyjából 100 millió forintos költséggel járt volna, miközben a hód ingyen megalkotta.
Ráadásul a most becsövezett gát alatt ötven méterrel van két másik hódgát is a Dunakeszi úthoz közelebb”. Kollégája, a fővárosi természetvédelmi csoport botanikus tagja, Barabás Sándor rákontráz: „az pedig plusz egy hektárral megnöveli a vizes élőhely területét a tájban, tehát már háromhektárnyi területről beszélünk, amit a Dunakeszi út és a veresegyházi vasútvonal között átrendezett nekünk ingyen és bérmentve a hód. Ez az élőhely ugyan még csak pár éves és még bőven fog alakulni, de már most olyan gazdag terület lett, hogy lassan megérdemelné a teljes ökológiai felmérést, és elképzelhető, hogy ezután azt fogjuk javasolni, hogy kerüljön természetvédelmi oltalom alá”.
Azt már Juhász Erika teszi hozzá, hogy ez az új háromhektáros, természeti kincsekben bővelkedő terület csak látszólag, a mi emlékezetünkben új.
„Mielőtt itt az ember beavatkozott volna, és szabályozta volna a patakot, ez egy mélyfekvésű, vízjárta terület volt, tehát a hódok most csak ezt csinálták vissza.”
Kis ökomérnökök, akik ingyen megoldanák a bajainkat
Azzal, hogy 150 éve kiirtottuk az országban a hódot, és a WWF csak nagyjából 25 éve kezdte el visszatelepíteni, teljesen elfelejtettük, hogy a hód egy olyan természetformáló, aki a legtöbbször pont azt valósítja meg, ami nemcsak neki, hanem a teljes környezetének, így az embereknek is hasznára válik.
Mindeközben rengeteget beszélünk arról az elmúlt évek aszályos nyarain, hogy mennyire fontos lenne a vízvisszatartás, hogy a tájban jobban elterüljön és víz, és ahelyett, hogy kiengedjük a vizet az országból, próbáljuk meg tárazni. Hogy mennyit segítene a mikroklímán, ha több vizes élőhely lenne benne, ami a hűtési funkcióján kívül a párolgásával csökkentené a légköri aszályt is. Arról viszont nagyon kevés szó esik, hogy ahelyett, hogy ellenségként tekintenének a hódra, elfogadhatnánk az ő munkájukat, hiszen pont ezeket a vágyott célokat valósítják meg nekünk. A Telexen azonban több cikkünkben foglalkoztunk a hódok áldásos munkájával, ezeket itt találja meg.
