Működő és emberséges Magyarországot ígért 240 oldalas választási programjában a Tisza Párt, ennek hangsúlyos része a szociális ellátórendszer, például a gyermekvédelem rendbetétele, a szociális juttatások újragondolása és emelése. Nem lesz könnyű dolga Kátai-Németh Vilmosnak, a Tisza-kormány szociális és családügyi miniszterének, ha komolyan gondolják ezeket a vállalásokat. Az elmúlt 16 évben a Fidesz-kormány meglehetősen mostohán kezelte a szociális területet, miközben évek óta hallani arról, mekkora bajban van a gyermekvédelem, az idősek, a fogyatékosok és a hajléktalanok ellátása, mennyire torz és rossz a szociális juttatások rendszere. Szimbolikus lépés volt, amikor 2022-ben törvénybe foglalták, hogy az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős, az állam csak végső esetben segít a rászorulókon.
A gazdaság stagnálása, a rekordinfláció, a kegyelmi ügy és Magyar Péter megjelenése azonban ezekre a problémákra is ráirányította a társadalom figyelmét, nem véletlenül kampányolt a megélhetési kérdésekkel a Tisza. Szabó Andrea szociológus szerint a fiatalok, a helyi véleményformálók és a vállalkozók mellett az úgynevezett szendvicsgeneráció lázadása hozta el a Fidesz bukását. Ők azok, akiknek gyerekeik és idős szüleik vannak: egyszerre érezték bőrükön az iskolarendszer, az egészségügy és az idősellátás problémáit. A Tisza elsöprő erejű győzelme annak is szólt, hogy ideje végre rendbe rakni a ramaty állapotban lévő állami közszolgáltatásokat és ellátórendszereket. Üzenetértéke van, hogy az új kormányban önálló minisztériumot kapott a szociális terület is, ami az oktatás és az egészségügy mellett szintén a Pintér Sándor vezette belügyminisztérium alá tartozott a Fidesz kormányzásása alatt.
A szegénység mindenkit érint
Kezdjük azzal a szociális juttatással, amit a Tisza programja is a szegénység csökkentésének egyik eszközeként említ. Az Egyensúly Intézet 2025-ös szegénységkutatása szerint Magyarországon 2,5-3 millió ember él szegénységben, 3,7 millióan legalább egy alapvető megélhetési problémában érintettek: nehézséget jelent számukra a fűtés, nem engedhetik meg maguknak, hogy minden második nap húst egyenek, vagy nincs 100 ezer forintnyi tartalékuk. Önmagában is probléma, hogy ennyi embert érint a szegénység, csakhogy aki Magyarországon szegénynek születik, nagy eséllyel az is marad egész életében. Ehhez képest Magyarország nagyon keveset költ szociális juttatásokra, mindössze a GDP 16,6 százalékát, ami a harmadik legalacsonyabb érték az EU-ban. A szűkös forrásokból viszont nem azok részesülnek elsősorban, akik igazán rászorulnak. „Szakmai konszenzus van abban, hogy a szociális juttatások jelenlegi rendszere fenntarthatatlan, ha csökkenteni akarjuk a szegénységet” – mondta Marek Bertram, az Egyensúly Intézet vezető elemzője.
A szegénység csökkentése minden kormányzat számára fontos célkitűzés kell hogy legyen, mert a szegénység a társadalom egészét érinti, még ha az elsőre nem tűnik is úgy. „Ha a társadalom szignifikáns része szegény, az minden mutatóban megjelenik, például az egészségügyi kiadásokban, a bűnözésben és a GDP-ben. Az egész társadalom rosszul jár, ha nem sikerül a szegénységet csökkenteni” – fogalmazott az elemző.
Nemcsak az a baj, hogy a magyar állam keveset szociális juttatásokra, hanem az is, hogyan teszi. A szociális juttatások rendszere jelenleg túlbürokratizált, nem hatékony és szétaprózott, sorolta a legfontosabb problémákat az Egyensúly Intézet szakértője. Csak azért, mert valaki nehéz anyagi helyzetbe került, még nem jár neki automatikusan szociális juttatás. Nehezen átlátható, hogy a sok különböző kis összegű juttatás közül ki mire lenne jogosult. „Önmagában a szegénység egyáltalán nem jelent jogosultsági alapot: csak súlyos egészségi vagy élethelyzeti korlátozottság esetén válik valaki támogatásra jogosulttá.” A rendszer azért sem hatékony, mert az állam nagyrészt készpénzben adja a juttatásokat, amik sokszor nem is jutnak el a tényleges rászorulóhoz.
Ezek így együtt oda vezetnek, hogy a szociális juttatások ma Magyarországon nem képesek érdemben csökkenteni a szegénységet. A problémát a Tisza is felismerte, legalábbis a programban az olvasható, hogy „a szociális juttatások alacsony mértékűek, szétaprózottak. Közel 100 különböző típusú juttatás van, ami átláthatatlan és túlbürokratizált. Szinte mindegyik juttatás olyan alacsony, hogy nem segíti a problémamegoldást. A juttatások éppen azokhoz nem érkeznek el, akiknek szüksége lenne rájuk.” Kérdés persze, hogy miként akarják megreformálni a rendszert, mennyi forrás lesz erre. Erről nem tesz említést a program, Kátai-Németh Vilmos sem ment bele ennyire a részletekbe a miniszteri meghallgatásán.
Az Egyensúly Intézet a sok alacsony összegű juttatás helyett egy alapjuttatás bevezetését javasolja. Ennek összege a létminimum felével egyezne meg, ami nagyjából 80-90 ezer forint lenne. Az elképzelésük szerint ezt az alapjuttatást automatikusan és személyre szólóan kapnák meg a rászorulók, amint a jövedelmük a létminimum szintje alá csökken. A rászorultságot a NAV állapítaná meg, mivel rálátnak az állampolgárok jövedelmi helyzetére, magyarázta Marek Bertram. Vélhetően ezzel a megoldással nőnének az állam kiadásai, de ha a Tisza valóban csökkenteni akarja a szegénységet, akkor a GDP 16,6 százalékánál amúgy is többet kellene költeni szociális célokra.
Persze a szegénység csökkentése nem csupán a szociális juttatásokon múlik. Akkor lehet tartós eredményeket elérni, ha a szegénységben élők megfelelő életszínvonalat kínáló munkalehetőséghez jutnak. Itt már bejön a képbe az esélyteremtő közoktatás és a tömegközlekedés fejlesztése is. Megfelelő iskolázottság nélkül nehéz munkát vállalni, és úgy is, ha az ember lakóhelyén nincs munkalehetőség, a tömegközlekedés pedig nem megoldott.
Ki van véreztetve az ágazat
„Nincs olyan terület az ágazaton belül, ahol ne lennének azonnali megoldásra váró problémák” – mondta Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke arra a kérdésre, hogy az új kormánynak hol kellene nekikezdenie a szociális ágazat rendbe rakásának. A kegyelmi ügy és a Szőlő utcai botrány miatt a gyermekvédelem kiemelt figyelmet kapott az elmúlt két évben. Sokat hangoztatott vállalása az új kormánynak a gyermekvédelem átvilágítása és megerősítése, de például a gyermekvédelem rendbetétele nem képzelhető el a pszichiátriai ellátás és más területek fejlesztése nélkül. Egyszóval nincs egy olyan terület, amit ki lehetne emelni, mert a különböző ellátórendszerek szorosan összefüggenek.
A szakember szerint átfogó átvilágításra lenne szükség a teljes szociális ágazatban. Meg kell nézni, mik azok a szolgáltatások, amik valóban működnek és mik azok, amik csak papíron, mert teljesen eltorzult az ellátórendszer működése. Mondott is erre két példát. Hatalmas szükség lenne a tartós bentlakásos ellátást nyújtó intézményekre (idősotthon, drogrehab, fogyatékos emberek otthona stb.), azonban a hosszú várólisták miatt ezeket a feladatokat kényszerből más intézmények veszik át. Annyira nem működik a gyermekvédelmi szakellátás, például mert nincs elég nevelőszülő és férőhely a gyermekotthonokban, hogy az állami gondoskodásba vett gyerekeket sokszor családok átmeneti otthonában helyezik el, amik eredetileg krízishelyzetbe került, otthontalanná vált családoknak biztosítanak lakhatást.
Az egyik legégetőbb probléma, amivel a Tisza-kormánynak szembe kell néznie, az a szociális ágazat súlyos alulfinanszírozottsága. A sokat emlegetett gyermekvédelemben is alapvető probléma, hogy nincsenek megbecsülve anyagilag a dolgozók, legyen szó nevelőszülőkről vagy az intézmények személyzetéről. Meleg Sándor szerint már ahhoz is több százmilliárdra lenne szükség, hogy egyáltalán működőképes legyen a szociális ágazat és vonzóbb legyen a pálya. „Ki van véreztetve az ágazat” – mondta. Vannak kevésbé és jobban alulfinanszírozott területek. Utóbbira példa a családsegítés. A jogszabályok szerint az önkormányzatoknak 4000 lakosonként egy szociális munkást kell alkalmazniuk, az állami finanszírozás azonban még egyetlen szociális munkás éves bérét sem fedezi. Elvileg 25 ellátott családra kell egy szakember, ami a gyakorlatban azzal jár, hogy az előírtnál körülbelül kétszer annyi emberre lenne szükség.
Programjában a Tisza 25 százalékos béremelést ígért a szociális ágazatban dolgozóknak, és elvileg inflációkövetővé is tenné a béreket. Meleg Sándor becslése szerint ez évi 165 milliárdot jelentene a költségvetésnek. Ez nem kevés pénz, de még ez sem lenne elég ahhoz, hogy az ágazat felzárkozzon az egészségügyben és a köznevelésben elérhető bérekhez. Komoly bérfeszültség tapasztalható azokon a területeken, ahol a szociális ellátás érintkezik az egészségüggyel vagy a közneveléssel. A szakember úgy számol, hogy a különbségek lefaragásához további évi 50-60 milliárdra lenne szükség. Azért csak megbecsülni tudta, hogy mennyi plusz forrás kellene a bérek rendezéséhez, mert az előző kormány nem közölt pontos adatokat az ágazat helyzetéről.
A költségvetés állapota miatt nem tartja reálisnak, hogy a szociális dolgozók szeptemberig megkapják a beígért béremelést, de ő már azzal is ki tudna békülni, ha legkésőbb az év végén megtörténik. „Szimbolikus lépés lehetne, ami azt üzenné, hogy az új kormány tényleg komolyan veszi a szociális ágazat újjáépítését.”
Eddig csak azt említettük, hogy mennyi pénz kell az ágazat stabilizálásához, a pályát elhagyó szakemberek visszacsábításához vélhetően sokkal több plusz forrásra lenne szükség. Meleg Sándor szerint a kegyelmi botrány hatására bevezetett kifogástalanéletvitel-ellenőrzést mindenképpen el kell törölnie az új kormánynak, ha azt akarják, hogy visszatérjen az a rengeteg szakember, aki emiatt hagyta ott a gyermekvédelmet. Tudomása szerint 2024 és 2025 között 3-4 ezer dolgozó, a teljes állomány 5 százaléka hagyta el a szociális ágazatot, ami viszonylag jelentősnek mondható. Vélhetően nagy részük addig a gyermekvédelemben dolgozott.
Nem csak arról van szó, hogy nem jut elég pénz a dolgozók bérére. Rendbe kellene tenni a magát a finanszírozási rendszert is, mert jelenleg átláthatatlan, mire hogyan ad pénz az állam. Van, hogy ugyanazt a szolgáltatást többféle jogcímen finanszírozzák, ami nem túl hatékony. A Fidesz idején az oktatás mellett a szociális ágazatban is kiemelt szerepet kaptak az egyházak, ami abban is meglátszik, hogy ugyanazért a feladatért több forrásra jogosultak, mint az önkormányzati és a civil szolgáltatók. A Tisza programjában viszont nincs utalás arra, hogy megszüntetnék ezt a visszás helyzetet.
A bérekhez jönnek még a dologi kiadások, az intézmények fenntartása, a különböző szakmai programok stb. Arról, hogy ez mennyibe kerülhet évente az államnak, úgyszintén nincsenek pontos adatok. Fülöp Attila korábbi gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár egy alkalommal azt mondta, hogy évi 1600 milliárdból működik a teljes szociális ágazat. Meleg Sándor szerint a valós költségek ennél jóval magasabbak lehetnek, mert ebben az összegben nincsenek benne az önkormányzatok és a civil szervezetek ráfordításai. A szociális ágazat fejlesztéséhez kevés lesz ez az 1600 milliárd, tekintve az ellátórendszer állapotát. Magyar Péter ígérete szerint a gyermekvédelem költségvetése felülről nyitott lesz, ami szintén az állami kiadások növelését vetíti előre.
Több ezer családot érinthet, hogy nincs elég idősotthon
Az idősellátás fejlesztésére konkrét vállalás is van a Tisza programjában. Ezen a területen is bőven lesz tennivalója az új kormánynak. A társadalom elöregedése miatt egyre több az idős ember, közülük is egyre többen küszködnek valamilyen betegséggel vagy mentális problémával. A meglévő intézmények nincsenek felkészülve az ellátásukra, miközben az állam jó ideje nem hozott létre új férőhelyeket, ami a kevésbé tehetőseket érinti rosszul. Az ellátórendszer hiányosságai miatt sokszor a hozzátartozók nyakába szakad az idős szüleik gondozása. Nehéz megbecsülni, hányan lehetnek ilyen helyzetben, a tematikus Facebook-csoportok létszáma alapján minimum több ezren. Aki megteheti, gondozót fogad az idős szülei mellé, aminek költsége akár több százezer forint is lehet havonta.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint házi segítségnyújtásban 95 ezer, nappali ellátásban 40 ezer, idősotthonokban pedig 55 ezer idős embert láttak el 2025-ben. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2025-ben készített jelentést az idősotthonok helyzetéről. Ebben az szerepel, hogy 2023-ban 60 600 bentlakásos férőhely működött, ami mutatja, mekkora igény van az ellátásra. Az állam 2019 óta nem közöl arról adatokat, hogy mennyit kell várnia valakinek ahhoz, hogy bekerüljön egy otthonba. Akkor 52 ezer idős ember élt idősotthonban, további 24 ezren voltak várólistán, vagyis minden második férőhelyre várt valaki, sokszor éveket. Azóta nem lett jobb a helyzet, sőt. Az ÁSZ szerint 2023-ban 43 ezren voltak várólistán, az átlagos várakozási idő pedig 2,8 év volt.
A Tisza azt ígéri, hogy 20 ezer új férőhelyet hoznak létre „modern, méltó körülményeket biztosító nyugdíjasházakban és szociális otthonokban”. Az nem derül ki a programból, hogy mi alapján határozták meg ezt a számot. Az biztos, hogy rengeteg pénzre lenne szükség az otthonok létrehozásához, és az sem mindegy, hol épülnek meg ezek az intézmények: a városok központjában vagy azok szélén, valami félreeső helyen.
Katona Noémi, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója szerint nem csak az a baj, hogy nincs elég férőhely az idősotthonokban. Az alacsony fizetések miatt hiány van a szakképzett dolgozókból, ezért van az, hogy az intézmények sokszor akkor sem vesznek fel új ellátottakat, ha amúgy lenne üres ágyuk. Nagyon erős elszívó hatása van a feketepiacnak, mert a gondozók kevesebb munkával többet tudnak keresni, és persze rengetegen dolgoznak külföldön. Az ÁSZ korábban idézett jelentése szerint 2023-ban az álláshelyek 6 százaléka volt betöltetlen, több mint 1100 dolgozó hiányzott a rendszerből.
Közben a házi gondozás piacán gyakorlatilag vadnyugati viszonyok uralkodnak. Nincs szabályozva, hogy valaki milyen végzettséggel és feltételek mellett foglalkozhat idősekkel A családok úgy oldják meg az idős hozzátartozójuk otthoni ellátását, ahogy tudják. Ez a helyzet mindenkinek rossz. A családoknak, mert így nincs minőségbiztosítás, semmi nem garantálja, hogy a gondozó valóban ért ahhoz, amit csinál. És rossz a feketén dolgozó gondozóknak is, hiszen őket sem védi semmi, nincs szabadságuk, betegszabadságuk stb. – mondta a kutató.
Ha az új kormány komolyan gondolja a szociális ellátórendszer megerősítését, akkor meg kell állítania a dolgozók elvándorlását. Ehhez nyilván emelni kell a béreket és javítani a munkakörülményeket. A Tisza programja szerint az új férőhelyek létrehozása mellett növelnék az otthonokban dolgozók létszámát is. Ezt vélhetően a szociális ágazatnak általánosan beígért 25 százalékos béremeléssel érnék el.
Gábriel Dóra, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont az informális gondozás piacának kifehérítését tartja a másik fontos feladatnak. Szerinte ez egyáltalán nem lehetetlen feladat, de persze ez is nagyrészt pénzkérdés. Ausztriában például minden gondozó vállalkozóként dolgozik, megfelelő végzettség mellett, az ellátottak pedig pénzt kapnak az államtól, hogy kifizethessék a gondozókat. A Tisza programjában szerepel az ápolási díj 50 százalékos emelése, amit az ápolást végző hozzátartozó kaphat. Ennek összege most havi 50-90 ezer forint, cserébe a hozzátartozó nem vállalhat munkát. Az ápolási díj megduplázása nem fogja megoldani a problémát, viszont érzékelhető a szándék.
Gábriel Dóra szerint a házi gondozás piacának rendezése nagy előrelépés lenne. Ugyanakkor az idősotthonok fejlesztését sem lehet megspórolni, mert a házi gondozás nagyon erőforrásigényes, hiszen ott egy ápolóra egy gondozott jut. Nyugat-Európában is csak az olcsó külföldi munkaerő – például magyarok – miatt fenntartható a rendszer. Hozzánk viszont már az erdélyiek is egyre kevésbé jönnek, mert Romániában jobban tudnak keresni.
Az idősellátás rendbe rakásához szemléletváltásra is szükség lesz – mondta Gábriel Dóra. Ezért sem mindegy, hogy az új kormány hogyan kommunikál majd az idősekről. Amikor szóba kerül az idősek helyzete, mindenki a nyugdíjasokról beszél, holott az idősügy ennél sokkal komplexebb téma. Teljesen elsikkad a prevenció és az egészségmegőrzés, miközben ezek nagyban meghatározzák, hogy mennyire tudnak minőségi életet élni az idős emberek. Az egészségügyhöz hasonlóan a szociális ellátásban is az lenne a cél, hogy az idősek lehetőleg minél később szoruljanak rá az ellátórendszer segítségére. „Az idősödés nem 65 évnél kezdődik, de erről nem vesz tudomást a közbeszéd. Érzékenyíteni kéne a társadalmat az idősek problémáira.”
