Melyek a Tisza-kormány legsürgetőbb gazdasági és jogalkotási lépései, és hogyan valósítható meg a sokat hangoztatott igazságtétel? Ezekről a kérdésekről beszélgettek hétfőn este a meghívott előadók a CEU Bibó István Szabadegyetem Első 100 nap címmel meghirdetett eseményén. Simor András közgazdász, az MNB volt elnöke, Tóth Gábor Attila, a Debreceni Egyetem alkotmányjogásza és Kramarics Szandra, az ELTE TK Szociológiai Intézetének szociológusa arra jutott: nagyok az elvárások, de nagyon nincs könnyű helyzetben az alakuló kormány.
Simor András azzal indított, hogy ha orvosi értelemben akarjuk leírni a magyar gazdaság állapotát, akkor kétféle problémát azonosíthatunk: egy akut és egy krónikus betegséget. Az akut jelenleg a költségvetés helyzete, amelynél a búcsúzó kormány 5 százalékos hiánnyal számolt, de Simor – és Magyar Péter szerint – ez inkább 6 százalék lehet év végére.
A krónikus betegség súlyosabb ügy: ez a növekedés hiányát jelenti. Simor szerint mivel a magyar gazdaság növekedési képessége jelenleg közel nulla, a Tisza-kormánynak ezen drasztikusan változtatnia kell, ezt viszont minimum 5 év múlva sikerülhet elérni. A közgazdász szerint a magyar gazdaság mai állapotában képtelen a gyors növekedésre, és ahhoz, hogy felvegye a versenyt a környező országokkal, nagyon más eszközökhöz kell nyúlnia. A versenyképtelenséget ugyanis Magyarországon az okozta, hogy az állam példátlan mértékben avatkozott be a gazdaságba, és kétszer annyit költött rá, mint átlagosan az EU-s országok. Ez tartott életben olyan cégeket, amelyek csak az állami támogatás miatt tudtak fennmaradni, miközben visszafogta azok teljesítményét, akik egyébként versenyképesek lehettek volna, és a lejtős pályán képtelenek voltak versenyezni.
Másrészt torzító adórendszerben kellett működniük, amely például aszerint adóztatta a cégeket, hogy milyen szektorban tevékenykedtek. A tisztességtelen versenyt ráadásul a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is segítette, egyes cégek bármit megtehettek, másokat igazságtalanul büntettek. Simor viszont úgy látja, a tisztességes verseny helyreállításának sem lesz azonnali eredménye, legfeljebb 2–5 év múlva lesz igazi látszata. Addig a társadalomnak „türelemmel ki kell bírnia ezt az időszakot”, ahogy a kormánynak is kommunikációval és más eszközökkel kell valahogy áthidalnia.
Simor András három szóban foglalta össze, mire van most szükség a magyar gazdaságban:
bizalom, bizalom, bizalom.
Azért ezt hosszabban is kifejtette:
- Mivel a gazdasági fejlődés nagyrészt bizalom és hit kérdése, a társadalmat meg kell nyugtatni például arról, hogy ellentétben a Fidesz-propaganda üzeneteivel, nem lesz háború. Az a társadalom, amely háborútól tart, nem költ, hanem tartalékol, ami visszafogja a gazdaságot, és a cégek sem ruháznak be.
- Olyan kormányprogramra van szükség, amit a gazdasági és pénzügyi elemzők hitelesnek minősítenek, ez ugyanis beépül az állampapírhozamba és a vállalkozók döntéseibe. Ha az emberek elhiszik, hogy növekedő gazdasági környezetben élnek, akkor úgy gondolják, érdemes befektetni.
- A gazdasági tervet transzparenssé kell tenni: a kormány tegye azt, amit mond, és mondja azt, amit tesz.
A kérdésre, hogy egy jelentősebb nemzetközi válság vagy kiszámíthatatlanság közben hogyan navigálhat majd az új kormány, Simor András azt válaszolta: akkor őszintének kell lenniük egy nem túl optimista szcenárióval. „Ez a magyar lakosság még egy repülőrajt-ígéretet nem hisz el. Konzervatív tervezésre van szükség, ami viszont még nehezebbé teszi majd a költségvetés helyzetét.”
Igazságtétel és vagyonvisszaszerzés
A rendszerváltás jogi lehetőségeiről Tóth Gábor Attila alkotmányjogász beszélt, aki szerint a 2026-os választás valóban nem pusztán kormányváltás volt, még ha nem is nevezhető teljes értelemben rendszerváltásnak ’89-hez képest. Akkor egy szovjet típusú, államszocialista rendszerből tértünk át a piacgazdaságra, és egy egypárti diktatúrából egy parlamenti rendszerre, a NER esetében viszont csak politikai rendszerváltásról beszélhetünk. Az első 100 nap legfontosabb jogi lépései szerinte:
- NER-teleníteni az alaptörvényt,
- eltávolítani a Magyar Péter által sorolt közjogi tisztségviselőket, akik nem a kormány fékjei és ellensúlyai voltak, hanem a NER-t szolgálták.
Az alkotmányjogász szerint a Tisza Párt kétharmadával sok „fejfájás megoldódott”, hiszen ekkora felhatalmazással szinte bármi megszavazható, de ezt a bármit nem vehetik szó szerint: erős önkorlátozásra lesz szükségük ebben. Pláne, hogy a Tisza azt ígéri, hogy helyreállítja a fékek és ellensúlyok rendszerét. Tóth szerint viszont továbbra is fennáll az autokratikus tömb a problémája, élén az államfővel és az Alkotmánybírósággal, amelyek ha összehangoltan működnek, nagyon meg tudják majd nehezíteni a parlament munkáját.
Az előadás másik kiemelt témája az igazságtétel lehetősége volt, Tóth Gábor Attila pedig ezt is összevetette a ’89-es időszakkal. Szerinte bár a NER is sok áldozatot hagyott maga után, az 1989 előtti rendszerben tömeggyilkosságok is történtek, így a most búcsúzó rendszernek egész más súlyú bűnökkel kell szembenéznie. Eleve a NER áldozatainak köre is nagyon heterogén: abuzált állami gondozott gyerekek, az állásukból kirúgott emberek, civil szervezetek és ellehetetlenített intézmények. Tóth szerint a Tisza-kormánynak most az a feladata, hogy megtalálja azt az egyensúlyt, hogy az igazságtételeket ne a bosszú vezérelje, hanem jogszabályi keretek között kérje számon a visszaéléseket.
Ugyanez igaz Tóth szerint a vagyonvisszaszerzések ügyére is. Szakértőkre hivatkozva azt mondta, a nemzeti vagyon közel 50 százaléka került a NER kezelése alá, a NER-hez hű emberekhez, akik az állam jóvoltából ingyen vagy kedvezményesen jutottak cégekhez mindenféle kockázat és invenció nélkül. Az alkotmányjogász szerint ezek sem magántulajdonnak, sem köztulajdonnak nem minősülnek, ezért is lesz nehéz feladat a jogalkotók számára, hogy vagyonelkobzás nélkül, mégis hatékonyan és igazságosan kezeljék a vagyonok visszaszerzését.
Simor András szerint a rendszerváltás óta minden kormány ígéretet tett a vagyonvisszaszerzésre, de még senki nem volt képes megcsinálni. De soha ekkora összegek nem forogtak eddig, és az elmúlt 16 évben olyan „égbekiáltó dolgok” történtek, hogy ha ezúttal lennének következményeik, az a társadalom jóérzését is jelentősen megnövelné.
Kramarics Szandra szociológus arról beszélt, hogy Magyar Péter kormányának mindenképp többet kellene költenie a szociális szférában. A GDP arányos szociális védelmi kiadások 2010 óta folyamatosan csökkennek: Magyarországon 16-17 százalékosak, míg az Európai Unióban ez az érték 26-27 százalék – Kramarics szerint itthon is legalább 20 százalékra kellene emelni. Az elmúlt 16 évben munkaalapú társadalmat hirdetett a kormány, amely a szlogenje szerint segély helyett munkát adott, csakhogy közben bevezette az érdemesek-érdemtelenek felosztást is, és a hagyományos családmodell elvárásához kötött néhány juttatást. A Tisza ehhez képest az esélyegyenlőség elve felé mozdulna el, ami nem lesz könnyű például a családi adókedvezmények és a családi pótlék rendszerének összehangolásával.
