Orbán a januári fagyban meghirdette, hogy senki sem marad tűzifa nélkül – van, aki egy hónappal később kapta meg

„Senki sem marad tűzifa nélkül” – jelentette be Orbán Viktor január közepén, ami után több önkormányzatnál helyi lakosok álltak sorba, hogy szociális tűzifához jussanak. A településeknek a kormányzat ki is utalt plusz fát, de arra már nem adott pénzt, hogy a fa el is jusson a megfelelő helyekre, így volt, aki csak jóval a nagy hidegek után jutott hozzá. Bár vannak káros környezeti, ökológiai hatásai, a tűzifa nem fog kikopni az energiamixből, de sokkal okosabban kéne használni. Már csak azért is, hogy se a kormányt, se az önkormányzatokat ne érje felkészületlenül egy kicsit keményebb tél.

„Az embereket jól feltüzelte a miniszterelnök bejelentése” – mondta Eszes Béla, Jánoshida független polgármestere, aki azt tapasztalta, hogy sokan alanyi jogon járónak gondolták, hogy ingyen tűzifához jussanak, és ezt rajta kérték számon. Eszes gyorsan cselekedett is, egy kisteherautóval és két segítőjével maga szállított ki családokhoz több mázsa fát az önkormányzat forgóalapjából, így a rászorulók csontszáraz, jobb hatékonysággal égő fához jutottak.

A Nógrád megyei Etesen 50 köbméternyi fát igényeltek, Matúz Gábor (Fidesz–KDNP) polgármester azt mondta, hogy ott is többen voltak, akik úgy gondolták, hogy nekik alapból jár a fa. Ők viszont csak azoknak kérték a krízisfát, akiknek nem volt más fűtési lehetőségük. Matúznál jelentkezett klímával fűtő helyi is, de neki azt mondta, hogy majd a rezsiszámlán kapja meg a támogatást, két helyről ne igényeljen.

A Magyar Közlönyben Orbán bejelentése után az jelent meg, hogy az állami tulajdonban álló cégektől lehet ingyen tűzifát igényelni az önkormányzatokon keresztül. Eszes felidézte, hogy január 19-én az ebr42 nevű önkormányzati információs rendszeren már adatot kellett szolgáltatniuk arról, hogy hány család igényel majd pluszfát, hányan nem tudnak begyújtani. „Ilyen gyorsan nehéz pontos számot megadni, meg úgy van, hogy ha valaki kér, akkor a szomszéd is kedvet kap” – mondta a polgármester, aki végül 80 családnak kért fát a meghirdetett akcióban.

Dukai Miklós, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium önkormányzati államtitkára január 23-án azt mondta egy videóban, hogy 1855 önkormányzat szólt, hogy a területükön vannak olyanok, akik jelezték, hogy a rendkívüli hideg miatt elfogyott a tüzelőjük. Dukai ekkor azt mondta, az operatív törzs szervezésében folyamatos a tűzifa biztosítása.

„Vártuk, hogy jön a fa. De aztán kiderült, hogy nem jön, csak akkor, ha az önkormányzat kifizeti az erdészetnek a 477 ezer forintos szállítási költséget” – mondta Eszes Béla. Ez a 477 ezer forint talán nem tűnhet soknak, de számos olyan önkormányzat van ma Magyarországon, amelyiknek ilyen hirtelen kiadásokra egyszerűen nincs ennyi pénze a folyószámláján. A kormány által kevéssé támogatott Jánoshidán még a nyáron összeszedett rőzsét, gallyat is elfűti az önkormányzat, mert annyira pénztelenek.

A Magyar Hangnak korábban Nagy Sándor, Recsk polgármestere mondta azt, hogy az extra tűzifajuttatás nagy költséget jelent az önkormányzatoknak. Egy köbméter fa méretre vágása és kiszállítása 18 ezer forint. Ez Recsknek 1,8 millió forintos költséget jelentett, amivel nem kalkuláltak a költségvetésben. Nagy megemlítette, hogy tud olyan településről, ahol 350 lakosnak igényeltek 130 köbmétert, ami arányaiban még inkább megterheli a költségvetést.

Jánoshida később felszólítást kapott, hogy a Nagykunsági Erdészeti és Faipari (NEFAG) Zrt. csak akkor tudja kiszállítani a fát a monori erdészethez tartozó Tápiószecsőről, ha február 20-ig kifizetik a fuvarozási díjat. Ezt végül megtette az önkormányzat, és a 80 erdei köbméternyi fa február 24-én, Orbán bejelentése után több mint egy hónappal, és a nagy hidegek elmúltával meg is érkezett. Etesre sem azonnal jutott el a fa, ott is bő egy hónapos volt az átfutási idő, még most is osztják a fát a rászorulóknak.

A miniszterelnök bejelentése után az erdészetek kényszerpályán mozogtak, hogy teljesítsék az igényeket, olyan erdőrészleteket is le kellett hirtelen termelniük, amelyekben az állomány még nem volt vágásérett. A nemesnyár-ültetvények ökológiailag kevésbé értékesek, de a frissen vágott fa nem igazán alkalmas fűtésre. Etesre az Ipolyerdő erdészeteiből jutott jobb fűtőértékű bükk, de az is friss vágás lehetett.

„Százötvenezer köbmétert vágtak ki vágásérettség előtt két-három évvel korábban, ez a mentalitás nagyon messze van a megújulótól és a fenntarthatótól” – mondta Csontos Csaba, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programjának vezetője.

A frissen kapott fát a jánoshidai önkormányzat el is kezdte kiosztani, de a lakosokat a Facebookon is figyelmeztették, hogy aki kihúzta eddig, és még van régebbi tüzelője, inkább azt égesse, mert a nemes nyaras ültetvényből érkezett fa vizes. Nagy meleg nem lesz tőle, és még az egészségre is ártalmas.

Jánoshida szerencséjére nem volt felkészületlen, a WWF Magyarország és a Habitat for Humanity Magyarország révén a BioJust nevű projekt tagjaként létrehoztak egy tűzifa-forgóalapot és egy fedett tárolót, ahol szárítani tudják a fát. A tervek szerint mindig legalább egy éven át szárított fából adnak a lakosoknak. Januárban ebből a tartalékból tudták kiszolgálni a rászorulókat, és emiatt nem került senki krízishelyzetbe.

Az egyáltalán nem mindegy, hogy a háztartások milyen fát égetnek el. A jó fűtőértékű fa maximum 15-20 százalékos nedvességtartalmú, ehhez általában minimum egy évet kell szárítani, de két év az ideális. A nedves fa fűtőértéke gyenge, csak a felét tudja, mint a száraz, de az is baj vele, hogy háromszor nagyobb légszennyezéssel, szállópor-kibocsátással jár az elégetése. Egy kisebb faluban elég egy-két olyan porta, ahol nedves fával fűtenek, és máris pocsék az egész település levegője. A WWF egyik felmérése szerint a tűzifát a magyarok átlagosan 4 hónapig szárítják, miközben 8 hónapot gondolnak elégnek a folyamatra. Végignézték a Tüzépeket is, és csak kettő olyat találtak az egész országban, amelyik úgy hirdette magát, hogy nála tényleg száraz fát lehet venni, és volt még néhány olyan hely, amelyik felhívta rá a figyelmet, hogy néhány hétig még célszerű lenne szárítani a fáját.

A jánoshidai polgármester szerint az energiaválság óta még többen fordultak a fafűtés felé a településükön, becslése szerint a falu 900 ingatlanának a felében használnak fát, és egyharmadának az az elsődleges tüzelője.

Harmat Ádám, a WWF Magyarország megújulóenergiaforrás-szakértője szerint nagyon nehéz felmérni, hogy mekkora az a tűzifamennyiség, amelyet egy évben itthon elégetnek, de 2022-es adatok szerint valamilyen mértékben 1,3 millió háztartás használt tűzifát itthon. Ennek 40 százaléka csak tűzifával fűtött, 45 százalékuk pedig tűzifát és gázt vegyesen használt.

A WWF szakértői is azt tapasztalták, hogy 2022-ben országszerte sokan álltak át fára, állítottak be vaskályhát vagy más fatüzeléses eszközt, amikor megszaladtak a szénhidrogének árai és a kormány kvótákat vezetett be. Ekkor sokan vettek tűzifát, jó lehetőségnek látták, de mint utólag kiderült, ezek inkább pánikbevásárlások voltak, mintsem a következő évekre való felkészülés. Ahelyett, hogy hosszabb távon használták volna a betárazott, folyamatosan száradó és újabb vásárlásokkal kipótolt tűzifát, inkább gyorsan felélték.

Egy családi ház, egy Kádár-kocka fűtéséhez évente akár több tíz köbméternyi fát használnak fel, ami egy városi lakáshoz képest nagyon magas rezsiköltséget is jelent. Ha ötvenezer forintos köbméterárral számolunk, a fa beszerzésekor több százezer forintot kell egyszerre elkölteni, ha valaki már száraz fában és több évben gondolkodik, akkor ez akár duplázódhat is. Csontos Csaba szerint nehéz is elképzelni, hogy hogyan tudna tűzifát beszerezni a szegényebb réteg, amelynek ez az elsődleges energiaforrása. Van, aki egész évben arra teszi félre a pénzét.

„A tűzifa nem fog kikopni, főleg az energiaszegénység miatt. Kiegészítő fűtésként nem is ördögtől való a használata, lehet viszonylag tisztán is csinálni” – mondta Harmat Ádám.

Aki egyszer is létrehoz egy forgóalapot, annak utána kiszámíthatóbbá válnak a költségei. A WWF szerint ezért lenne hasznos, ha több önkormányzat is ilyen rendszert alakítana ki. Csontos Csabáék szerint az önkormányzatoknak van meg a lehetőségük arra, hogy nagyobb telephelyeket hozzanak létre, ahol konyhakész módon tárolhatják a fát, így mindig lenne száraz fa, amelyből a helyiek vásárolhatnak. Számításaik szerint egy ilyen forgóalap létrehozásához, a tűzifa beszerzéséhez körülbelül 150 millió forint szükséges, és nagyjából tíz falunként kéne egyet építeni.

„Ha ezer falut veszünk, az 150 milliárd forint, ennyit egy focistadionra elköltünk. Van ennyi pénz, egy ilyen dolgot meg lehet oldani. Igaz, előtte el kéne költeni 300 milliárdot energiaudvarokra, és kéne mellé tenni egy 3-4 ezer milliárdos energetikai pályázatot” – mondta Csontos Csaba. Szerinte az energiaszegénység az egyik legnagyobb környezeti és társadalmi probléma, aminek megoldásával sokat lehetne előrelépni.