Kétharmados csalódás és szelfipont a sztárrá avanzsált kilakoltatós műsornál: így telt a Mi Hazánk majálisa

Május elseje munkaszüneti nap, könnyen várná el az ember ilyenkor Budapesten, hogy alig legyen forgalom, ami autó pedig esetleg úton van, az is csak az M7-esen, a Balaton felé tartva álljon a dugóban. Erről viszont pénteken délelőtt a Bikás park körül maximum álmodni lehetett. Sokáig szinte araszoltam pár autó után a park körül: aztán legnagyobb meglepetésemre mind az öt előttem haladó bekanyarodott oda, ahova én is tartottam. A Mi Hazánk majálisára.

Azt nem tudni, hogy a városligeti majális hiánya mennyire dobta meg a Mi Hazánkra érkező látogatók számát, az viszont hamar egyértelművé vált, hogy többen vannak, mint tavaly. A kanyarodás után idegesen köröző autósok között találtam magam, az ablakon keresztül már javában beszűrődött a majális gyerekkoncertjének hangja. Míg a majálisozók táncoltak, rám más feladat várt: a sofőrök Odüsszeuszaként köröztem, mire végre meg tudtam állni. Közvetlen előttem egy család pakolt a kocsijában, láthatóan ők már végeztek is. A gyerek valamit hiányolhatott a majálisból, bár az nem derült ki, hogy mit, csak az anyja válaszából lett világos, hogy erről lehet szó:

„Ez nem olyan majális, nem egy búcsú”

– válaszolta a láthatóan olyan majálisokhoz szokott gyereknek. Az nem derült ki, hogy milyen az olyan, ezért elindultam inkább a sűrűjébe, hogy robbanócukrot követelő gyerekek, hosszúra nyúló ugrálóváras sorok és pár trécselő anyuka elhagyása után ott találjam magam a mi hazánkos lufik és a Toroczkai–Dúró-plakát mellett, miközben a színpadon arról vitatkoztak, hogy a fiúk és a lányok is lehetnek-e pillangók. Hamar kiderült, hogy nem, mert a lányok „fent repülnek szépen az égen”, a fiúk pedig „molylepkeként senyvednek a szekrényben”. Jelentsen ez bármit is.

A majális sztárja: Bűnvadászok

A Mi Hazánk majálisát első ránézésre három részre tudtam osztani: volt a pónilovas, állatsimogatós, ugrálóváras és egyéb játékos rész a gyerekeknek, volt a kézművesek portékáival a vásárlós rész, illetve a harmadik, a Mi Hazánk-szektor. Utóbbit onnan ismertem meg, hogy miután elsétáltam pár mi hazánkos lufit fújó önkéntes mellett, egyből belebotlottam a választási kampány óriásplakátjairól már ismert kocsiba: a Bűnvadászok furgonjába. Balra egy férfi fából faragott egy Bűnvadászok-logót („hát ez a művészet igazából, azt mondom” – jegyezték meg mellettem), jobbra sorra fotózkodtak emberek a furgonnal.

A Mi Hazánkhoz tartozó radikális szervezet, a Magyar Önvédelmi Mozgalom felkapott YouTube-sorozatává avanzsált Bűnvadászok lényege, hogy lakástulajdonosok felkeresik a MÖM tagjait, jellemzően amiatt, hogy valaki vagy valakik illegálisan laknak a tulajdonukban lévő lakásban. A közösségi oldalakon is megosztott részek lényege ugyanaz: a Bűnvadászok odamennek, és sokszor a rendőrségi tehetetlenkedést is megmutatva elintézik a dolgot. Vagy, ahogy a Bűnvadászok autója előtt egy MÖM-tag magyarázta egy férfinak: „ha nem jön rendőr, nincs igazságszolgáltatás, akkor megyünk mi, akkor hívnak minket. Van, akinél nem ér a szép szó, hát max megfogod, bumm, és érti”. Egy-egy videóval százezertől egymilliós megtekintéseket érnek el.

Azt, hogy ez lehet a Mi Hazánk egyik legsikeresebb kezdeményezése, jól mutatta, hogy a Bűnvadászok kocsijának másik oldalán egy hatalmas sor kígyózott, nagyobb, mint az ugrálóvárnál. Mindenki egy dologra várt: egy közös szelfire a Bűnvadászok kulcsszereplőjével, Bartal Andrással, aki sorra mondta órákon át a szelfizők telefonjába, hogy „ezt az ingatlant most el kéne hagyni”. Az egyik sorban álló férfi azt mondta, „attól lettek népszerűek, mert óriási szükség van rájuk, olyan helyzetekben segítenek, amikben sem az önkormányzat, sem a bíróság, sem a rendőrség nem tesz semmit”. Szerinte épp ezért nézik olyanok is a Bűnvadászokat, akik a Mi Hazánkra nem szavaznak. „De előbb-utóbb úgyis ők is a Mi Hazánkat fogják támogatni, mert itt van az igazság” – mondta.

Két fiatal srác a sorban arról beszélt, hogy ők egészen Miskolcról jöttek el a Mi Hazánk majálisára, hogy aláírassák a plakátjaikat Toroczkai Lászlóval és Bartal Andrással. „Ők tesznek valamit a bűnözés ellen, nemcsak beszélnek róla” – fogalmazott egyikük. Szerinte sok fiatal „nem is tudna a Mi Hazánkról, ha nem lenne a Bűnvadászok”, és ez szerinte négy év múlva, amikor szavazóképesek lesznek, sok szavazót hoz majd a pártnak. Ahogy az is, hogy „sok mi hazánkos szavazott most a Tiszára, hogy a Fidesz eltűnjön, de négy év múlva már nem lesz Fidesz, amit el kell tüntetni, vissza fognak térni”.

Mint mondták, ők tiszás és mi hazánkos eseményre is kimentek a választások előtt, „azt láttuk, hogy a Fidesz nem beszél a problémákról, mert ő okozta, a Tisza beszél róluk, de a Mi Hazánk az, ami megoldást is kínál rá”. Szerintük a Mi Hazánk reputációját egyedül az rontja, hogy sokan nácipártnak tekintik, pedig szerintük a korábban cigányellenes tüntetést is szervező párt nem rasszista, mert „nekem is vannak normális cigány ismerőseim, de ebben a nemzetiségben alacsonyabb a kulturális szint”. Az nem derült ki, hogy ez miért ne lenne rasszista hozzáállás, az viszont igen, hogy szerintük inkább azért nácizzák a Mi Hazánkot, mert a Jobbik náci volt, ez pedig onnan szakadt ki.

Bolsevikok és vaklárma

A park hátsóbb részén egy padon ülő férfi arról beszélt, hogy 15-20 százalék között is lehetett volna a Mi Hazánk az április 12-i választáson, ezért ő eléggé csalódott. „Katasztrófa, a Fidesz hibája, túltolták a kampányt” – magyarázta. Ő jobban örült volna, ha a Mi Hazánk a mérleg nyelve lesz a parlamentben. Miközben a facebookos mélyhatalomról beszélt, a háttérben eközben színpadra lépett a konferansziéként működő Novák Előd és bejelentette: „többen vagyunk, mint tavaly, ez ismét az ország legnagyobb majálisa”.

Novák a tavalyi majálisos lánykérés után idén is eljegyzésre buzdított mindenkit, és miután az édesanyák mellett megdicsérte az elkötelezettségtől nem félő férfiakat is, Varázs Tamás lépett helyére a színpadon, piros kalózsapkában. Azt már a tavalyi riportunkból tudtam, hogy a varázslatokat már nem érdemes megvárnom.

Elindultam inkább a kézművesek sűrűjébe, ahol 2000 forintos Nagy-Magyarország felvarrók, 500 forintos hűtőmágnesek és hímzett ingek mellett jutottam hátra az állatsimogatóig, magyar címeres sapkát viselő gyerekek közé. Továbbhaladva pónilovaglás és csavart fagyi fogadott. Talán tévedett az anyuka, mégis olyan ez, mint egy sima majális – gondoltam egy pillanatra. Ez a gondolat aztán elszállt, amikor a Hitler bombája, A bolsevizmus valódi arca és A koronavírus vaklárma című könyveket pillantottam meg egy pultosnál. Megakadt a szemem egy borítón, amin egy karikaturisztikusan ábrázolt zsidó férfi nyújtja pénzért a kezét. Azt már nem volt időm megnézni, hogy mi ez a könyv, mert mire észrevettem, már valaki gyorsan meg is vette.

A szokásos „igazságot Magyarországnak” és „magyar vagyok, nem turista” pólók mellett láthatóan volt kereslet a turulról, Trianonról és Nagy-Magyarországról szóló ereklyéknek is. Egy ponton egy hímzett Nagy-Magyarországot ábrázoló pólót hordó férfi lépett mellém, látszólag régi ismerősökkel találkozott: „ti miért nem jöttetek tavaly?” – kérték erre számon a férfit. Ő pedig egyenes válasz helyett inkább elfordult, távolról úgy nézett ki, talán a Szálasi-könyvek felé.

„Nem hiszem, hogy valós lett volna a Mi Hazánk–Fidesz-koalíció, utálja a Fidesz a Mi Hazánkot, mint a szart, és fordítva is igaz” – fejtette ki egy férfi, miután Lázár János vonatkozó, márciusi kijelentéséről kérdeztem. Miközben erről beszéltünk, a háttérben Borvendég Zsuzsa ült kerekasztal-beszélgetésre a színpadra: régi időket emlegetett, meg azt, hogy „akkor nem volt reform, most nincs rendszerváltás”. „Itt gengszerváltás van” – szúrta oda a közönségből egy férfi a választási meglátásait. Többen arról értekeztek a közönségben, hogy választási csalás történhetett – minden bizonnyal a mélyállam által.

Nagy csalódások

„Nagy csalódás volt a választás, az előjelek azt mutatták, hogy többen állnak a Mi Hazánk mellett” – mondta egy nő az ételes furgonok előtti sörpadon ülve. Ő is arra készült, hogy a Mi Hazánk a mérleg nyelve lehet, arra számított, hogy szoros lesz a végeredmény a Fidesz és a Tisza között, arra nem, hogy kétharmad lesz a Tisza javára. Szerinte a kétharmad az Orbán Viktor elleni gyűlöletnek volt köszönhető, „a mi hazánkosok egy része Orbánékra szavazott, hogy ne Magyar legyen, a másik része a Tiszára, hogy Orbán menjen. Nem mondom, hogy a választás vesztesei vagyunk, de csalódtunk, az biztos”. Viszont úgy látta, a Mi Hazánk törzsmagja továbbra is oda szavazott, a Bűnvadászok pedig emelte a párt ismertségét. Csak azt reméli, hogy Magyar Péter nem vágja meg a pártok állami támogatását, mert azzal megszűnne ez is.

„A Mi Hazánk soha nem gondolt rá, hogy bármilyen párttal összebútorozzon” – vetette el ő is annak az ötletét, hogy a Mi Hazánkban valaha felmerülhetett volna egy koalíció. Szerinte a Fidesz egyébként is megérett arra, hogy le legyen váltva, de az zavarja, hogy a Tisza váltotta le: szerinte nem jó irány, hogy lemondatná Magyar a köztársasági elnököt, vagy az, hogy a sógora lesz az igazságügyi miniszter. „Jó, ha tudja Magyar Péter, hogy a magyar nép nem diktátort akar. De ha így alakult, kell egy esélyt adni a Tiszának is”. Azt még hozzátette, hogy felháborította a Fidesztől, hogy ennyien nem veszik fel a mandátumokat, de ez egyben jó is: „akik most a Fidesztől lemorzsolódnak, nekik nincs más alternatíva, csak a Mi Hazánk. A Tiszához már nem fognak menni, oda aki akart, már átment április előtt”.

Mire elköszöntünk egymástól, a színpadon már a gulyáskommunizmus volt a téma. Egy másik férfi arról beszélt, hogy szerinte elcsalták a választást, és „hányingerem van, ha meglátom Magyart”. Ennek ellenére azt nem bánja, hogy a Fideszt leváltották, „kirámolták az országot, mindent tönkretettek, a Tisza felkötheti a nadrágját, itt komoly elszámolás kell” – mondta. Szerinte ha a Tisza valóban elszámoltat, az szimpatikus lenne neki, mert „a Fidesz ezt annak idején nem tette meg Gyurcsányékkal, most létszükséglet”.

Délután egy órára aztán a korábbinál jobban megtelt a tér emberekkel, még a színpadon álló Novák Előd is úgy látta, hogy rengetegen érkeztek a színpadon tartott Toroczkai interjúformába bújtatott beszédére. Egy idős nő mellettem még Toroczkai színpadra lépése előtt arra panaszkodott, hogy itt bezzeg sokan vannak, „de hol voltak ezek, amikor szavazni kellett volna?”. A színpadra lépő, vagyis ülő Toroczkai ezután arról beszélt, hogy április 12-én az általuk várt 8-10 százalék elmaradt, sőt, talán izgultak is, hogy ne menjen a Mi Hazánk 5 százalék alá. A Mi Hazánkra szavazók számában kicsit hallhatóan csalódott, de hozzátette: „360 ezer magyar ember nagyon sok, képzeljék el őket egy nagy mezőn. Hont tudna foglalni ennyi ember”. Toroczkai aztán arról is beszélt, hogy felháborította Magyar Péter azt mondta, a Mi Hazánknak kevesebb képviselője van, mint Hófehérkének törpéje.

Toroczkai ugyanakkor a színpadon visszatérően dicsérte, hogy Magyar Péter a kérésére kiállt a kilakoltatással fenyegetett nagyváradi premontrei apát ügyében. Ahogy azt is hangsúlyozta, hogy a Mi Hazánk négy évvel ezelőtthöz képest most több teret kapott a parlamentben, a párt fogja vezetni a nemzetbiztonsági bizottságot is, ahova négy éve be se engedték őket. „A Fidesz úgy dobálja a mandátumokat, mint a forró krumplit, beülni sem akarnak, nemhogy küzdeni” – mondta Toroczkai, aki arra jutott, hogy emiatt egyedül maradt ellenzékként a Mi Hazánk. Így, bár először csalódott volt pártja eredményeit látva, most azt látja, tiszta az út előttük: támogathatják a Tiszát, ha az épp jó döntést hoz az országnak, és kritizálhatják, ha „a NER tovább él”. Azt is üzente az embereknek, hogy majális van, örülni kell valaminek, örüljenek annak, hogy a DK, a Kutyapárt, az MSZP, a Párbeszéd „a történelem szemétdombjára kerültek, ahova valók”.

Toroczkai a beszédben kitért a szokásos globalista diktatúrára, meg arra, hogy maradni fog a Bűnvadászok, amit kitörő örömmel fogadott a közönség. Egy ponton, az egyórás blokk vége felé aztán Toroczkai László hangja egyszer csak eltűnt, távolról állva már csak azt hallottam, ahogy a Mi Hazánk elnöke azt kiabálta, hogy „akkor is elmondom”. A folytatást pár sorral arrébb már hallani sem lehetett, így elindultam a parkból kifelé, de egyből egy nagy mi hazánkos sorfalba ütköztem: „dedikálás lesz, túl sokan vannak, kerülni kell”. Miután a sorfalat és a Bartal András előtt kígyózó, végeláthatatlan sort megkerültem, valahogy mégis kikeveredtem a tömegből, de azért kifelé még hallottam, aznap már úgy huszadjára, hogy a Bűnvadászok újabb és újabb szelfizőket szólít fel már-már szállóigésítve ingatlanok elhagyására.