Geszti Péter nem vágyik pozícióra a közmédiában, de szívesen beszélgetne emberekkel a témáról
Geszti Péter kommunikációs szakember, műsorvezető és producer Krug Emília Szinten túl című műsorában beszélt az orbitális méretű NKA-pénzosztásról, az objektív művészeti támogatások lehetőségéről, és arról, hogy akár egy új Szomszédok is mehetne a köztévén. Geszti mellett Pikó András, Budapest nyolcadik kerületének polgármestere, és Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza voltak a vendégek
Geszti Péter szerint nagyon sok sérelem és jogos düh van most a kormányváltás után azokban az emberekben, akik a kultúrához kapcsolódnak, de szerinte meg kellene próbálni józan módon viselkedni, és nem elvetni a magjait annak, ami később „mint egy sárkányvetemény” fognak kikelni. Geszti úgy gondolja, hogy nem kell mindenkit egyformán elítélni, aki az NER-be betagozódott, de vannak olyanok, akik érdemtelenül kerültek magas pozícióba vagy visszaéltek a helyzetükkel.
Gesztivel is gyakran történt olyan, hogy akik elismerték azt, amit ő csinál, azok nem tették szóvá, hogy ki van zárva a közmédiából, vagy éppen nincs arra esély, hogy fogadja a filmipari kormánybiztos. Elmondja, hogy az egyéni ellenállást nem a piac hozta létre, hanem egy politikai rendszer, „ami hazaárulót csinált mindenkiből, aki nem támogatta a rezsimet”. Geszti név szerint említi Gárdos Péter rendező-forgatókönyvírót, aki kényszerből kezdett el regényeket írni. Úgy gondolja, hogy az államnak kifejezetten támogatnia kell a művészeket, és ha a politika dönti el, hogy kit lehet és kit nem, az az autokratikus rendszerek jellemzője.
Az orbitális méretű NKA-támogatásokról elmondja, hogy ugyan Deák Bill Gyulától nem sajnálja azt a pénzt, amit kapott, viszont több olyan előadót is lát a listán, akiknek valószínűleg semmi szükségük nem volt erre a támogatásra a sikeres működésük mellett. „Ha te sikeres vagy, akkor nem igényelhetsz közpénzes támogatásokat” – mondja, és szerinte nem morális dolog, hogy az NKA-pályázatok nyerteseiben nem merült az fel, hogy olyanokat segítsenek, akiket például a rendszer kizárt. Geszti szerint a jövőbe kell tekinteni („Mottóm: Back to the future!”), és meritokráciára van szükség, önmérsékletet kell tanúsítani, és objektívnak maradni, mert Fideszhez köthető művészek is tehetnek le értékelhetőt az asztalra.
A közmédiáról Geszti elmondta, hogy ha rajta múlna, akkor az állami szervet külföldi példák alapján vezetnék, a nagy részét átköltöztetnék az online térbe, lecsökkentené az adók számát, és visszamenőleg átnézné, hogy milyen szerződésekkel operáltak, főleg a sokkal nagyobb, indokolatlan költségvetésük miatt. Szerinte a közmédiát egy jó menedzsment tudná vezetni, nem egy ember. Ő nem vágyik semmilyen pozícióra, de „szívesen beszélgetne emberekkel” a témáról. „Miért ne mehetne egy új Szomszédok a köztévén?” – teszi fel félig komolyan a kérdést, amikor arról beszél, hogy a közmédia akár a magyar filmgyártásba is be tudna szállni.
A Tisza kampányának szerinte azért volt olyan nagy sikere, mert hatékonyak voltak az elővágásokkal, minden témának előre kihúzták a méregfogát. Ő úgy látta a választásokat, hogy egyik oldalon ott volt Mardel, a kicsit tokás, kuncogó hatalom, a másik oldalon meg a Marvel, a hős. Szerinte érdemes lehet a kampány kreativitását, egyértelműségét és nyíltságát átmenteni a kormányzásra is, az adatalapú mozgósításuk miatt pedig azt gondolja, hogy az előző kormányt a modernitás söpörte el.
