Elővettük Orbán Viktor tizenhat évvel ezelőtti beszédét, ami életre hívta a NER-t, és amiben harcot hirdetett a korrupció ellen

„Le fogjuk győzni a »merjünk kicsik lenni« szemléletét, az »oszd meg és uralkodj« politikát, az »el is lehet menni az országból« típusú arroganciát (…) Le fogjuk győzni a múltat, mert Magyarország egységesen úgy döntött, hogy le kell győzni” – mondta 2010. május 14-én a frissen megalakult parlamentben Orbán Viktor még miniszterelnök-jelöltként az első beszédében.

5837 nap telt el azóta, hogy Orbán nem kevesebbet ígért, mint az ország háromharmadának képviseletét. Már ekkor is küzdelemre, gáncsolókra készült és „nagy erőkre”, amiket neki kell legyőznie. Majdnem pontosan tizenhat évvel később, most szombaton egy új leendő miniszterelnök mondhatja el egy teljesen új Országgyűlés előtt az első beszédét. Mit üzent az országnak Orbán Viktor a most véget érő kormányzása elején?

Orbán ekkor már második alkalommal állt ilyen helyzetben az Országgyűlés előtt, hiszen 1998-ban már tartott beszédet miniszterelnök-jelöltként, erre ő is emlékeztetett. „Tudom, hogy mi a dolgom. Tudom, hogy mit vár tőlem az ország, és meg fogom tenni, véghez fogom vinni mindazt, amit várnak tőlem” – mondta. Ekkor még az emberek többségének nem üthette meg a fülét, de Orbán Viktor már ekkor arról beszélt, hogy

a kétharmados felhatalmazás ellenére „küzdelemre” vállalkozik, amelyben „nagy erőkkel” fogja szembetalálni magát, de ezek az akadályok és gáncsok nem térítik majd el.

A mából visszatekintve nem meglepő, hogy a távozó miniszterelnök 16 éves kormányzása alatt mindig volt egy nagy, általában a többség számára megfoghatatlan külső ellenség, a „nagy erő”. Ezek mindig őt és a kormányát akarták „elgáncsolni”. Az ellenségekből már 2023-ban hetvenet össze tudtunk szedni, az IMF-től a melegeken át egészen Joe Bidenig. A lista az elmúlt három évben szépen hízott tovább: felkerült rá például Ukrajna, Manfred Weber és az „ukránok szekerét toló” magyarok. „Bármilyen erő jöjjön is szembe tehát, véghez fogom vinni mindazt, amivel a magyar emberek megbíztak. Az emberek gyökeres és alapvető változásokat akarnak az élet minden fontos területén. Erre kaptam megbízást és felhatalmazást – ígérte Orbán 191 hónappal ezelőtt.

Az akkor hivatalba lépő Orbán Viktor köszönetet mondott a magyar választóknak, akik „sok-sok csalódás után” elmentek szavazni és kiálltak a változás és a „nemzeti egység” mellett. A köztársasági elnök kérdésében egészen más volt a helyzet: Orbán nagyrabecsülését fejezte ki Sólyom Lászlónak, aki lehetővé tette, hogy a választások a lehető leghamarabb megtörténjenek, majd utána segített abban, hogy az új kormány megalakulhasson. Bár a gyorsaság miatt Magyar Péter is köszönetet mondhat a jelenlegi államfőnek, Sulyok Tamásnak, az egészen biztos, hogy egyéb téren nem fejezi ki „nagyrabecsülését” neki, ugyanis többször is távozásra szólította fel a köztársasági elnököt.

Orbán Viktor 2010-ben még csak leendő miniszterelnökként nagy horderejű és mélyreható változásokról beszélt, amiket a választók akarata szerint akart végigvinni. „Biztonságosan és átgondoltan, mert volt módunk arra, hogy tanuljunk az elmúlt évek, évtizedek hibáiból és sikereiből egyaránt” – mondta.

„A magyarok határozott, bátor küzdelmet és győzelmet várnak tőlünk” – tért vissza aztán ismét a harchoz. A magyarok szerinte akkor győzelmeket vártak tőlük, a leváltott rendszer hagyatékának legyőzését, mert elegük lett a kompromisszumokból, a tétovázásból és a toporgásból. Fel is sorolta, hogy szerinte mit fognak legyőzni: a bűnözést, a munkanélküliséget, a fiatalok kilátástalanságát, a gyermekvállalás előtt tornyosuló akadályokat és az idős emberek kiszolgáltatottságát. Hogy ezeket mennyire sikerült teljesíteni, azzal az idén a 2010-es Fidesz-program elemzésében foglalkoztunk.

De ígért ennél sokkal konkrétabb dolgokat is, amelyeknél sokkal egyszerűbben feltehető a Kovács Zoltán-i kérdés: jó, de sikerült? Orbán 2010-ben le szerette volna győzni a hatalommal való visszaélés technikáit. A saját maguk által elfogadott Alaptörvényt aztán tizenöt alkalommal módosították, ha az aktuális politikai helyzet éppen úgy kívánta, az országot pedig hat éven keresztül veszélyhelyzeti kormányzással irányították, nem egyszer visszaélve ezzel a hatalommal.

„Le fogjuk győzni az ingatlanpanamákat, a hatalommal való visszaélés technikáit, a felelősség alóli kibúvás kísérleteit. Le fogjuk győzni az offshore-lovagok praktikáit, és az érdemtelen állami kifizetéseket. Le fogjuk győzni a nemzet fővárosát tönkretevő korrupciót és pazarlást” – a mából hallgatva talán nem kell hosszú magyarázatot fűzni ahhoz, mennyire sikerült mindezt megvalósítani. A Transparency International szerint Magyarország negyedik éve a legkorruptabb ország az EU-ban, és még csak most kezdenek kiderülni igazán az elmúlt 16 év érdemtelen állami kifizetései. Budapest pedig jelenleg nehezen tudna pazarolni, a kormány sarcai miatt a főváros évek óta a fizetőképtelenség határán táncol. Helyzete akkor fordult igazán rosszra, amikor ellenzéki polgármestert választottak Karácsony Gergely személyében.

Orbán Viktor 16 éve elmondott beszédében le akarta győzni az „oszd meg és uralkodj” politikát is. Tizenhat év után azzal nehezen lehetne vádolni a NER-t, hogy kerülte volna az egyes csoportok szembeállítását, megosztását. Elég az „igazi magyar” meghatározására vagy a főváros–vidék és a háborúpárti–békepárti szembeállításhoz hasonló, mondvacsinált ellentétpárokra gondolni.

Orbán Viktor azt is megemlítette a megválasztása előtt, hogy az ország egészét fogja képviselni. „Tisztában vagyok azzal is, hogy nekem és a leendő kormánynak az ország háromharmadát, a magyar nemzet egészét kell képviselnünk. Ezt fogom tenni, ezt várom el, és ezt fogom számon kérni minden munkatársamtól a kormányban és az Országgyűlésben” – ígérte 833 hete és hat napja az Országgyűlés előtt.

Orbán Viktor ehhez képest a nemzeten nem minden magyart, hanem a saját politikai közösségét érti. Tavaly eljutott oda, hogy poloskáknak nevezett magyar politikusokat, bírókat, újságírókat, civil szervezeteket és politikai aktivistákat. A nemzet megosztására az idei politikai kampányban is látványos példát szolgáltatott: Orbán Viktor kampányoló miniszterelnökként az ellentüntetőkkel a színpadról kiabálva közölte, hogy „az ukránok szekerét toljátok és nem a magyarok mellett álltok”. Még rengeteg hasonló példát lehetne hozni arra, amikor a nemzet fele joggal úgy érezhette, őt valamiért nem képviseli, és a nemzeten, a magyarságon kívülinek minősíti a miniszterelnöke.

Bár a rendszerváltás szót az alakuló ülésen elmondott beszédében nem használta Orbán Viktor, de új rendszerről és „szavazófülkékben véghez vitt forradalomról” beszélt. Antall Józsefet is idézte: „Mi, rendszerváltó képviselők elégedetlenek voltunk a változás mértékével. Az akkori miniszterelnök, Antall József atyai jó tanácsa feleletképpen így hangzott: »Tetszettek volna forradalmat csinálni…«. Hát most tetszettünk.” Ezután azt kérte képviselőtársaitól, hogy vállaljanak kötelezettséget a magyarok által „megalapított” nemzeti együttműködés rendszerének fölépítésére. Ebből lett a NER.

Orbán Viktor a NER létrehozására magyarázatot is adott: elmondása szerint a szavazófülkében történt forradalmat, az akkori kifejezéssel a fülkeforradalmat akarta ezzel elismerni. „A magyarok olyan elsöprő erővel váltották le azt a politikát, amely éveken keresztül szembement az akaratukkal, hogy az új Országgyűlésnek kötelessége első intézkedéseként deklarálni, hogy az emberek egységes akarata a hatalom legfőbb forrása Magyarországon” – mondta a leendő miniszterelnök. Vajon mit gondolhat erről most Orbán Viktor, amikor a 2026-os választáson a Tisza Párt minden eddiginél nagyobb győzelmet és társadalmi támogatottságot ért el?

Az Országgyűlésben beszédet mondó Orbán Viktor 2010-ben a NER-t megalapozó Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát is felolvasta. Ebben azt írták le, hogy a 2010-es választás egy forradalom volt, és 2010 áprilisában egy „új társadalmi szerződés született” a választáson: a nemzeti együttműködés rendszere, ami összefogással képes lesz megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé teszi az országot.

Hiába a hangzatos ígéretek, a NER az Orbánékkal kritikus szóhasználatban inkább a távozó miniszterelnök és a kormányához közeli körök jelzőjévé vált, illetve a 2010 óta tartó rendszer összefoglaló neve lett. Nem véletlenül jöttek létre olyan fogalmak, mint a NER-es üzletember, NER-kedvenc, NER-közeli vagy egyszerűen NER-es. Orbán Viktor a NER-t megalapozó Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát 2010-ben a „régen várt nemzeti egység szimbolikus erejű dokumentumának” szánta. A kitűzött célt aligha érte el, de az biztos, hogy az Orbán-rendszer 16 évének, illetve az ebben az időszakban felépített, a miniszterelnök családjától, barátaitól sem független gazdasági elitnek megadták az összefoglaló nevét.

2010-es beszédét Orbán Viktor egy olyan gondolattal zárta, amit bármelyik, a nemzet egységét első helyre soroló miniszterelnök elmondhatna a megválasztása előtt: „A mai napon megalakult Országgyűlést olyan nemzeti egység hozta létre, amilyen évtizedek óta nem volt Magyarországon. Ez a nemzeti egység az ország fölemelkedésének feltétele és egyben záloga.”

Két héttel később, május 29-én az új parlament következő ülésén Schmitt Pál akkori házelnök a szavazás után kimondta: az Országgyűlés 261 igen, 107 nem, 0 tartózkodó szavazat mellett Orbán Viktort a Magyar Köztársaság miniszterelnökének megválasztotta. 5824 nappal később Orbán Viktor már nem ül majd ott a parlamentben. Szombaton megalakul az új Országgyűlés, ami órákkal később meg is választja miniszterelnöknek Magyar Pétert. Most ő mondhatja majd első beszédét az új parlament előtt.